Ben Settle, vagyis Ed Rush nélkül már se nyarunk, se őszünk, szerencsére. Miután múlt szombaton felrobbantotta az Akvárium NagyHallját, hajnali háromtól volt kedve még csevegni is.
Hogy vagy?
Köszönöm, remekül. Egyhuzamban két este is felléptem. Tegnap épp a Noisiával, szóval elég fáradt vagyok már. De elképesztő jó volt ez a mostani buli, imádtam. Köszönöm mindannyiótoknak!
(közben belép Chris.SU)
Ed Rush – Azt hittem, már hazamentél.
Chris.SU – Kicsit maradtam még a társaság miatt.
E – Baromi jó a hely, nem?
C – Igen, új még, nemrég nyitott.
E – Tökre tetszik a hangosítása. És hát a közönség… k. jók voltak! És hogy állsz a zeneírással?
C – Épp most lettem készen eggyel.
E – Nagyon jó, akkor küldd át nekem, kérlek! … De kooperálthatnánk tovább is, nem? Már ha benne vagy.
C – Persze, szívesen!
E – Kiváló! Vannak tanúk, meg egy hangfelvétel is. (nevet)
Tavaly, a Virus 15. szülinapján a Dürlinben léptetek fel Opticallal. Sokan egy kicsit áttekintőbb jellegűnek, a múltból a jelen felé haladónak vártuk a szetteteket. Hogyhogy szinte teljesen kimaradtak a régi zenéitek?
Rettenetesen sok új zene van, amiket imádok. Ráadásul általában a közönség is elég fiatal, tehát mondjuk olyan klasszikusokkal, mint a Nine, Gas Mask vagy Bacteria, nem nagyon tudnak mit kezdeni. Unatkoznak, valószínűleg nem is ismerik, nem érdekli őket. Mindig van négy-öt ember, aki fölszántja a táncteret (mosolyogva kikacsint), de ez bizony kevés. Az újak meg kérdezik, hogy hová lett belőle a basszus – hiszen tizenöt éve azért még nagyon máshogy szólt minden!
Azért ha a tömeget elnézve látom, hogy vannak régisulis arcok, akkor igyekszem a kedvükre tenni. De ha az jön le, hogy nektek mind apátok lehetnék, akkor nem erőltetem. Nyilván tökre megértem, amit mondasz, én a régi house-szal vagyok így. Ha elmegyek egy buliba, és nem adják a régi cuccokat, akkor azért én is csalódott leszek egy kicsit. A pult másik oldaláról viszont abszolút megértem, miért.
Kimondottan oldschool szettet már nem is játszol?
De, Angliában igen. Európában nincs rá akkora igény (ezzel erősen vitatkozom! – É). A szervezők általában az újabb dolgokat kérik. No de! Ezennel szentül megígérem neked, hogy amikor legközelebb jövök, egyhuzamban letolok tíz régi számot, ezt megjegyzem! (Kézbe csapás) Megígérem, meglesz.
Milyen volt idén az első magyarországi fellépésed, a Volton?
Hibátlan. Szeretem a nyári bulijaitokat is, csak elég esős volt az idő. Ettől eltekintve bejött. Bár alapvetően én jobban bírom a klubbulikat. Az én zenémhez a fedett tér passzol, számomra ütősebbnek és mélyebbnek is hangzik mindig.
Beszéljünk egy kicsit az új gyermekedről, a Piranha Pool-ról! Úgy definiáltad, hogy ezt a kiadót szánod az új tehetségeknek, és más hangzású is lesz, mint a Virus. Miért épp idén léptél piacra mindezzel?
Már évek óta gondolkodtam ezen, volt pár zeném is készen, a terjesztés volt csak hátra. A cég, akivel kapcsolatban voltam, jó ideig bénázott, aztán végül buktam az egészet. Kábé egy éve kezdtem egy újabb céget keresni, így már minden sima. Eddig mindig másokkal írtam zenét, most viszont megépítettem a saját kis stúdiómat, szó szerint egész nap lóghatok ott, így ez egy termékeny időszak.
