PREMIER: Hőskort idéző jungle Gnork, avagy DJ Shark új EP-jéről

0

Virágzik a jungle az utóbbi években: sorra tűnnek fel új művészek és kiadók, és ezzel párhuzamosan a régi arcok és címkék is hirtelen aktívak lettek. Szerencsére a határok is elmosódtak, azaz folyamatosan születnek jungle zenék house tempón és az alapvetően négynegyedre fókuszáló kiadványok közt is gyakran találni amen-breakekkel teli dzsungeleket. A vinilre vágott törtek legalább egyharmada nem a jól ismert drum&bass címkéktől, hanem ebből az évek óta tartó, erősen a hőskort idéző mozgalomból ered. Ide kapcsolódik be a house-körökben nemzetközi szinten is jól ismert magyar művész, Gnork, aki a húsz éve tartó jungle iránti rajongását DJ Shark álnevével éli meg és hamarosan – immár második alkalommal – a négynegyed-világban jelentős gócpontként nyilvántartott Unknown To The Unknown-nál jelenik meg lemeze. Hallgasd meg a több mint tíz perces, epikus címadó számot a Future Music EP-ről és ismerkedj meg Gnorkkal az alábbi interjún keresztül!

Először is gratulálok a megjelenéshez! Aki követi a DJ Haus által igazgatott Unknown To The Unknown, Hot Shit, Dance Trax stb. címkéket, tudja, hogy csak elvétve fordul elő itt jungle, és nem mellesleg tőled sem ez a megszokott. Mesélsz kicsit a Future Music EP előzményeiről és arról, hogy hogyan találtatok egymásra DJ Haus-szal?

Köszi! :) A Future Music legfontosabb előzménye, hogy több mint 20 éve durván szeretem az utazós, öregsulis jungle zenéket. De producerként valahogy mégis az űr-house jött be leginkább, bár az ilyen zenéimben is – például a Blorp 93-ban – itt-ott fellelhetők a klasszikus breakek.

Aztán egyszer csak kezdtem érezni, hogy már nem kötnek le a szabályos 4/4-re érkező kickek, több breakre vágytam. Ilyenkor jól jön egy hülye nevű alias project – egy ismeretlen producer bőrébe bújva bátrabban bénázhatsz ismeretlen területeken. Így született DJ Shark.

DJ Haus kb. három éve írt rám először, hogy szeretne egy Gnork EP-t. Nem volt a tarsolyomban semmi használható, úgyhogy bepróbálkoztam DJ Shark első két számával. Nagyon tetszett neki, azonnal approve-olta is. Aztán kicsit később jött a második, a Future Music.

A több mint húszévnyi rajongás alatt kik azok a producerek és/vagy DJ-k, illetve mik azok a számok, amik a legnagyobb kedvenceiddé váltak, vagy mérföldkőként tekintesz rájuk a jungle műfajban?

Sajnos a tudományos alaposság alapvetően távol áll tőlem, szóval az biztos, hogy arra nem tudok jól válaszolni, hogy kik az igazi mérföldkövek. Egy totálisan szubjektív listát viszont fel tudok állítani, azokból a zenékből, producerekből, amik és akik iszonyú nagy hatást gyakoroltak rám. Vannak előadók, akiktől sok zene tetszik, de a legtöbb esetben egy-egy szám az, ami miatt valami annyira mélyen megérint, hogy aztán loopolva képes vagyok hallgatni, amíg élek. Az egyik ilyen szám a Rogue Soul a Hidden Agenda-tól. Annyira csodálatosan kevés eszközzel teremti meg ezt a sodrást, ami végigvisz a zenén, hogy néha az az érzésem, hogy fontosabb az, ami nincs ott, mint ami ott van. Aztán meg egyszer csak odarak valamit, egy akkordot, egy kiállást, egy elmosódó sample-t, ami hirtelen kitölti az űrt, amit megteremtett.

Ha már a kevés eszköznél tartunk, megemlíteném Source Direct-től a Generations-t. Tök más, de mégis hasonló módon fejti ki a hatását, mint a Rogue Soul: két, ugyanarra a ritmikára épülő, de össze-vissza csavart breakkel és egy nagyon okos, de nagyon egyszerű basszustémával kelti végig a feszültséget. Az egész tracknek szigorú, de közben felforgató hatása van. A Source Direct-től még nem hallottam olyat, ami ne tetszett volna, a Sounds of Life: Currents remixük például nagy kedvencem. Azt hiszem, náluk a zsenialitásról nem megvillanásként, hanem kiapadhatatlan forrásként vagy inkább létformaként beszélhetünk. Akárcsak mondjuk Paradoxnál.

