A mély rollerek és ropogós okosságok kedvelőinek nem kell bemutatni az Ingredients kiadót. A címke a legutóbbi rendhagyó megjelenés – Eveson Dead Man’s Chest alteregójának kiváló EP-je – után októberben ismét visszaevez a korábban megszokott vizekre. A középpontban új nevek, Monika és az Arcatype, a sound és a minőség viszont az elvárható. Nézzük, mit tartogat az Ingredients közeljövője!
Ma jön ki a Substance válogatáson (vagy a Med Schoolnál) már felbukkant Monika digitális négyzenése. A név ne tévesszen meg senkit, az alias mögött egy fiatalember rejtőzik. Az Ingredientsnél egyébként az övé az első olyan rilíz, amely kizárólag digitális formátumban kapható (a Recipe Digital sublabel logójával).
A The Pulse a tánctereken kelthet jó benyomást, de ha lenne jogsim, akár kocsikázáshoz is el tudnám képzelni. Az a fajta lendületes darab, amely már nem likvid, de nem is igazán lehet más skatulyába nyomkodni (és nem is érdemes). A kettes számú Observatory hű a címéhez: nyugodt, kiegyensúlyozott trekk, egy elmélyült vizsgálódáshoz való halfstep, olyan szám, amit a csillagok alatt fekve hallgathatunk a nagy metafizikai megfejtések közben. A a korábban megalapozott halfstep-vonalon lavírozik a Dusk Till Dawn, hogy aztán a Vultures adja meg a kegyelemdöfést a féllépéses hármas zárótrekkjeként. A zene alapján elég nehéz elképzelni, miért a baljóslatú madarakról kapta a címét. Bár a hangulata nem éppen vidám (inkább melankolikus), de a zongorával és vonósokkal ékesített, széles atmoszférájú számról én semmiképpen nem a dögevőkre asszociálnék.
Nagyon jó bemutatkozás ez az EP Monikától, remélem, hamarosan fizikai formátumban is beszerezhetjük majd okosságait.
Két hét múlva érkezik az új Ingredients-vinil a háromfős Arcatype stúdiójából. A kiadó exkluzív producerei kitettek magukért, meglehetősen erősen debütálnak. A nyitó Tempest egy folyamatos basszusú, mély roller, amely ugyan kellően agresszív ahhoz, hogy egy sötét klubban is működjön (pláne a két perc után belépő reece-szinti felelgetős hallatán), csilingelő dallama mégsem engedi elszabadulni az indulatokat. Intelligens, kemény és zenei egyben, remek! Az Old Fashioned zongoraintrója sejteti, hogy a továbbiakban sem a céltalan keménykedés lesz a középpontban. Az Ivy Lab-től megszokott széttört, mégis egyenes vonalon evez, a basszus nagyon lent dorombol, a snare fent pattog, közben a trekk úgy visz magával, hogy villámsebességgel telik el a hatperces játékidő. A kis kitérő után ismét a 2-stepé a főszerep, de a zongora ezúttal is reflektorfényben marad. Nagy lábdob, apró snare, nyugisan hajózunk az Arcatype zeneiségének tengerén. A vinilverzió digitális melléklete a Three Faces, amely pont olyan jó, mint az első három szám (nem is lettem volna a kiadófőnök helyében, amikor eldönti, melyik marad le a fekete korongról). A sound ugyanaz, mint eddig, de egy hölgyvokál is színesíti a trekket.
Pazar rilíz!
Az Ingredients sosem okoz csalódást, és a két új megjelenés után sem kell a csalódott rajongók hadától tartania. Megbízható címke, amely minőségi megjelenései sorába bátran állíthatja be Monika és az Arcatype EP-it. Az egy picit fura, hogy pont a digitális kiadványhoz készült látványos artwork, de ez maradjon a szőrös szívűek felvetése.
