A Need For Mirrors név mögött egy ideje már csak egy ember, Mosus áll, aki az utóbbi hónapokban rendkívül termékeny korszakát éli. Hallhattunk tőle ötszámos EP-t a Metalheadz-en, Greazy VIP-t a V Recordings legutóbbi válogatásán, feltűnt a Horizons születésnapi albumán és még NFM saját kiadóján, a Zoltaron is megjelent egy új maxi. 2015 pedig a Warm Communications-nél indul Mosus számára, nem meglepő módon oldschool-os beütésű rollerekkel.
Need For Mirrors többnyire egyenletes szinten szállítja a színvonalas rollereket, melyeket analóg hangzásuk és lecsupaszított felépítésük miatt könnyen befogadnak a drum&bass régi motorosai is. Sajnos van, mikor a minőségkontroll kicsit meginog, és kikerül emberünk stúdiójából olyan darab is, amin lehetett volna még dolgozni. Ilyen például a részben Tactile zenéket is idéző Berners Street Dub, melynek hallatán jogosan merül fel a „félkész” jelző. Részben elmondható ugyanez a Blue Go Purple-ről is, ám a nyers és minimalista megoldás itt párosul néhány jó ötlettel is. A zaklatott, részben felezett dobképlet már alapból teremt egy koszos, indusztriális atmoszférát a track köré, a dubos és sci-fi effektek pedig tovább erősítik ezt a hangulatot.
Az EP húzó darabja egyértelműen a Verve, ami már ki tudja, hogy hányadik olyan Need For Mirrors zene, ami Jonny L korai munkássága felé kacsingat. Ezt a bűnt természetesen nem nehéz megbocsájtani, ha ennyire hűen idézi a drum&bass-legenda szikár, menetelős hangzását. Kár, hogy a Verve másik oldalára nem a kizárólag digitálisan kapható Blue Go Purple-t nyomták, úgy lett volna igazán erős ez a Warm Communications korong.
