SpectraSoul interjú: „Hónapokig szeretőt tartottunk!”

0

A Mistress című album bemutatása apropóján tette tiszteletét múlt szombaton Jack Stevens a SpectraSoulból. A kivételesen hosszú szettje előtt sikerült őt Évinek becserkésznie.

spectrasoul-interju1

A Bladerunnaz 12. szülinapján, 2011-ben már képviseltettétek magatokat nálunk.

Igen, de az Dave volt. Én sajnos nem jártam még itt korábban, ez az első alkalom. Teljesen le vagyok nyűgözve. Idő hiányában nem sokat láttam a városból, de ettünk egy istenit, és egy picit autókáztunk is. Mindig is szerettem volna idejönni nyaralni. No meg persze az is érdekel, hogy milyen lesz a mai bulika.

Nyilván azért nem említetted meg eddig a kedvenc helyeid között Magyarországot, mert nem tudod, mire vagyunk képesek.

(nevet) Nyilván! Na de majd ma.

Ráadásul egyből egy háromórás szettel nyitsz. Szereted a hosszabb zenéléseket?

Igen, abszolút. Egyrészt azért, mert elkezdek kicsit izgulni – ez nem történhet meg egy egyórás szett esetén, mert az már csuklóból megy. Ám egy ilyenre alaposan rá kell készülni.

Ezzel az albumturnéval csak úgy szórjuk ezeket a nagyobb megmozdulásokat amúgy. Általában ketten vagyunk rá, és az mégis könnyebb, ha lehet egy kicsit pihenni. Ez most a harmadik alkalom, amit egyedül nyomok.

Jól kell beosztani az erődet, egy kissé nem árt előre tervezni. Kábé egy óra húsz percnél van a holtpont. Akkor már kezdem megbánni, hogy belefogtam. (nevet) Dehát kellően őrült vagyok én ahhoz, hogy ne legyen para. Aránylag könnyen vissza tudok csatlakozni a flow élményre, ahogyan tegnap este történt ez Romániában is.

Mivel nem az ilyen maratoni zenélések az általánosak, azért megvan ennek a maga nehézsége is, hiszen nincs rutin. Ha jön az a bizonyos holtpont, akkor nincs más teendőm, mint újra arra fókuszálni, hogy honnan hová akarok eljutni. Ráadásul ennyi idő alatt egy raklap olyan zenét is fölrakhatok, amikre általában nem kerül sor.

Hozzáteszem: nagyon prózai, de a színpadra lépés előtt föltérképezem a menekülési útvonalat is (nevet), hiszen én is emberből vagyok. Ha hív a természet, akkor betolom a loop gombot, aztán hajrá! (nevet)

Beszéljünk egy kicsit a Mistress című, második albumotokról, ami a napokban jelenik meg. Ennek apropóján jöttél most hozzánk is. Miért ezt a címet választottátok, és pontosan melyik jelentésárnyalatában? Hiszen a szeretőtől a domináig sok mindent takarhat. 

Hát igen, ez valóban trükkös. Nem úgy értettük, mint mondjuk A szürke ötven árnyalatában. Amikor címadásra került a sor, elmerengtünk az albumkészítés folyamatán. Iszonyatosan sokat melóztunk rajta, a barátnőink szinte csak fényképről ismertek minket akkortájt. Mivel rengeteg időnket és energiánkat elvitte a zene, kezdtük úgy érezni, mintha kettős életet élnénk, és a születendő album volna a szeretőnk.

Kapóra jött az is, hogy ez egy kellően rejtélyes név. Egyikünk sem a direkt címadás híve. Valamiért megtetszik egy szó vagy egy szókapcsolat, és onnantól használjuk. De nincs mögöttes mondanivaló az égvilágon semmi.

Jó példa erre az előző albumunk címe: a Delay No More (Nincs többé késés) is csak úgy jött. Ráugrunk pár szóra, amik tetszenek, és kész. Kimondottan szeretünk meghökkentő, elgondolkodtató címeket adni.

