Damian Higgins, vagyis Dieselboy, az amerikai drum and bass élharcosa súlyos csapást mért ránk múlt pénteken. Szívélyességét azonban mi sem bizonyítja jobban, hogy miután atomjaira szedte az Akvárium kistermét és kissé saját magát is, még hajnali 3-kor is lelkesen mesélt.
Először is: milyennek látod a mai bulit?
Minden részrehajlás nélkül azt gondolom, hogy az egyik legjobb szettem volt mostanság. Baromira élveztem minden egyes másodpercét. Nem is tudtam volna most patentabbat összerakni, úgy érzem. Magamtól valószínűleg színesebb, változatosabb palettáról válogattam volna, megszórva jump-uppal. De mivel a srácok a neurót igényelték, igyekeztem a kedvükben járni. Elképesztő jó volt a közönség, ezúton is köszönöm nekik, hogy ilyen szuper estét hoztunk össze! (Ennyire jót – Évi)
Az első, 2001-es pesti bulid óta azért már sok víz lefolyt a Dunán. Mi az, ami igazán emlékezetes neked a magyar föllépéseidről?
Imádom az itteni energiákat! Valahogy más a rezgés, sokkal intenzívebb, átütőbb. Mindig nagy örömmel jövök ide, különleges szeánszok ezek. Egy időben nagyon ment itt a lufizás, azt tök viccesnek találtam, mivel mi akkor már rég lepörögtünk erről Amerikában. Először azt hittem, rosszul látok, de nem. (nevet) Régebben elég sokszor jártam felétek, ám az után a bizonyos sajnálatos baleset (a West Balkán tragédiája – Évi) után volt egy kis szünet. Mindenesetre jó újból köztetek lenni. (nevet) Annak különösen örülök, hogy barátaim is lettek itt az évek során, ezért még inkább hálás vagyok.
Nagy ételrajongó hírében állsz, aki nem csak enni imád, hanem főzni is. Ráadásul vezetsz egy úgynevezett Aranylistát, amin a város legjobb éttermeit örökíted meg. Van-e ezen budapesti célpont?
Húha, alaposan utánam néztél, látom! (nevet) Az Aranylista csak az Államok és Kanada területén érvényes. Bár jó ötlet ez a bővítés, mondasz valamit. Elég sok melóm van benne, mert a konyhaművészet legalább annyira érdekel, mint a zene.
Tavaly októberben Ed Rushtól is megkérdeztem, így nálad se hagyhatom ki: szívesen lennél séf?
Nnnna nneeee, hát őt bármikor helyből lefőzöm! (nevet)
Ez tuti így is van. :) Szóval a séfség felé vezető úton a kezdőlépést már megtetted, amikor tavaly nyáron egy exkluzív menüsort készítettél egy menő étteremben.
Nem tudom, képes volnék-e profi szinten űzni. Talán az már nem nekem való, túl sok kötöttséggel jár, és pont azt az örömet veszi el, ami miatt most úgy odavagyok érte. De azért azt gyorsan szeretném leszögezni, hogy Ed és én egyszerűen nem vagyunk egy szinten! (nevet) Viccen kívül: ő inkább magának meg a családjának főzőcskézik, én viszont már nagyobb fába is vágtam a fejszémet, ahogy említetted is az imént. Szenvedélyesen szeretek főzni is, és ha belevetem magam, akkor semmi más nem létezik. Megszállott vagyok, nem tagadom! Akkor épp ebben akarok a legjobb lenni, és minden energiámat erre fordítom.
Hosszabb távon egyébként simán el tudom képzelni, hogy nyissak egy éttermet. Egy kimondottan laza, szépen berendezett helyet képzelek el, ahol azonnal otthon érzed magadat. Ha abbahagyom a dj-zést, ez lesz a fő csapásirány. De addig azért még van jó pár év!
Milyen volt a vacsorád a party előtt?
Mivel a szervezők már asztalfoglalással vártak, nem akartam variálni azzal, hogy én egy másik helyet néztem ki magamnak… Teljesen rendben volt, ízlett… bár én természetesen jobbat készítettem volna! (nevet)
Visszatérve a drum and bass-hez: amerikaiként milyen különbséget látsz az ottani és az itteni állapotok közt?
Két szembeötlő dolog van szerintem. Az egyik az, hogy ti európaiak szerettek táncolni, ami tökjó. Nálunk igen minimális csápolás van, és ennyi. A másik, hogy ti sokkal tudatosabban álltok a zenéhez, rengeteg információt tartotok fejben, ami nálunk abszolút nem dívik. Ettől eltekintve a zene persze örök.
A 2013 decembere óta futtatott négylejátszós szettjeid legendásak.
Köszönöm! Irtózatos mennyiségű munkám van ebben, és nagy öröm, ha ezt értékelik. Az a fajta ember vagyok, aki ha belekezd valamibe, abban szeretne a legeslegjobb lenni. Az, aki abszolút a csúcson van, akinél a földkerekségen nem létezik jobb. Eleinte három cédéről játszottam, de az állandó írogatás és címkézés már elmondhatatlanul sok időmet vette el. Ekkor lépett be az USB-s verzió, ami nagyban megkönnyítette az életemet. Rögtön utána jött az ötlet, hogy áttérek a négylejátszós verzióra.
Nagy hangsúlyt fektetek a technikára, és ez által igyekszem a mércét is jó magasra tenni – magamnak és másoknak egyaránt. Jelenleg Andy C az egyetlen, akit egy kicsit vetélytársnak tekintek a „legjobb dj” versenyben, bár szerintem már most is én vagyok a nyertes. (nevet) Hozzáteszem: Andy tényleg rohadt jó. De azt akarom, hogy ő is csak lessen, ha meghall engem.