Nagy kedvencem még az Urban Style Music Lemon D-től és a Spectrum Wax Doctor-tól, vagy Just Jungle, akitől szintén majdnem minden zseniális, amit hallottam. Aztán még nem beszéltem egy csoport zenéről, amik egyszerűen csak szépek és utazósak és valahogy nagyon tudok rájuk rezonálni. Ilyen például a Cold Fresh Air – az eredeti, nem a remix, ami a Moving Shadow-n jött ki. Nekem mindig is valahogy a padek, szinti szőnyegek, szívfacsaró akkordmenetek álltak a zene középpontjában. De közben a feszültség is fontos. Nem kötnek le az olyan zenék, amik egyszerűen csak sötétek, csak a mocsok van bennük és hiányzik belőlük a másik véglet. A régi jungle-ben pont azt szeretem, hogy egyszerre szentimentális vagy felemelő, de közben ott van benne a mocsok és az agresszió és sokszor még végtelenül ravasz is. Eszembe jutott még a J Majik Sunray Rufige Cru remixe – ez a szám egy új elemet hoz be: a naivitást. De ez is csak egy újabb feszültségforrás: a dinamikus, feszes ritmus, az agresszív sub ellenpontozása az ártatlan, „bájos” dallamvilág.

A Future Music EP-n hallottak nagyon jól rímelnek az említett zenékre és arra a hangulatvilágra, amit megfogalmaztál. Így az már megvan körvonalakban, hogy honnan merítettél inspirációt, de mesélnél még a címadó track és a Shroomz hátteréről, születéséről? Például az még a nagy jungle revival közepén sem szokásos, hogy valaki tíz és fél perces darabbal áll elő…

Az első és a második EP között számomra nagyon fontos fejlődési folyamat zajlott le. Az első nagy felismerés az volt, hogy az első Shark zenéim bármennyire is break-súlyosak voltak, azért még hallatszik rajtuk a house rutin, meg hogy mindenféle dancefloor elvárást akarok teljesíteni. Egy ponton eljött bennem az igény, hogy teljesen felszabadítsam magam ezek alól. Aztán ott voltak a breakek ezekben a számokban, de azon túl, hogy hú de jó, breakek, nem kezdtem velük igazán semmi érdekeset. Egyszerűen – szerintem ez ilyen tipikus kezdő hiba – annyira lekötött a breakek breaksége, hogy teljesnek, tökéletesnek, önmagukban véglegesnek éreztem őket. Fel sem merült, hogy ezzel akkor még dolgozni is kéne valamit, hogy tényleg az én breakjeim legyenek. Pár ilyen próbálkozás után elkezdtem érezni, hogy egy helyben topogok. Aztán leesett, hogy ez azért van, mert ez nem teljesen belőlem jön. Korábban is sokszor észrevettem, hogy ha valami túl gyorsan túl jó lesz, az valószínűleg azért van, mert akkor nem én zenélek, hanem az eszköz. Itt a break volt az eszköz, és mint máskor is, az előbbi felismerés vezetett ahhoz, hogy tovább tudjak lépni.

A másik, hogy elegem lett az Ableton Live-ból, a monitorbámulásból, és kitaláltam, hogy mostantól mindenféle vasakkal próbálok meg zenét csinálni. Ez nem filozófia nálam, hogy csak a vasak. Egyszerűen bevonzott ez a világ, úgy éreztem, nekem az jobb lesz. Iszonyú nehéz volt átállni, de minél jobban elmélyedtem benne, annál jobban élveztem. Fasza érzés, amikor elkezdesz rájönni, hogy hogyan tudod ezeket az eszközöket használni. És “kielégítő”, amikor egyszer csak rábírod ezeket az egymástól független és öntörvényű hangszereket, hogy együttműködjenek, és abból valami zene jön létre. Nálam évek munkája és tanulási folyamata volt, amíg ide eljutottam, ez alatt alig lett kész zeném.

Amikor ez a két nagy tendencia – a house rutintól való elszakadás és a vasak kiismerése – találkozott, egy kicsit elkezdtem megérteni, hogy hogyan gondolkoztak, hogyan alkottak a régi jungle hősök. Persze tök más volt ezt a zenét ’94-ben úttörőként csinálni, mint 23 évvel később műkedvelő dzsungelistaként.