Ahha, és akkor miért SpectraSoul? 

Már hogy miért ez a nevünk?

Pontosan.

Óbaszki. (nevet) Ez még akkor volt, amikor Frictionnek mutattunk pár zenét, 2005 vagy 2006 táján. Nevünk akkoriban még nem volt, noha már régóta együtt melóztunk Dave-vel. Így fogtuk magunkat, beültünk egy kávézóba, és elkezdtünk ötletelni. Cigiztünk, kávéztunk és írogattunk. Szerintem Dave-nek még fotója is van arról a füzetről, amibe jegyzeteltünk.

Egy olyan öszvérszót kerestünk, ami jól hangzik, de nem jelent semmit. A Spectra a széles spektrumra akart utalni, ahonnan inspirálódunk, a Soul pedig azt jelezni, hogy lélekkel teli a zenénk. Azt hiszem, ez lehet az eredete. Egyedi, jól csengő és tükröz minket. Most már abban se vagyok biztos, hogy tetszik-e. (nevet)

: ) De még mindig jobb választás, mint Logistics esetében! 

Na igen, az aztán egy szép baleset. Pont ezért gondolom azt, hogy ez nem igazán fontos. Tulajdonképpen bárhogy hívhatnának – a jelentést úgyis az a zene adja, amit hozzákapcsolunk. Az egyik barátom, Scuba, aki techno DJ, szív ezzel rendesen, hiszen ráguglizva egy csomó búvároldal jön föl.

Márpedig jelenleg az az elsődleges, hogy a neved könnyen kereshető legyen. Nekünk ezzel akkor még nem kellett foglalkoznunk, szóval olyan, amilyen.

Március vége óta a Facebook-on #spectrasoulinfluences alatt rendszeresen posztoljátok azokat az embereket, zenéket és gondolatokat, akik és amik inspirálnak titeket. Honnét jött az ötlet?

Egy kis extra tartalmat szerettünk volna megosztani; megmutatni, hogy honnan táplálkozunk. Főleg azért, mert rendkívül széles az érdeklődési körünk, kreatív emberek vagyunk: Dave fotózik, én grafikus vagyok. Hetente kétszer (vasárnap és szerdán) tesszük közzé ezeket az infókat. Eredetileg tumbl-rre terveztük, de itt is jól működik. A végén valószínűleg az egészet még egyszer, összegyűjtve is kitesszük. De ez még így is csak a jéghegy csúcsa!

Baromira rápörögtünk: készítettünk például egy top5 playlistet külön-külön és együtt is, majd kikerül a youtube-ra is.

Szerintem az emberek tökre bírják az ilyen infókat. Érdekli őket, és egyébként engem is rohadtul izgat más zenészekkel kapcsolatban például az, hogy ezek a hatások mennyire érezhetőek a saját zenéiken. Most készítettem egy mixet Solid Steelnek, abban is van ám aztán minden.

Egy James Joyce-idézet különösen megfogott. Számodra milyen hibák voltak meghatározóak az eddigi életed során? 

Ha a kreativitás oldaláról nézzük, akkor egész egyszerűen muszáj megengedned magadnak, hogy hibázz! Akkor vagy bajban, ha mindig a járt utat használod. Ha a járatlanra tévedsz, akkor bizony lehet, hogy jó szar lesz a végeredmény, de a tanulságai mindenképpen meglesznek. Nyitottnak és  megengedőnek kell maradnod ahhoz, hogy haladni tudj.

Saját magammal kapcsolatban nem tudok konkrét hibát említeni, de az biztos, hogy egyrészt mindent mi tartunk kézben, ami az album körül zajlott (beleértve például a borítót is). Ezzel valószínűleg ki is borítottunk mindenkit, plusz rengeteg pluszmelót csináltunk magunknak, de nem baj. Egyszerűen ebből nem engedünk. Másrészt a megérzéseinkre hagyatkozunk, semmi olyat nem teszünk, ami „működőnek”, „beváltnak” titulált. Marad a jó öreg spontaneitás.

