Július közepén, amikor a Simpler Times album első sampler lemezéről írtunk, egy nyitott kérdés fejezte be a cikket: mi lehet Break titka, amitől nem lesz unalmas sokat használt, tipikus ismertetőjegyei ellenére sem? Az október 2-án megjelent teljes album megadja a választ. A zenei sablonok megunhatatlanná válnak annyi kreativitás, ötlet és érzelem között, amennyit a bristoli producer a számaiba tölt. Hol egy régi időkre hajazó, klasszikus hangzású darabbal, hol egy reszelős tánctérrobbantóval vagy kvázi-likviddel mutatja meg, mi az, amikor valaki ínyencként bánik a drum & bass-szel. Rendhagyó cikk következik, amelyben megpróbáljuk megfejteni a Break-titkot!
Emberünk kicsit sem tűnt passzívnak az elmúlt időkben, hiszen elég sok megjelenéssel örvendeztette meg a rajongókat, ráadásul saját kiadóját is pörgette, ahol önmaga zenéi mellett a szívéhez közel álló producerek trekkjeinek is teret adott. Ennek ellenére öt év telt el a Resistance óta, úgyhogy mondhatjuk, ideje volt már egy nagy lélegzetű történetnek. A koncepció nem bonyolult, legalábbis a producer UKF-nek adott interjújából ez derül ki. “Az album fele olyan zenékből áll, amelyek már egy, két, vagy akár három éve is megvoltak. Jól eltettem őket, és sosem jelentek meg.” – mondja. Sok esteben a megfelelő időzítésre vagy egy speciális vokálra várt, teszi hozzá. Az albumot egyébként tavalyra tervezte, de – és itt jön elő Break egyik nagy erénye, a perfekcionizmus – a trekkeket nem érezte elég erősnek, szóval még dolgozgatott rajtuk egy ideig. (Mellékszál: jó néhány éve még az IPC pHórumon is ment olyan pletyka, hogy Break-et extrém magas IQ-val áldotta meg a teremtő, szóval lehet, hogy sikerének titka a génekben keresendő.)
A Simpler Times cím Break állandó vokalistája (egyben a Symmetry kiadó társfőnöke), Kyo egy vokáljának kiragadott része, de persze mélyebb értelme is van. “A régebbi időkre emlékeztet. Sok régi jungle lemezt hallgattam, és hiányzott az az egész korszak.” – vallotta be Break, ugyancsak a UKF hasábjain. Meg is magyarázza, hogy ez pontosan mit jelent. “…Ezt kaptam a jungle-től, a mindannyiunk közötti amen csatákat: mennyire beteg a tiéd? (Napjainkban) egy pár zene van, amely pont olyan sok figyelmet szentel a break-eknek, mint azok a bizonyos régi számok.” A producer szerint manapság, a digitális formátumok elterjedésével hangerőháború zajlik, a zenészek túlságosan is a hangmérnökségre összpontosítanak maga a zene helyett, ő pedig igyekszik ezt ellensúlyozni és inkább az utóbbira fókuszálni. Break-nél azért szerencsére a hangzás is rendben van, úgyhogy láthatólag (vagy inkább hallhatólag) megtalálta az összhangot a stúdióban. A következő lépés az lenne, hogy minden hallgatónak alanyi jogon járjanak olyan hangfalak, amelyek rendesen vissza is tudják adni a producer néha brutálisan mély szubjait.
Hogy egy pár szót az albumról is ejtsünk, itt van máris a nyitó zene, a Nevaeh, amelyben természetesen Kyo adja a vokális szupportot. A klasszikus Metalheadz-kort juttatja az ember eszébe a hosszú intró, a lassú tempó és az egész atmoszféra – mint egy tisztelgés a Goldie-féle Timeless előtt. Aztán itt van a Mad Hed City közreműködésével készült széttört stepper, a Kill Dem, a jól ismert reece-szel, és visszafogottsága ellenére rengeteg energiával. A Late Exclusive megidézi a producer által hiányolt jungle-érát: modern köntösbe öltöztetett, jellegzetes basszusú visszatekintés, parádés! Természetesen az albumra is felkerült a sampleren már kijött Simpler Times és Free Your Mind. A dallamos-romantikus vonalon továbbhaladva szót érdemel a Pushing Me On, melynek gitárbasszusa igazi csemege, vagy a Celestine-nel közös Hope, ami swingy-jazzy intrója után egy vidám roller formájában önti ránk a totális boldogságot. Ne essenek kétségbe azok sem, akik Break keményebb, harapósabb darabjait szeretik: a Confidential vagy az Xtrah ötleteivel felturbózott Regulate a legjobbak közül való. Az “ellentmondást nem tűrő, egyenes rollerek” mappába kötelező bemásolni a DLR-ral készült No Idea-t és a The Fluxot (amelynek dobjában én egy kis régi vágású Digital & Spirit-ízt is felfedeztem, bár könnyen lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem).
A Simpler Times egy nagyszerű album, a tökéletességre törekvés, a zeneközpontúság és a kiváló trekkek összhangja. Nálam az év egyik legjobb LP-je, amely nagyon sokáig nem fog kikopni a lejátszóból. Ja és teljes egészében meghallgatható a Spotify-on!
