Már 20 éve, hogy a rendkívül elismert ír páros, Zero T és Beta 2 elkezdtek együtt főként dzsungeles és lélekkel teli zenéket kiadni, többek közt a Bassbin, C.I.A. és Dispatch címkéken. Külön-külön többször is lehetett velük találkozni Goldie kiadóján a közelmúltban, de közösen 2015-ben bukkantak fel utoljára a Metalheadz-en. Ezt a csendet igyekszik megtörni az Exiles EP, elég nagy sikerrel, hiszen valószínűleg ez a lemez minden igazi ’Headz rajongó szívét megdobogtatja majd.
Nagy szükség volt a duó tökéletes múltidéző, ugyanakkor jövőbe tekintő EP-jére, mivel a Metalheadz-nél eléggé vegyesen indult az év. 2020 eddigi kiadványai közt van egy igencsak erős Seba & Paradox maxi, egy felejthető Grey Code EP és egy ígéretes, de csalódást okozó René LaVice & Future Cut kollab. Az utóbbi kettő megjelenéssel sincs nagy gond, de a drum&bass legfontosabb kiadójánál ennél magasabban kellene, hogy legyen a léc. Nagyjából olyan magasan, ahol az Exiles EP szárnyal. Zero T és Beta 2 nem titkolt célja volt az, hogy megidézzék a címke első húsz korongjának hangulatát – lehet ez volt a recept a sikerhez.
A négy, lemezen is kapható, plusz két kizárólag digitális formátumban elérhető zenét elég könnyen fel lehet osztani két csoportra: vannak a hallgatós darabok, és vannak a táncosak. A két lendületesebb track, név szerint az Exiles és a Dead Cert sem éppen az agyatlan döngölésről szólnak, de ők testesítik meg a kiadó klasszikus, sötét oldalát. Hiába nem egy feszes techy roller vagy jump-up fordulatszámán pörögnek, ezek a felvételek jól időzítve komoly károkat tudnak okozni a táncparketten. Mindkét számban hemzsegnek azok a földöntúli effektek és jelentéktelennek tűnő, de baromi fontos megoldások (például a dobképletek terén), amitől elismerően bólogat minden Metalheadz fanatikus.
Az igazi csoda viszont a zeneibb, nyugodtabb számokban van. A Misdemeanour kapcsán csak annyit mondott Zero T, hogy ebben a dalban próbálták összehozni Miles Davist, Photeket és egy nagyzenekart, ami prímán meg is valósult. Ez egyértelműen az Exiles EP remekműve: egy különleges, egyszerre misztikus, komor, rendkívül érzelmes és gyengéd szám, amihez képzeletben legendás jeleneteket lehet párosítani a legjobb drámai hangvételű filmekből. Hasonlóan törékeny és visszafogott az In My Head is; a szelíd jazzes körítés miatt az összhatás kevésbé megrendítő, bár a finoman reszelő bassline szépen igyekszik ellensúlyozni a lazaságot. A két, csak digiben kapható szám (Altered Destiny, Stacks) mintha az előbb említett két hallgatós darab folytatása lenne. Talán nem olyan karakteresek, mint a Misdemeanour és az In My Head, de nagyon jó elmerülni bennük is.
Zero T és Beta 2 Exiles EP-je február elejétől kapható és kötelező! A szintén múltidéző borítóért a Sunandbass egyik alap embere, ArpXP a felelős!
