A Break vezette Symmetry Recordings a jól bevált nevek pörgetése helyett ezúttal egy producerként ismeretlen fiatalembernek segít belépni a nemzetközi drum & bass világába. A mindössze húszéves gitarista, Jack Boston története arra is bizonyíték, hogy ha kitartóan, alázattal zenélsz, akkor nem lehetetlen egy nagynevű kiadónál debütálni. A 18-as sorszámú Symmetry-kiadvány kritikája rendhagyó módon egy kis bemutatkozás is, hiszen Boston készséggel állt az IPC rendelkezésére.
A Walesben, egészen pontosan Cardiffban élő producer zenei háttere egészen kiváló, szóval tulajdonképpen nem is meglepő a remek kezdés. “Nagyon nagy zenei örökségű családból származom” – kezdi. “Körülbelül tizennégy évig gitároztam, de csak félig sikerült megtanulnom. A jazz, a blues és a soul étrendjén nőttem fel, mely a munkáimat is meghatározta. Az, pedig, hogy tudok hangszereken játszani, teljes és kreatív szabadságot ad.”
A széles körű muzikális tapasztalat önmagában is elég lehetne a sokszínű munkához, de emberünk képzi is magát, hiszen jelenleg harmadéves zenetechnológia szakos egyetemista. Vajon kik a favoritjai egy ilyen elméletileg és technikailag is képzett producernek? “Kedvencem Jimi Hendrix, Amon Tobin, Stevie Ray Vaughan, Break és a Zero 7. Rengeteg inspirációt adnak a nyugodt zenéléshez” – válaszolja. Kérdésemre, hogy ki lenne az a producer, akivel szíve szerint együtt dolgozna, szintén a Zero 7 nevét említi. “Imádom a hangzásukat” – magyarázza meg választását.
Hogy egy kicsit kedvezzek a technika iránt érdeklődőknek is, megkérdeztem, milyen eszközöket használ a stúdiójában. “Cubase-t és egy nagyon erős iMac-et. Van néhány hardverem is: egy Austria Minibrute, egy Access Virus TI, egy Korg X3 (mely húszéves korával igazi régiségnek számít 2014-ben – a szerk.), és persze gitárok, egy Fender Stratocaster és egy Fender Jazz Bass. A VST-k közül az UAD dolgait és az Omnisphere-t használom leggyakrabban.”
E kis stúdiókörkép után lássuk, mit gondol Boston a drum and bass-ről: “Addig-addig növekszik, hogy gyakran feltűnik a slágerlistákon is. Ez elég jó kereseti lehetőség a nagy producereknek és DJ-knek. Aztán rengeteg menő underground buli van, amelyekbe imádok járni. Nem számít, mekkorára nő a dnb a jövőben, szerintem mindig lesz egy nagyon erős földalatti szcéna is.” Emberünk a drum and bass-en kívüli stílusokban is otthon van, Soundcloud-oldalán 4/4, dubstep és egyéb, lassabb tempójú zene is hallható. “Sok más stílust is magaménak érzek, de arra mindig igyekszem odafigyelni, hogy legyen lelke a zenémnek. Azt hiszem, ez a legfontosabb dolog, amikor egy jó számot hall az ember. Szeretem több stílusban is kipróbálni magam, de pillanatnyilag nem tervezem, hogy ezek meg is fognak jelenni, inkább ingyenesen letölthetővé teszem őket.”
Mivel ezen cikk témája az új Symmetry-rilíz, evezzünk vissza a drum & bass vizeire.
Sok producer lassan, kisebb kiadóknál fel-feltűnve építgeti karrierjét, míg mások abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy rögtön az elején lecsap rájuk egy nagy nevű label. A fentebb elhangzottakból kiderül, hogy a szerencsefaktor ebben az esetben kevésbé volt döntő, a sok munka, alázat és hozzáértés viszont annál inkább. Mégis: hogyan landolt Break-nél a Go With Me és a The Little Things? “Találkoztam Kyóval (Break gyakori vokalistapartnerével és segítőjével – a szerk.), amikor Break idén nyáron a bristoli Digitallabz-ben tartott szemináriumot. Adtam neki egy promó CD-t, és egy hét múlva jelentkeztek, hogy kiadnák egy single-ön!” Amit a példa mutatja, néha “csak” ennyi kell egy karrier beindulásához. Remélem, a kezdeti lendület megmarad, mert igenis van még hely tehetséges új producereknek.
A Go With Me megmutatja emberünk gitarista-énjét. Többféle pengetős is felcsendül a dalban, mely doromboló basszuson hömpölyög, Solis fülbemászó és bájos hangja pedig remekül egészíti ki a trekket egy minden szempontból komplex darabbá. Zeneileg és hangulatilag is egyben van, igazi A-oldalas zene. A The Little Things sem kevésbé zenei, hiszen a bluesgitár itt is hangsúlyos szerepet kapott. A Break istállójában gyakran előkerülő “shaker dobon” gördül a trekk, a gitár mellett a filmszerűség érzetét keltő billentyűs- és vokáltöredékek teszik egésszé a darabot.
Elfogult vagyok a Symmetry-vel kapcsolatban, de biztos vagyok benne, hogy nem csak emiatt hallgattam meg a rilízt (különösen a Go With Me-t) oda-vissza számtalanszor. Iskolapéldája a hatásos debütálásnak, ahonnan – ha emberünk továbbra is ezt a színvonalat fogja képviselni – csak felfelé vezethet az út.