A Virus húzónevei (BTK, Optiv, The Upbeats, InsideInfo) is részt vesznek majd a Piranhában, természetesen a még fölfedezendő tehetségek mellett?
Igen, mindenképpen. Igazából annyi a különbség, hogy a Virus kettőnket jelenti Opticallal. Két agy, két személyiség. Az egyikünk tökre vevő lehet valami olyanra, amit a másik zsigerből elutasít. Ezt tiszteletben tartjuk, jó partnerek vagyunk. Viszont az ilyen „elszalasztott lehetőségeket” ezennel én szépen ki fogom adni. Elképesztő tehetséges fiatalokat látok, akik megérdemlik, hogy reflektorfénybe kerüljenek.
Alapvetően is odavagyok a sötétebb drum and bass-ért, így azt hiszem, ezeknek a srácoknak is jobban jön ki a lépés, ha egy másik kiadó hozza ki a zenéjüket. A Virus egy jól bejáratott név, ami azért konkrét hangzásvilágot is jelent – ez olyan, mint Stonehenge: egy biztos alap, és szeretünk is együtt dolgozni.
Ugyanakkor azt kell mondjam, már előre örülök annak a szabadságnak, ami az új labellel jár. Szeretnék a jövő felé nyitni, kísérletezni. Ráadásul rengeteg új zeném is van, és jobban szeretném, ha Optical nem automatikusan bólintana rá a kiadásra, csak mert én írtam. Így ebben is az enyém a döntés. Ki tudja? Egy nap lehet, hogy még az ő zenéjét is én adom ki itt, meglátjuk. Személy szerint én örülnék neki. De jelenleg a Piranha az én kicsikém, nekem kell kényeztetnem. (nevet)
Hogyan látod a d’n’b jövőjét? Sokan meg voltak győződve arról, hogy a dubstep lemossa a föld színéről, de úgy tűnik, pont fordítva történt.
Úgy van. Az emberek megunták a dubstepet. De hogy mi a jövője? Hú, ennyi erővel beszéljünk a jövő heti lottószámokról (nevet). Sajnos nem igazán tudom. A zenét egy organikus állathoz tudnám hasonlítani: szépen halad előre. Amit viszont biztosan tudok: életciklusai vannak. A történelem bizony szereti ismételni önmagát!
Megismételni a Wormhole-t például? : )
Úgy látom, hogy mostanában jutottunk vissza az 1998-1999-es hangzáshoz. Az új arcok rákattantak a neurofunkra, különösen Európa ezen részén. Ahogy haladunk keletebbre, egyre karcosabb és sötétebb a hangzás – hú, na ezt imádom!
A már 85%-ban kész albumotok kapcsán azt nyilatkoztad, hogy a Wormhole-vonal felé kacsingattok. Miben különbözik mégis?
Öszvér lesz ez. Nagyjából a 70%-a fogja azt az időszakot idézni, csak remélhetőleg egy kicsit jobb kiadásban. A maradék a jelent és jövőt célozza. Ideje viszont megsüvegelnünk a múltat is, mert tényleg azoknak az időknek köszönhetünk mindent. A mai „divatos” DJ-k közül nem mindenki szereti a mi régi zenéinket se, de sebaj.
Az első itthoni fellépésed 1998. november 20-án volt, a Petőfi Csarnokban.
Így van, egy zenekar (az Anima Sound System – É) után játszottam. Meggyőződésem, hogy senki nem tudta, mire számítson, nem tudtak hová tenni engem. Csak dubplate-ről játszottam, ráadásul olyan zenéket, amelyek akkoriban még a zenerajongók előtt sem voltak ismertek. Vadiúj volt minden. Szerintem pont ezért ütött! Eleinte nem tudták eldönteni, tetszik-e nekik, de másnap már leesett a tantusz. Valami mást hallottak, egészen újat, és bejött nekik. Ezért lettek hirtelen kíváncsiak rám.