Ám az igazi kihívás nekem az, hogy magamat legyőzzem, a saját határaimat feszegessem.
Jövőre már öt lejátszóról akarom nyomni, most ez az új célom. És könnyen lehet, hogy ez még nem a vége. Simán lehet ebből még hat is! Ez a többieknek is inspiráció és kihívás, így mindannyian profitálhatunk belőle. Számomra létfontosságú, hogy legyenek új célok, amelyek felé törekszem. Remélem, hogy a többiek is igyekeznek majd lépést tartani velem.
Nem akarom megbántani a dj-ket, de szerintem általában túl kiszámíthatóak. Zeneileg és technikailag egyaránt. Nekem ez a halálom. Én az az ember akarok lenni, akiről soha nem tudod előre, hogy mit fog villantani. Ez a szettem sava–borsa. Örök meglepetés akarok maradni!
Tavaly szeptemberben otthon, Brooklynban játszottál Goldie-val. Érdekes párosítás, hogy sikerült?
Állat volt. A klub pár háztömbre van tőlem, szóval csak lazán átsétáltam. Rengeteg főzős haverom eljött, akik abszolút nem ismernek dj-ként, nekem ez bazi sokat jelentett! Nem voltunk sokan, de nem is ez volt a cél. Örültem, hogy az életem másik felében is látnak működni, és remélem, hogy nekik is emlékezetes maradt, amit zenészként nyújtottam.
Egyedi és izgalmas, ahogyan a szettjeid fölépülnek. Az intrók, amelyek a régi filmeket idézik, már önmagukban sajátos légkört teremtenek.
Igen, ez részemről teljesen tudatos lépés. Szeretném, ha mindenki, aki meghallja az intrómat, venne egy mély levegőt, és fölkészülne arra, ami következik. Már amennyire lehet. (nevet) Nekem fontos, hogy legyen egy választóvonal, ami után egyértelmű, hogy én vagyok a színpadon. Egyfajta bevezetés, ráhangolás.
A szett kezdése szerintem meghatározó, így igyekeztem olyan dolgot kitalálni hozzá, amivel egy senkihez nem hasonlítható dolgot hozok létre. Ha meghallja bárki, azonnal tudja, hogy ez csakis Dieselboy lehet! Azért hogy ez se legyen kiszámítható, átlagban félévente újat készítek. Viszont azt kell mondjam, a mostani az eddigi legjobb! Teljesen rá vagyok kattanva, kurvajó! (elő is adja gyorsan és hangosan)
No és miért Destroyer?
Nem is tudom. A szó maga mindig is nagyon bejött. Magamhoz illőnek tartom. A tenyerem élére is rá van varrva. Most már egy mixem is van, aminek ez a címe. És a következő is az lesz, kettes számmal persze, de aztán nincs több sorszámozás (nevet), utána már új koncepció következik.
Erős jelző ez a szó, figyelemfelhívó, kissé provokatív. Mindenképpen olyan, amit ha egyszer hallasz, megjegyzed, és nem is felejted el. Nekem pedig csak ez számít! Ez egy jó nagy beintés is egyben a többieknek. Elkülönít, fölemel, meghatároz. Vagyis teljes mértékig én vagyok.
Nyolc gyűrűt viselsz, méghozzá méretes darabokat. Nem zavarnak?
Ááá, dehogyis. Észre se veszem, hogy rajtam vannak, annyira megszoktam őket. Mindegyiknek története van, erősen kötődöm hozzájuk. Az egyiket én magam terveztem nemrég, büszke is vagyok rá. Képzeld, mióta megvan, mindenki arra bök rá, hogy milyen jól néz ki. Erre azért nem számítottam. Szóval ezen fölbuzdulva jövő év végéig az összeset le fogom cserélni saját tervezésűre. Egy újabb terület, ahol kipróbálhatom magamat.
Mi a helyzet a Monsters of Jungle-lal? Személy szerint mind a régebbi metált, mind a d’n’b-t imádom, így kimondottan ígéretesnek tartom ezt az irányt.
Ne is mondd! Sajnos halott a projekt, pedig nekem is a szívügyem volt. Szerintem akkor is jó ötlet volt, most is az, és őszintén remélem, hogy egyszer még belecsapunk. Ahogy nekifogtunk volna, kapásból a csapat fele kiszállt, mert akkortájt a dubstep ment nagyon, és ők inkább azzal foglalkoztak sajnos. Pedig a koncepció is totál készen volt, vizuállal, mindennel. Egyszerűen rossz volt az időzítés. Ha három évvel korábban tolom, akkor nagyot szakítottunk volna. De köszönöm, hogy szóba hoztad, mert ez most megihletett… otthon azért elbabrálok még a föltámasztás gondolatával!
Min dolgozol mostanában?
Sose tudok megülni a hátsómon, szóval mindig többfelé szakadok. Ami most talán izgalmas, az a Destroyer II, ami készülőben van, illetve egy projekt KJ Sawkával, aki az éppen ismét életjeleket mutató Pendulum dobosa. Őszre egy nagyszabású turnét is tervezek, ahol mindenki élőben játszik majd. Hidegrázásom van az előre fölvett szettektől. Meg engem a körítés is érdekel, a vizuál, minden apró részlet, szóval lesz mivel szórakoznom. (nevet)
Mit üzensz a magyar rajongóidnak?
Ha tetszett nekik, amit ma este játszottam, kérem, hogy tudassák a szervezőkkel is, aztán mielőbb fussunk össze újból!