Önmagában nem olyan nagy szám, ha egy előadó best of albumot szed össze: az alapanyag adott, a korábban egyszer már sikeres zenékben kicsi a kockázat. Atlantic Connection azonban – csakúgy, mint tavaly Optical – soha meg nem jelent darabokkal “ütötte fel” az anyagot, így máris egy exkluzív válogatással gazdagodunk.
Bántóan keveset, mindössze két évet élt a Basic Operations duó: az USA-beli formáció 2006-ban szüntette meg magát. Csakhogy míg a páros egyik fele, Kevin Jekel azóta sem hallatott magáról, Nathan Hayes, azaz Atlantic Connection a pályán maradt.
Noha emberünk az utóbbi megjelenésein nagyon sokfelé elkalandozott a 140-es tempótól a chill-outig, a rá mindig jellemző zeneiség mindvégig megmaradt. A 2015-ben kijött Human című album elég divatosra sikeredett a sok trap-felhanggal, de egy baklövés mindenkinél belefér (lásd M. Night Shyamalan példáját, aki több melléfogás után tavaly megint belenyúlt a tutiba a The Visittel).
Hogy a dnb-t korántsem felejtette el, azt egy-egy Fokuzon megjelent single-lel érzékeltette időközben, tavalyról meg erre a zenéjére kaptuk fel a fejünket. Nincs a fókuszban, nem zajong, nem nyomja magát harsányan, mint a nála jóval tehetségtelenebb producertársainak némelyike, és ez így van jól. A zene – legyen mégoly fontos megélhetési forrás is – mégsem árucikk (legalábbis egy normális világban). : )
A Digital Landscape-en az összes olyan Atlantic Connection-zene rajta van, amit régen sokat pörgettem, és amiket a mai napig előveszek olykor. Lehet, hogy az elfogultság mondatja velem, de a Tali hangjával ékesített So Me, a reggeli sunrise-szetteket aláfestő Can’t Destroy Love vagy a szuperdubos-törzsi hangulatú Rockdub megunhatatlan. Nem lövök le minden poént, inkább szánjatok egy bő órát az albumra, és a jól ismert trekkek mellett hallgassatok meg két soha meg nem jelent darabot is!