Azóta melyik itteni bulid a legemlékezetesebb?
Igazából az összes, amit a Bladerunnaz szervez. Mindig jól éreztem magamat, jó velük dolgozni. Hozzáteszem, a mai este azért eléggé epic night: új a hely, teltház, isteni a hang, mi kell még? Asszem, ez lesz most a kedvencem.
A bulik hangulatában látsz valami különbséget, összevetve mondjuk a 2000 előtti időszakot és a jelenlegit?
Igen is, nem is. Az, ahogyan a zenére reagálunk, állandó dolog. Ami megváltozott, az az emberek figyelemhatára.
Régen sokkal hosszabban felépített, technikásabb szetteket lehetett tolni. Nem akarok vén hülyének hangzani (nevet), de mostanság bizonyítottan rövidebb ideig tudnak koncentrálni. Csak úgy záporoznak a dropok minden 15-20. másodpercben. Ha az agyad ehhez van hozzászoktatva, akkor ez lesz a normális. Korábban viszont a progresszív, lassabban épülő zene ment. Az emberek is türelmesebbek voltak, a zenét illetően is. Ma az első sor elkezd twitterezni, ha nem jön a drop.
Ugyanakkor viszont jó, mert a CDJ-k és az USB-k idejében nem kell bazinehéz lemeztáskákkal rohangászni, meg azon aggódni, hogy vajon a helyen jó lesz-e a lemezjátszó. Ez már mind megoldott kérdés. Így ha olyan estét szeretnék, ahol 30 másodpercenként hullik a drop, akkor simán megcsinálom. Van választásom.
Tehát ez kétélű dolog: a dinamika és a technológia is változott. És ez szuperjó, mert én ez a fajta DJ vagyok, aki őrületesen lelkes, és iszonyú sok zenét szeretne játszani. Ha ezt össze tudom hangolni a közönséggel, akkor mindenki nyert. Figyelem az első sort, igyekszem kommunikálni velük, és ez innentől már futótűzként terjed. Ha megnyerem az első sort, akkor mindenkit belevontam. Így megy ez.
Van aktuális kedvenc DJ-d?
Egyértelműen Audio. Kiválóan érti, miről szól ez a stílus, ráadásul minden dala egy érdekes kirándulás. Okosan, jó érzékkel dolgozik. Producerként is briliáns.
Noha elég nehéz rólad elképzelni, de fogsz-e valaha a likvid irányába fordulni?
Valószínűleg nem. Egyébként nekifutottam már többször, hogy a d’n’b-n belül variáljak, így nekem most a Box Car a likvid. Amikor dallamos, vokálos nótát akartam írni, akkor is a basszus meg a beat volt előtérben… Szóval hatórányi prüntyögés után rájöttem, hogy ez nekem abszolút nem fog menni. Márpedig akkor nem erőltetjük. House-ban egyébként készítettem szívhez szólóbbakat, de azok nem Ed Rush név alatt jöttek ki. No de erről majd egy másik alkalommal beszélgessünk (nevet).
Milyen rajongói megnyilvánulás hatott meg leginkább?
A Let It Roll-on történt, idén vagy tavaly. A Virus Roomban léptünk fel többen, mire mi odaértünk Opticallel, úgy tizenöten fogtak egy nagy fehér molinót, amin ez állt: „Return of the Kings”. Ez bizony megérintett, marha sok időt és energiát tehettek bele. Borzasztó sokat jelentett.
Mi az a három szám, ami semmiképp nem hiányozhat a repertoárodból?
Az abszolút kedvencem idén, és mindenhol raktam is: Noisia: Stamp Out. Mondjuk utálom őket, mert nagyon nem odaillőnek érzem magam mellettük (nevet). A Nine nem maradhat ki (a háttérből Daxta: a Nine semmiképp!). A harmadik legyen a Chubrub, főleg azért, mert ezt várják is tőlem valamennyire. Ez azért annyira nem régi, hogy a 18 évesek ne ismerjék, és a régi arcok is szeretik. Egyfajta híd a generációk között.