A Future Music címe eredetileg Future Music 106 volt, és onnan állt össze, hogy a vokál a Future Music sample packről származik, a padek pedig egy Juno 106-ról. Mindkét eszköz olyan, amit használtak az ősök is. Mindezt egy MPC irányítja, igaz, fél évtizeddel későbbi darab, mint a fenti zenék, de ugyanazon az elven működik. Azzal próbáltam meg játszani, hogy hogyan lehet egy karakteres ritmikát több breakből előállítani, és azokat variálva építeni fel valami izgalmas struktúrát. Aztán valahogy jött ez a Juno 106 pad, meg a vokál, meg a többi. Szerintem pusztán azért lett tíz perces, mert annyira nem tudtam betelni ezekkel az egyszerű, tiszta elemekkel. :) Igazából a Shroomz is hasonló sztori, csak azzal a különbséggel, hogy ott egy remixet kezdtem el csinálni, ami nem jött össze, de útközben kialakult ez a szám.

Mi a története az Outro-nak, és mit szólsz a Legowelt és Fantastic Man remixekhez?

Az Outro-nak csak annyi a története, hogy a két hasonló felfogású zenét le akartam vezetni valami nagyon mással. Nem tulajdonítottam neki ennél nagyobb jelentőséget. Meg is lepődtem, hogy Fantastic Man ezt akarta remixelni. Annak pedig nagyon örültem, amikor kiderült, hogy Legowelt imádja a Future Music-ot, és remixelni fogja. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit lehet ezekből az elemekből létrehozni. Nehéz és érdekes darab lett belőle, tele mindenféle ötlettel. Elég jó cucc, a két remix közül ezt tartom izgalmasabbnak.

Az eddigi diszkográfiád nagy részét olyan zenék teszik ki, amikben hemzsegnek a dzsungeles, uk hardcore-os és acides hatások – azaz olyan house-ok, amik egy dnb-hez, jungle-höz szokott fülnek is kedvesek lehetnek, de valószínűleg kevesen ismernek ebből a közegből. Bemutatnád néhány fontosabb darabodat, amikre igazán büszke vagy az elmúlt pár évből?

A U például egy eléggé break heavy cucc. A legutóbbi Gnork EP-men jelent meg a Magicwire kiadónál, aztán rákerült egy DJ Kicks válogatásra is. Aztán itt van a See Me Rollin’, ezt az első albumomra írtam, ami kazettán jelent meg az Outskirts kiadón, és itt azzal kísérletezgettem, hogy egy klasszik elektro beat hogyan fér meg egy klasszik breakkel. Amire tényleg nagyon büszke vagyok, hogy a Blorp labelemen olyan hatalmas tehetségek jelentették meg első zenéiket, mint Douala, No Moon és S. Channel.

A fentebb részletezett hangzásodat illetve azt, amit DJ Shark néven művelsz, itthon az éjszakai életben hol lehet hallani tőled, vagy másoktól?

Tőlem most egy darabig sehol. Sok volt az éjszaka, kicsit most más dolgok vannak középpontban. Azzal kapcsolatban meg egyáltalán nem vagyok képben, hogy ki mit csinál mostanában. De ha lenne egy jó oldskool jungle parti, szóljatok, arra szívesen elmennék. :)

Mik a jövőbeli tervek a saját kiadóddal, illetve producerkedés, megjelenések terén?

A Blorpon most jött ki a 6. számú lemez – egyelőre azzal vagyok elfoglalva, hogy minél jobban alakuljon a francia producer lány, Serious A. első EP-jének sorsa. Aztán jön majd a hetedik kiadvány is, ami egy válogatás lesz. A számok már megvannak, lesz rajta egy igazi oldskool break szám is Dublinból – ami kábé olyan, mintha a FSOL-t hallgatnánk ’92-ben -, két klasszikusabb deep house és egy downtempo téma mellett.

Producerkedés terén most a dobolás érdekel nagyon. A breakek egy kis időre kiszabadulást jelentettek a rutinból, de újabb rutinok alakultak ki. Szeretnék innen is továbblépni, és a dobokban, ritmikában jobban elmélyedni, újfajta erős ritmusokkal játszani. Megjelenések terén nincs terv, persze örülni fogok, ha majd megtetszik valakinek a dobolásom, és kiadja. :) De valahogy ez most egyáltalán nincs fókuszban.

A Future Music EP december 18-tól kapható az Unknown To The Unknown címkén!

Share.

About Author

I came to hear the band today, I ain't thinkin' 'bout u

Leave A Reply