Öt nagylemez és megannyi single fémjelzi a Blu Mar Ten tizennyolc éves, rendkívül sokszínű, drum and bass-től négynegyedig és downtempóig terjedő munkásságát. A jelenleg kéttagú banda kiadója megszületése óta előszeretettel karol fel fiatal zenészeket, saját trekkjeiket pedig továbbra is a stílus kiválóságai remixelik. Chris Marigold, a páros egyik fele egy terjedelmes interjúban fejtette ki, mit gondol a zenéről, az új tehetségekről, az EDM-ről vagy egy kiadó működetésének előnyeiről és hátrányairól.
Öt szólóalbumotok jelent meg 2003 és 2013 között. Lessünk bele ezeken keresztül a hangzásotok fejlődésébe!
2003-ban otthagytuk a Good Lookingot. Betegek voltunk a drum & bass-től és az egész „politikájától”. Olyan messzire akartunk kerülni tőle, amennyire csak tudtunk, így kötöttünk ki a The Six Million Names of God és a Black Water albumnál. Azonban az utóbbi LP munkálatai közben (2005 körül) újra elkezdett minket érdekelni a d&b, és úgy éreztük, az előző pár évhez képest nagyobb is benne a játéktér, úgyhogy ismét elkezdtünk drum & bass-szel foglalkozni.
A mai napig is rengeteget dolgozunk azon, hogy zenéink fontos érzelmeket mutassanak be, de egyik se legyen „sok”. Nehéz dolog ez nekünk, mert hajlamosak vagyunk mindent túldolgozni, de azért lassan a jó irányba haladunk.
Rendkívül változatos a hangzásotok, nagyon sok elektronikus alstílusban írtatok zenét. Éppúgy voltak megjelenéseitek Rennie Pilgrem TCR nevű breakbeat-orientált kiadóján, mint a Good Lookingon. Csináltatok drum & basst, downtempót, négynegyedet… Bizonyára nagyon szeretitek a zenét, de honnan ez a rengeteg energia?
Elég könnyen elunjuk magunkat. Nem csinálhatod mindig ugyanazt, beleőrülsz. Annyi a különbség a régi időkhöz képest, hogy manapság nem adjuk ki a nem-dnb zenéinket. Anno, amikor rengeteg különböző stílusban jelentünk meg, szemmel láthatóan összezavartuk a hallgatóságunkat. Szóval a manapság születő nem-dnb trekkeket szórakozásból csináljuk és megtartjuk őket magunknak.
Milyen hangszereket és szoftvereket használtok a stúdióban?
Egy elég egyszerű rendszert használunk, Cubase-t és egy pár plugint (például a mintázáshoz), meg néhány EQ-t. Tényleg semmi különöset. Van egy-két szintink, de nem túl gyakran vetjük be őket. Szerintem a technika nem olyan lényeges. Ha megvan a képességed, hogy zenét csinálj, akkor akármivel megcsinálod. Ha nincs meg a képességed, lehet ezer plugined és 500 Youtube-tutorialod is, akkor sem jutsz sokáig.
Milyen munkamegosztásban dolgoztok?
Jelenleg ketten alkotjuk a Blu Mar Tent. Együtt stúdiózunk, a kiadót én viszem, és én is járok DJ-szetteket pörgetni.
Egyszerű zenehallgatóként mit szerettek?
Podcast-sorozatunk elég jól mutatja, mikre fülelünk aktuálisan. Ami engem illet, nem sok elektronikus zenét hallgatok – egyszerűen nem elég összetett ahhoz, hogy azt adja, amit várok. Legtöbbször akusztikus dolgok vannak terítéken: dzsessz, klasszikus zene, népzene. Ahogy öregszem, az ízlésem is úgy lesz egyre komplexebb. Ha kedvenceket kellene sorolnom, nagyon nehéz helyzetben lennék, de vannak, akikhez újra és újra visszatérek: Bach, John Coltrane, Steve Reich, Future Sound of London és sokan mások.
Említenél néhány előnyt és hátrányt egy saját, független kiadó működtetésével kapcsolatban?
Fantasztikus dolog, bárcsak már sok éve is profin tudtuk volna csinálni! A nagyszerű benne, hogy teljes ellenőrzésed van minden felett a zenészek kiválasztásától a hangmérnöködig, a borítótervektől a marketingig és sajtókapcsolatokig. Szóval ha elhiszed magadról, hogy jó vagy, és minden egyes pici részletnek figyelmet szentelsz, akkor egy remek kis alternatív világot hozhatsz létre. Pláne, ha sokan mások is benne vannak. És hát nyilvánvaló, hogy mindig lényegesen jobb dolog magadnak dolgozni, mint valaki másnak.
