A bristoli Stephen Mako 2009-ben indított kiadóját már többen megismerhették az elmúlt években; az Utopia Musicon Mako saját trekkjei mellett olyan neveket sorakoztatott fel, mint például Fields, Hydro, Villem, vagy éppen a legfrissebb megjelenés szerzője, Andyskopes.
Aki ismeri vagy éppen követi Andyskopes munkáit, az tudja, hogy egy nagyon sokoldalú producerről van szó – a régisulis “sample-zenék” mellett van néhány nagyon kellemes, dallamos munkája is (például az éppen az Utopia Musicon korábban megjelent Reading by the White Lake), de hallottunk már tőle kopogós rollereket is Mr Joseph-fel kollaborálva.
Az Utopia Music tizenharmadik megjelenése nem szakít a hagyományokkal: két szemtelenül elvont, matekozós dzsungelt kapunk, amelyek bár sok újat nem fognak adni a stílusban régen otthon mozgóknak, mégis frissítőleg csöppennek a nyár zenéi közé. Akik pedig kedvelik a 90-es évek közepét-végét jellemző hangzást, azoknak üdítőleg fog hatni ez a két múltat idéző zene.
A True Chord Redux Andyskopes saját, True Chord című trekkjének újragondolása. Míg az eredetiben az amen break kapja a főszerepet, itt a kicsit puhább dobok teret hagynak a 90-es évek közepét idéző akkordoknak, ezáltal némileg könnyedebbé és szellősebbé téve az összképet. Nagyon jó, hogy folyamatosan épül és változik a zene, ezáltal nem válik repetitívvé a dobok csörgése.
A lemez túloldalán helyet kapott True Human Emotion szintén a múltba nyúl, de egy kicsit későbbre. Számomra leginkább a korai Dom & Roland zenéket idézi: precízen vágott, széttördelt dobképletek, trükkös filterezés, a híres 808-as basszus és fel-felsejlő, filmzenékre emlékeztető epikus padok. Az itt-ott felbukkanó vokál minták egy kicsit enyhítenek az egyébként fenyegető hangulaton.
Valószínűleg sem a True Chord Redux VIP, sem a True Human Emotion nem lesz minden nyáresti DJ szett elengedhetetlen kelléke, azonban az biztos, hogy egy-egy teaseben fogjuk hallani felsejleni, már csak azért is, mert bár ez a hangzás és ez a világ ma már kevésbé általános a stíluson belül, de kár lenne elengedni – és jó, hogy vannak olyanok, akik még vissza-vissza nyúlnak a régi ütemekhez.
