Július közepén, amikor a Simpler Times album első sampler lemezéről írtunk, egy nyitott kérdés fejezte be a cikket: mi lehet Break titka, amitől nem lesz unalmas sokat használt, tipikus ismertetőjegyei ellenére sem? Az október 2-án megjelent teljes album megadja a választ. A zenei sablonok megunhatatlanná válnak annyi kreativitás, ötlet és érzelem között, amennyit a bristoli producer a számaiba tölt. Hol egy régi időkre hajazó, klasszikus hangzású darabbal, hol egy reszelős tánctérrobbantóval vagy kvázi-likviddel mutatja meg, mi az, amikor valaki ínyencként bánik a drum & bass-szel. Rendhagyó cikk következik, amelyben megpróbáljuk megfejteni a Break-titkot!

symm629

Emberünk kicsit sem tűnt passzívnak az elmúlt időkben, hiszen elég sok megjelenéssel örvendeztette meg a rajongókat, ráadásul saját kiadóját is pörgette, ahol önmaga zenéi mellett a szívéhez közel álló producerek trekkjeinek is teret adott. Ennek ellenére öt év telt el a Resistance óta, úgyhogy mondhatjuk, ideje volt már egy nagy lélegzetű történetnek. A koncepció nem bonyolult, legalábbis a producer UKF-nek adott interjújából ez derül ki. “Az album fele olyan zenékből áll, amelyek már egy, két, vagy akár három éve is megvoltak. Jól eltettem őket, és sosem jelentek meg.” mondja. Sok esteben a megfelelő időzítésre vagy egy speciális vokálra várt, teszi hozzá. Az albumot egyébként tavalyra tervezte, de  és itt jön elő Break egyik nagy erénye, a perfekcionizmus  a trekkeket nem érezte elég erősnek, szóval még dolgozgatott rajtuk egy ideig. (Mellékszál: jó néhány éve még az IPC pHórumon is ment olyan pletyka, hogy Break-et extrém magas IQ-val áldotta meg a teremtő, szóval lehet, hogy sikerének titka a génekben keresendő.)

A Simpler Times cím Break állandó vokalistája (egyben a Symmetry kiadó társfőnöke), Kyo egy vokáljának kiragadott része, de persze mélyebb értelme is van. “A régebbi időkre emlékeztet. Sok régi jungle lemezt hallgattam, és hiányzott az az egész korszak.”  vallotta be Break, ugyancsak a UKF hasábjain. Meg is magyarázza, hogy ez pontosan mit jelent. “…Ezt kaptam a jungle-től, a mindannyiunk közötti amen csatákat: mennyire beteg a tiéd? (Napjainkban) egy pár zene van, amely pont olyan sok figyelmet szentel a break-eknek, mint azok a bizonyos régi számok.” A producer szerint manapság, a digitális formátumok elterjedésével hangerőháború zajlik, a zenészek túlságosan is a hangmérnökségre összpontosítanak maga a zene helyett, ő pedig igyekszik ezt ellensúlyozni és inkább az utóbbira fókuszálni. Break-nél azért szerencsére a hangzás is rendben van, úgyhogy láthatólag (vagy inkább hallhatólag) megtalálta az összhangot a stúdióban. A következő lépés az lenne, hogy minden hallgatónak alanyi jogon járjanak olyan hangfalak, amelyek rendesen vissza is tudják adni a producer néha brutálisan mély szubjait.

Hogy egy pár szót az albumról is ejtsünk, itt van máris a nyitó zene, a Nevaeh, amelyben természetesen Kyo adja a vokális szupportot. A klasszikus Metalheadz-kort juttatja az ember eszébe a hosszú intró, a lassú tempó és az egész atmoszféra  mint egy tisztelgés a Goldie-féle Timeless előtt. Aztán itt van a Mad Hed City közreműködésével készült széttört stepper, a Kill Dem, a jól ismert reece-szel, és visszafogottsága ellenére rengeteg energiával. A Late Exclusive megidézi a producer által hiányolt jungle-érát: modern köntösbe öltöztetett, jellegzetes basszusú visszatekintés, parádés! Természetesen az albumra is felkerült a sampleren már kijött Simpler Times és Free Your Mind. A dallamos-romantikus vonalon továbbhaladva szót érdemel a Pushing Me On, melynek gitárbasszusa igazi csemege, vagy a Celestine-nel közös Hope, ami swingy-jazzy intrója után egy vidám roller formájában önti ránk a totális boldogságot. Ne essenek kétségbe azok sem, akik Break keményebb, harapósabb darabjait szeretik: a Confidential vagy az Xtrah ötleteivel felturbózott Regulate a legjobbak közül való. Az “ellentmondást nem tűrő, egyenes rollerek” mappába kötelező bemásolni a DLR-ral készült No Idea-t és a The Fluxot (amelynek dobjában én egy kis régi vágású Digital & Spirit-ízt is felfedeztem, bár könnyen lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem).

A Simpler Times egy nagyszerű album, a tökéletességre törekvés, a zeneközpontúság és a kiváló trekkek összhangja. Nálam az év egyik legjobb LP-je, amely nagyon sokáig nem fog kikopni a lejátszóból. Ja és teljes egészében meghallgatható a Spotify-on!

Share.

About Author

Leave A Reply