Ami a hátrányokat illeti: minden, amit felsoroltam, hatalmas mennyiségű munkát jelent, úgyhogy végül az összes ébren töltött percedet a teendőidre fordítod, és csak keveset hagysz az életed többi részére… De hát nincs mit tenni, különben is, ha könnyű lenne, mindenki ezt csinálná, nem igaz?
Hogyan hatnak napjaink trendjei a fizikai és digitális megjelenéseitekre?
Mindenki tudja, hogy egyre nehezebb zenét eladni, amelynek természetesen befolyása van a munkádra is. Valaki mindig panaszkodik, hogy egy-egy zenét nem lehet megvenni vinilen, de ezeknek az embereknek meg kell érteniük, hogy a lemez hatalmas pénzekbe kerül, ugyanakkor a kiadónak biztosnak kell lennie abban, hogy a fekete korongba befektetett összeg megtérül. Nem minden zene jön ki vinilen, de én ezt nem látom gondnak. Egyébként is, egyre több és több ember használ streaming-felületeket (pl. a Youtube-ot vagy a Spotifyt), ami hihetetlenül megnehezíti a helyzetet. Elmondom viszont: amit az emberek akarnak, azt kell alkalmaznod ahhoz, hogy talpon maradj. Elmúlt az a kor, amikor ilyen dolgok miatt panaszkodni lehetett.
Egy kicsit térjünk ki a “tehetséggondozásra”. Hogyan döntöttétek el, hogy felkaroljátok Frederic Robinsont? Mi a véleményetek az albumáról és az élő LP-jéről? Sikeresnek tartjátok az anyagot? Számíthatunk még tőle megjelenésekre nálatok?
Frederic egy zseni. A zene minden területéről ragadnak rá a dolgok, és szinte hipnotikus hatása van, amikor az ember dolgozni látja vagy beszélni hallja. Az albumai kiválóak. Szerintem Frederic sok emberre meglepetésként hatott, amikor megmutatta, hogy a zene, amelyben mind benne vagyunk, nem mindig leegyszerűsített és hangos, lehet gyengéd, meghitt és összetett is. Az egyik dolog, amit nagyon szeretek benne, az az, hogy tökéletesen tudja, mit csinál, és szinte a profizmus szintjén valósítja meg vízóit. Ez nagyon ritka képesség, szóval ha rálelsz egy ilyen emberre, akkor adnod kell neki egy esélyt és lehetőséget kell biztosítanod arra, hogy minél szélesebb közönség hallhassa. Új zenészünk, Kimyan Law ugyanekkora tehetség, és úgy hiszem, ő is nagyon sikeres lesz majd. Az ő albuma novemberben jelenik meg, és Frederic is dolgozik második LP-jén. Mindkettejük anyaga remekül szól.
Ami Spirantet, egy újabb tehetségeteket illeti: úgy tudom, ő még szinte tinédzser. Hogyan fedeztétek fel? És ha már itt tartunk, alapvetően hogyan találtok rá az új tálentumokra?
Ja, Spirant tizenhat éves volt, amikor kiadtuk az első single-jét! Nem igazán emlékszem, hogyan kezdtünk témázni. Azt hiszem, küldött egy csomó zenét a Facebookon vagy a Soundcloudon keresztül, és addig dolgoztunk rajtuk közösen, ameddig a legtöbbet ki nem hoztuk belőle egy megjelenés erejéig.
Általában a kapott demók hallgatása során találunk rá az emberekre, ami elég nehéz, mert száz meg száz trekket kapunk, és ezek többsége a szemétben végzi. Ennek ellenére tényleg meghallgatunk mindent, és ha valami kiválót fedezünk fel, már megérte a fáradságot. Kétségtelen, hogy sok minden egyszerűbb manapság, hiszen a kiadónk évek óta működik, így az emberek sokkal tisztábban látják, hogy merre is tartunk (és határozottabban eldönthetik, hogy akarnak-e csatlakozni hozzánk, vagy sem). Pontosan így történt minden Kimyan Law-val is. Amúgy ő is még csak 19 éves! Nagyon örülök annak is, hogy kiadtunk egy single-t a Tiiu & Faib lányduótól. Rendkívül kevés női zenész van, szóval nagyon büszke vagyok, amikor segíteni tudunk azoknak, akik beleillenek a kiadó hangzásába.