Akkor ez az Influences projekt amolyan népnevelés, ugye?

Hmm… igen… remélem. Remélem, hogy lesz, aki elolvassa ezeket a dolgokat, fölfedezi magának, a sajátjává teszi. Ez a valódi célunk ezzel, nem az, hogy agyba-főbe osszunk mindenféléket. Lehet, hogy tetszik, lehet, hogy nem – ez már nem rajtunk múlik. Mi csak megmutatjuk.

Kicsit olyan ez, mint Marky „My Heroes” albuma, amiről Marky-val beszéltünk februárban.  

Igen, de hangsúlyozom: ez nem egofényezés meg arcoskodás ám! Ha én egy ilyen gyűjteményt látok a kedvenc sztárjaimtól, az nekem tök érdekes. Bízom benne, hogy mások is ezt gondolják velünk kapcsolatban. Persze nincs olyan, hogy ez a létező egyetlen jó vélemény, ez is csak egy a sok közül. Inkább betekintést kapsz, ha végigpörgeted.

Bár azért mindannyian szeretünk észt osztani, ez alól én se vagyok kivétel. Főleg Twitteren, a politikával kapcsolatban.

Igen, ezt akartam is kérdezni, mert láttam, hogy nagyon kiborultál a brit választás eredménye miatt. 

Ne is mondd, kurvára. Nehéz időkben az emberek hajlamosak erősen jobbra húzni. Ilyenkor indul a bűnbakképzés, az ujjal mutogatás a szegényekre, a bevándorlókra…

Most itt is szakasztott ez megy.

Márpedig ez rohadtul nem emberies és méltó dolog!!

A választási eredményt nem kritizálhatom, hiszen mindenki kifejezhette a véleményét egy szavazat formájában. De maga a kampány elég visszataszító volt.

Az elmúlt ciklusban a konzervatívoknak csak koalícióban sikerült kormányozniuk, ami legalább egy kis biztonságot jelentett. Most viszont abszolút többségük lett, így azt csinálnak, amit csak akarnak.

Ezzel pedig az a legnagyobb problémám, hogy a kreativitást, a művészeteket nemhogy nem támogatják, hanem kicsit már fojtogatják is. Számukra az egzakt tudományok számítanak, mint mondjuk a matek vagy az angol. Mindennek tudják az árát, de az értékét nem! Holott az Egyesült Királyság mindig is a művészetekről volt híres. Mivel most megvonják a támogatást, nagyjából tíz év múlva egy mély válság várható. A magunk módján igyekszünk ezen változtatni. Pár hete már próbálok nem gondolni minderre. (nevet)

Békésebb vizekre evezve: az album borítóját te tervezted? 

Nem, a Utile Creative készítette. Príma referenciákat láttunk tőlük, így elég hamar eldöntöttük, hogy velük akarunk együttműködni. A zenénkből fakadóan egy kissé festmény jellegű megjelenést terveztünk.

spectrasoul-interju2

Valóban nagyon jól néz ki, de tulajdonképpen mi ez?

Hátööö… nem tudom. (nevet) Most már pontosan én sem emlékszem a koncepcióra. Olyasmi volt,  mintha szétdobált ruhák lennének a földön. De aztán ebbe került még pár csavar, hiszen a színek és maga a kompozíció is elég absztrakt. Ahogy most látjuk, az már egy kicsit tájkép is lehetne. 

Most, hogy megjelentek a hófehér bakelitek, irtó jó rájuk nézni!

Ehhez kapcsolódik a #spectrasoulvinylheadz projekt is, amit szintén a Facebook-on toltok.

Igen, de ez valamiért nem működik, pedig mi nagyon szerettük volna. Az egész abból indult ki, hogy a kiadó kért egy fotót az első single-ről, amit mi úgy oldottunk meg, hogy az arcunk elé tartottuk azt. Sajnálom, hogy nem kaptak rá jobban, izgi ötletnek tűnt.

A lemezbemutatótok egy londoni sörfőzdében  (London Fields Brewery) volt. Már a helyszín sem mindennapi, hogy találtatok rá?

