Tavasszal számoltunk be a fiatal Joe Ford szóló-debütálásáról a Shogunon, most pedig a második önálló rilíze kerül terítékre. A 21 éves producer újabb single-je a keményebb ritmusok és a kísérletezőbb, mégis táncos darabok elkötelezettjeinek kedvez.

jford_629

A mai (fősodratú) elektronikus zenében oly nagy előszeretettel használt szintihangok adják az Off Centre egyik fő ismertetőjegyét, a zene mégsem veri ki nálam a “vigyázat, EDM-veszély”-biztosítékot. A puttyogás ugyanis tiszta, visszafogott dobokkal, kissé megtekert basszussal, hömpölygő hangzással elegyedik, szó sincs tehát hatásvadász veretésről. A dropok előtti felpörgetés a trap-slágerek bevett eszközeire hajaz, jól megtévesztve a féktelen őrjöngésre számító hallgatót. Mindezektől függetlenül a szám nagyon energikus, a megfelelő szettben és a megfelelő helyen feltéve igenis le lehet vele tépni a plafont. A netes hírek szerint (aki élőben hallotta, erősítse meg) Friction egyik adásának végén szó szerint problémákat okozott a stúdióban  úgy tűnik, a BBC-ben is tetszhetett, ha ennyire túlküldték a hangerőt…

A lemez másik oldala a Knock Down, mely egy némileg egyszerűbb, vastag, neuró-beütésű darab. Valahol a future funk meghatározást olvastam az ilyen hangzású zenékre. Nos, ha a funkot (kissé leegyszerűsítve) a dallamok visszafogottsága, a súlyos dobok és erőteljes groove-ok összegeként definiáljuk, akkor a meghatározás igaz. A drop után elszabaduló észvesztés garantált, a snare Bud Spencer erejével csap le, a basszus pedig parányira zsugorít.

Joe Ford nagyon izgalmas zenész, és a második önálló lemezét végighallgatva kijelenthető, hogy remek hangmérnők is, méltó új belépő lehet a hangzást a végletekig tökéletesítő Noisia-BSE-Neosignal-Emperor és társaik alkotta társaságba.

Share.

About Author

Leave A Reply