Oroszország egyik legjobb drum&bass producere, Enei tavaly elég nagyot robbantott a Liberation EP-vel, az ötszámos csomagban gyakorlatilag nem volt gyenge láncszem. Nagyjából pontosan egy évvel később újra szólóanyaggal jelentkezik a kövér, teches basszusairól és feszes törtjeiről ismert zenész. A megjelenést ismét a manapság nagyon sokféle és nagyon minőségi zenéket támogató Critical adja ki. A Goliath EP sokakat meg fog döbbenteni, az biztos.

enei-goliathAz Enei-től megszokott hangzásnak ugyanis szinte nyoma sincs. Egyedül a Prometheus című track az, ami emberünk eddigi portfóliójához észrevétlenül illeszkedik, de az az igazság, hogy ilyen morcos, techy rollert hallhattunk tőle már elégszer. Valószínűleg ezzel maga Enei is tisztában van és ezért távolodott el néhány lépéssel más irányokba, vagy szimplán nem akarja „kifárasztani” túl gyorsan a már jól bevált formulát. Akármelyik gondolat is áll a háttérben, a hangzásbeli frissítés az eredmények ismeretében jól sikerült, sok zenésznek érdemes lenne követnie példáját.

Az EP húzódala és címadója a Goliath, ami egy sötét jungle darab sci-fi effektekkel és DRS szövegelésével felturbózva. Előbbi garantálja a baljós atmoszférát, utóbbi jelenléte pedig sejteti, hogy sokat fogunk találkozni a track-kel bulikban. A dobképlet a szakik számára kellően nyakatekert, viszont a táncparketten is értelmezhető, a bassline pedig olyan, hogy nagy hangrendszeren valószínűleg fejeket szaggat. A másik két, lemezre is nyomott zene, avagy a Hotplate és a The Artefact a törzsi ritmusok jegyében születhetett, hiszen a dobolás kapta a főszerepet. A vidámság esetükben sem jellemző, viszont Enei bátran játszik és kísérletez az apró elemekkel, így jócskán túlmutat az egyloopos megfejtéseken mindkét track.

A lemezes zenék mellett további két, csak digitálisan elérhető Enei szerzemény is részét képezi a Goliath EP-nek, amiknek egyébként nyugodtan lehetett volna bakelites megjelenést is biztosítani: semmivel sem kevesebbek a fenti négynél. A Woodrunner egy visszafogott roller, amibe fért némi bristoli utóíz is, a Get Low pedig egyértelműen a legnagyobb meglepetés. Enei itt kerül az általunk ismert profiljától legtávolabb azzal, hogy egy végtelenül hatásvadász intro után egy lecsupaszított trap őrületet szabadít ránk. A hallgatóságot biztosan meg fogja osztani nemcsak ez a szám, hanem az egész EP. Az viszont vitán felül elismerésre méltó, hogy Enei mert kimozdulni a komfortzónájából, ennek a merészségnek pedig egészen pozitív az eredménye, szóval jöhet még ilyen húzás!

Share.

About Author

Leave A Reply