Nagyjából két éve, hogy egy nagyobb lélegzetvételű interjú keretein belül értekeztünk a seattle-i illetőségű Quadrant & Iris duóról, amelyben távlati célként már megfogalmazódott az első albumuk gondolata. A producerpáros hangzása iránti különös szimpátiám azóta is töretlen maradt, így kifejezett lelkesedéssel fogadtam a Commercial Suicide logója alatt megszületett, Seattle városának telefonos előhívószáma után elnevezett 206 LP-t, amely a szintén helybeli DJ/producer, Kid Hops közreműködésével készült el, és amelyet elsősorban – a „power metál” fogalma után szabadon – a „power roller” kifejezés jellemez leginkább.
Nem meglepő, hogy a Commercial Suicide szavazott bizalmat az albumnak, hiszen 2013-ban a nagyszerű Spinout / Depth Sounder / Covalent rilíz kapcsán már bizonyított a Quadrant & Iris-hangzás. Ahogy Quadrant említi a DNBArena friss interjújában: „Megcsináltuk a Spinout / Depth Sounder single-t Klute-nak 2013 vége felé. Mindenki nagyon örült annak, ahogy ez a megjelenés megvalósult, mindemellett sikerült baráti, személyes kapcsolatot kialakítanunk Tommal. Még 2014 elején beszélgettem vele, és felvetette az ötletet, hogy készítsünk egy albumot a Commercial Suicide-nak. Természetesen ha Klute megkérdezi, hogy szeretnél-e egy albumot csinálni neki, az azonnali helyes válasz az IGEN!” Egyébiránt a 206 kapcsán hallhatjuk, hogy a szentimentális hangulat megidézéséhez használt zenei eszközök tekintetében meglehetősen sok hasonlóság mutatkozik Klute, és általában a Suicide érzelmesebb oldalával.
Az LP hozza a már megszokott stílust és minőséget, ez egyúttal azt is jelenti, hogy zenei komfortzónán túli kalandozásokra nem nagyon számíthatunk. A sampler szeptember 18-án látott napvilágot, és az eredetileg 13 trekkes LP-ről 3 zenét szállít, melyek sejtetni engedik a 206 kétarcúságát, vagyis izmos, kőkeményen zakatoló (Wirecutter és Angular), illetve a szentimentális álmodozásokkal átszőtt, könnyed rollerek (Eternal September Collette Warren vokáljával) gyűjteményét.
A teljes albumról az Occidental az, amely főként a tempóját tekintve kilóg a sorból. Ahogy Kid Hops nyilatkozik róla: „Az Occidental egy hangfestett pillanatkép egy benyomásról. Ez egy óda, egy nagyon különleges élmény, városunknak, Seattle-nek egy különleges sarka által inspirálva. Egy régóta működő d&b-partysorozat, az OnSet szombatonként egy pincében volt, a város egy történelmi környékén. Ez egy tökéletes helyszín volt d&b partik számára: alacsony mennyezet, csupasz téglafalak, közel teljes sötétség és kőkemény hangrendszer. Mindez sötét, intim és vibráló volt… Minden alkalommal. Ahogy kiléptél a klubból egy négy órás megrázkódtatás után, nem éppen tiszta fejjel az Occidental Avenue ködös levegőjébe, a kikövezett, gyakran esőtől áztatott utcára, amely sós volt a kikötő felől érkezett levegőtől… Csengő fülekkel épp mentél a kocsidhoz a város egy sarkában, amely az idő által elfeledve teljesen üresnek tűnt. Az Occidental a mi ódánk ehhez az élményhez.”
Az álmodozó, hangfestményszerű trekk mellett a keménykedő arculatot olyan zenék képviselik, mint az igazi rave-korszakot idéző 206, a baljós hangulatú Asthma, a fenyegető, szintinyúzó Dark Star, a röfögő (némiképp Icicle Minimal Funk-jára hajazó, egyébként a seattle-i városi zaj jellegzetességeit tartalmazó) Orca vagy a hömpölygő basszuisaival a tengeren hánykolódó hajó érzetét keltő Seasick. Igazi gyöngyszem számomra a Definition, amely véleményem szerint az album egyik legerősebb trekkje, és határozottan reprezentálja a szerzők roller-definícióját.
A trió érzelmesebb oldalát az álmodozó Pleiades, a Kayle gyönyörű hangjával operáló Black Opal, a már említett Eternal September, illetve a Klute-tal közös The Only Way Out adja, amely az LP másik zászlóvivője számomra.
Mint említettem, a sampler már jó ideje a boltok polcain pihen, és kellő mélységű betekintést nyújt az album koncepciójába. A napokban egyre több trekk részlete látott napvilágot ilyen-olyan csatornákon, azonban van még pár nap várakozás a teljes megjelenésig, amely egészen pontosan október 16.