Én mindig is odavoltam a kézműves sörökért, azt hiszem, bátran mondhatom, hogy elsők közt szerettem meg. Ráadásul nem klubot kerestünk, mert nem egy szokásos klubbulit akartunk rendezni. A menedzsment javasolta ezt a főzdét: már a fotókon is bejött, de amikor elmentünk megnézni, akkor bazira bele is szerettünk.

Munka utáni chillezés volt, pizzával, sörrel, live show-val, hiszen jó pár vokalistánk is eljött. 250 ember mulatott velünk, ennyi a hely fogadókészsége is. Aztán ott volt a SpectraSoul sör is.

Ennek honnan jött az ötlete?

Igazából ez egy köszönőajándéknak indult. Az első 30 fő az album cédéverzióját kapta meg, a sörből pedig mindenki kapott, aki eljött erre a partyra. 10-15 üveg  maradt, azt már meg is tartjuk magunknak. Ez egy ideális közös meló volt ezzel a főzdével: megvettük a sörüket, fölcímkéztük és kész. A címkét egyébként én terveztem.

Sajnos ez egyelőre nem külön nekünk főzött sör volt; az azért egy kisebb vagyon lett volna. De soha ne mondd, hogy soha!

A poszt, amiben megmutattuk, szinte fölrobbant, pillanatok alatt elterjedt. Sajnos már nem tudunk adni, ne haragudjatok.

Ha már fölrobbanó posztokról beszélünk, mi volt ez a 2007-es közös móka Logistics-szel, amire utaltatok?

Szerintem az úgy volt, hogy Dave-vel meglátogattuk Mattet Cambridge-ben, dumálgattunk, zenélgettünk. Akkor született ez a zene is… ami amúgy nem túl jó. (nevet) Őszintén mondom: tényleg nem, nagyon-nagyon nem! Megvan ugyan valahol, de néhány zene olyan, amit jobb, ha soha nem mutatsz meg senkinek. Ez pont ilyen. (nevet)

Szóval ezt továbbra is balladai homály fedi.

Pontosan. Dave egy kicsit zsiványkodni akart, azért pakolta ki a képet. Persze mindenki rápattant, hogy osszuk meg, de eszünkben sincs. Matt szerintem még azt is letagadná, hogy közösen írtunk bármit is. (nevet)

Ha remixekről beszélünk: te csinálod szívesebben, vagy jobb, ha más értelmezi át a te zenédet?

Húú, ez egy rendkívül összetett kérdés. Én például eleinte nem szerettem Calibre: Away with me remixét. Igen, igen, tudom, most mindenki megrökönyödik… Nem tudom, miért. Talán mert nem eléggé nyúlt bele. Aztán idővel persze a szívemhez nőtt.

Ha mi remixelünk, az már szinte automatikus. Dave-vel megvan a bevett rutinunk, elég könnyen megy. Az új Rudimental nemrég készült el, de mostanság több is kijött. Ez azért sokkal könnyebb, mint egy vadiúj zenét letenni az asztalra. Ismered a részeket, igazából azt vizsgálod meg, hogy melyiket milyen hangzásúra akarod formálni.

Személy szerint tökre élvezem ezt a folyamatot, ráadásul ketten gyorsan is haladunk. Imádjuk a vokálokat, ami abszolút nem általános a drum and bass-ben, inkább félnek tőle. Mi viszont telerakjuk velük a mi verzióinkat, így javarészt olyan eredeti zenéket is választunk, amiben van ének. Még ha a szám maga szar is, a jó vokál meg tudja menteni.

Mit üzensz a magyar rajongóidnak?

Már most alig várom, hogy ismét itt legyek, pedig még nem is vagyok a pultban. Érzem, hogy ez egy kivételesen jó este lesz. (nevet) Elképesztő prímán érzem magam itt. Köszönöm szépen a támogatásotokat!

És hogy milyen is lett ez a várva várt buli, azt megmutatják a fotók.

Share.

About Author

Leave A Reply