Mi a véleményed napjaink EDM-lázáról?
Erről kétféleképpen gondolkodok. Lehet az EDM (Electronic Dance Music mint gyűjtőfogalom – a szerk.) egy nagyon kellemes, finom zenei kategória, másfelől lehet szó „stadion EDM-ről” is, ami az előző totális ellentéte. Ügyetlen és ostoba, semmi finomság vagy elegancia nincs benne. Ugyanakkor ezek a kifejezések pontosan azok, amelyeket az általunk rave-bulikon hallgatott számokra mondtak az emberek, amikor fiatalok voltunk. Ők sem értették, mi a jó az egészben. Szóval azt gondolom, igazságosnak kell lennünk, és adnunk kell a fiatalságnak pár évet, hogy a „nagyszínpadról” a némileg bonyolultabb és igényesebb területekre vándoroljanak át. De az is lehet, hogy csak öregszem, ki tudja. Ami viszont sosem változik, az az, hogy a fiatalok nagy, hangos zajokra szeretnek ugrálni, szóval nem történik semmi újdonság.
Facebook-oldalatokon gyakran reagálsz aktuális dolgokra. Íme egy ezek közül: „Idővonalam egy nagy folyama azoknak a DJ-knek, akik amiatt picsognak, hogy más DJ-k a sync-gombot használják. Láthatóan nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy a csúszka a Technics dekken egy öreg és ügyetlen sync-gomb.” Ez egy irányelv? Az idősebb generációknak állást kell foglalniuk a zene fontos kérdéseiben?
(Nevet) Nem, természetesen, senkinek sem kell semmi olyat csinálnia, amit nem akar. Egyszerűen csak szeretem látni, amikor az emberek beszélgetnek dolgokról. Mindig más miatt foglalok állást egy-egy esetben. Néha maga a téma érdekel, és látni akarom, mit gondolnak mások. Néha hidegen hagy a téma, de látni szeretném, hogy az emberek úgy reagálnak-e a bejegyzésemre, ahogy előre megjósoltam. Máskor csak bosszantó akarok lenni, megint máskor csak azért írok le ezt-azt, hogy lássam, hogyan néznek ki leírva.
Mit jelent számodra a zene, a zenélés?
Annak reményében zenélek, hogy az emberek kihallják a számaimból, hogy még mindig van létjogosultságom ezen a színtéren.
Mesélj valamit a jövőbeli terveitekről!
Egy új Blu Mar Ten albumon dolgozunk jelenleg is, ami nem tudom, mikor lesz kész. Aztán van egy nagyon különleges remixünk, amit valaki olyan csinált nekünk, aki szerintem nem nagyon látható minden nap. Ez a zene remélhetőleg még az év végén megjelenik. 2015 nyarán lesz húszéves a Blu Mar Ten, úgyhogy gondolkodom valami különlegességen az alkalomra, de pillanatnyilag nincs semmi ötletem.
Ami a kiadót illeti, rengeteg zene érkezik majd. Kimyan Law-t már említettem, az albuma a küszöbön áll. Frederic Robinson is új anyagon dolgozik. Lesznek kiadványok többé-kevésbé új művészektől (mint Conduct, RQ, Marso & Gala, Nausika), és ismertektől is (mint Spirit vagy a Mutated Forms). Állandóan keresem az új és érdekes zenészeket, szóval ha tudsz valakit, aki figyelemre érdemes, szólj!
Amúgy november végén tartjuk első Blu Mar Ten Music labelnightunkat Londonban, jó barátainkkal, a Spearhead Records csapatával. Ha jól megy, Európában is csinálunk majd ilyeneket.
November hetedikén Budapesten lépsz fel. Ha jól tudom, ez lesz az első szetted fővárosunkban, de nem az első Magyarországon. Ismered valamennyire a szcénánkat?
Igen, először megyek Budapestre, így nem nagyon vagyok ismerős arrafelé. Nagy rajongója vagyok Chris.SU-nak, és még egy magyar srác jut eszembe, Inward Phase, aki egy jó kis remixet csinált nekünk.
Mit javasolnál egy kezdő producernek? Hogyan induljon el egy tehetséges fiatal?
Kerülje a hangminta-pakkokat, a Youtube tutorialokat, azt a halom tört szoftvert és pluginek ezreit. Próbáljon kiemelkedni a beilleszkedés helyett. Akármit is csinál mindenki, tegye az ellenkezőjét.