És miért pont „Ed Rush”?
Ő az „egó alteregóm”. Én egy nagyon átlagos, nyugis ember vagyok alapjában. Ed Rush a kifogásom, ha bármi hülyeséget tennék. Meg akkortájt, mikor kezdtem, mindenki odarakta a DJ előtagot a neve elé. Én viszont abszolút nem voltam meggyőződve arról, hogy tíz év múlva is olyan menő lesz-e ez. Így hát én egy olyan nevet akartam, ami mentes ettől.
Dehát te is kiadtál egy albumot így 1994-ben!
Igen, az elsőt… Bakker, de nagyon felkészültél. Na jó, akkor még lehet, hogy azt hittem, hogy zsír lesz ez később is (nevet). Igazából szép hangzású nevet kerestem, ami önmagában is megállja a helyét. A „headrush”-ból ered, de az ugye nem név. Eredendően szójáték.
És mi van a ’96-os Hydro-val?
Nemááár! Nem is vagy annyi idős, hogy erről egyáltalán tudjál. A Hydro jelentése víz, ez nekem azért volt fontos szimbólum, merthogy mindent áthat. Még 18 évesen találtam ki, azt hiszem, nem is gondoltam bele túlzottan.
És abba már igen, hogy a Hydrót és a Piranhát szintén a víz köti össze? Víz, érzelmek?
Aztaaa… Ne már! Nem, sose gondoltam még rá. Nem vagy semmi, hallod (nevet). Nos, tényleg mélyen érző ember vagyok. Még az is lehet, hogy kiadok valami Hydrót, miért is ne? Egyébként az valóban likvid (=folyékony) volt inkább.
A két kislányod, Olivia és Chloé is érdeklődik a zenéd iránt?
Most még igen, szerintük izgi, hogy a papájuk DJ. De szerintem tinikorukban már nem így fogják látni. A szüleid melóját később azért már fenntartásokkal kezeled. Mondjuk a nagyobbik lányomat idén elvittem a Glastonbury-re, bazijó volt.
Az Instagramod tele van kajapornó képekkel. Ennyire érdekel a konyhaművészet?
Óóó, imádok főzni, imádok! A feleségem be se teheti a lábát a konyhámba, maximum salátát darabolni. A főzés nekem terápia és kreatív önkifejezés is egyben. Az evés – a szükségessége mellett – az élet egyik öröme is. És ezt Gábor is tudja (Valdira mutat), mert akármikor jövök, mindig szuper helyekre visz.
És főznél-e a zenélés helyett?
Semmiképp. Más az, ha a karrieredet a vendéglátásban képzeled el. Ha csak a magad örömére kotyvasztasz, akkor a te ritmusodban, időbeosztásodban zajlik minden. Ha viszont ez a szakmád, akkor borzalmasan stresszes. És innentől már nem is lenne olyan élvezetes az egész. Reggel 5-kor kelni, piacra menni, vásárolni, előkészülni, ordibálni a csapatoddal, valahogy motiválni őket… Nem, ez túl nehéz. Inkább maradok a lemezjátszóknál! (nevet)
A Virus pályafutásából melyik három zenére vagy a legbüszkébb?
Satellites, Pacman és Bacteria… És az Alien Girl. Azt sose hagyhatom ki.
Melyik remixedre gondolsz vissza a legnagyobb örömmel?
Talán a We want your Soul-ra. Isteni volt dolgozni rajta, Adam eredeti sample-jei is őrületesen hangoztak. Nagyon szépen kinőtte magát az a szám. Az újabbak közül a Rudimental remix is bejött.
Köszönöm szépen, és nagyon várjuk azt a tíz számot! : )
