Eatbrain – Premier neurofunk

0

A magyar drum & bass-közösség a kétezres évek eleje óta elismert tagja a stílus társadalmának, napjainkra pedig a világelit megsüvegelt résztvevőjévé lépett elő. Hírnevünk öregbítéséhez az Eatbrain kiadót igazgató Jade és a Klute-féle Commercial Suicide-nál tavaly albumot megjelentető Mindscape is hozzájárul. A két producerrel Jade stúdiójában hosszasan beszélgettünk zenéről, lemezkiadásról, bulikról és élményekről.

eatbrain_webre„Ha tipikusan magyar hangzás nem is létezik, egy masszív hazai vonal igen” – kezdi Mindscape, azaz Sasvári Gergely (vagyis Sas, ahogy a szcénán belül becézik – a szerk.). A kiváló hazai felhozatal kialakulása véleménye szerint annak köszönhető, hogy a „régi harcosok” között a kezdetektől fogva jó volt a viszony, a producerek nemcsak a zenében, hanem barátként is segítették egymást. SKC, Chris.SU és a Tactile csapat többi tagja központi szerepet töltött be a közösségben, hozzájuk csatlakozott később a többi producer. Ez a mag (Chris.SU, Jade, Mindscape, Spinline, Zero Method) a mai napig folyamatosan tartja a kapcsolatot. Az új generációval a Magical Gravity-t kivéve sajnos sokkal kevésbé bensőséges a viszonyuk, a nemzetközi szinten átütő siker is várat még magára a feltörekvő fiataloktól.

Mindscape az első magyar drum & bass csapat, a Random Soundz tagjaként vált ismertté hazai berkekben. Első megjelenésük 2000-ben látott napvilágot a Music4Ever kiadónál. Jade, vagyis Simon Gábor debütáló rilíze pedig rögtön a népszerű holland trió, a Black Sun Empire gondozásában jött ki 2004-ben. Jade kiemeli SKC nevét, aki az ImpulseCreator online magazin fórumán véleményezte feltöltött zenéit, megadva ezzel a kezdő löketet a produceri munka folytatásához. A magyar d’n’b producerek ugródeszkája egyébként sok esetben a DJ Trace-féle DSCI4 kiadó volt, sok Chris.SU, SKC és Mindscape zene jelent meg ott a label virágkorában, 2002 és 2005 között.

Neves kiadókon – a korábban említett BSE címkén kívül a Ryme Tyme-féle 1210-en és a legendás Moving Shadow-n – történő megjelenések után, egy természetes fejlődési folyamat eredményeképpen 2011-ben született meg az Eatbrain, Jade saját címkéje. A kiadó eredetileg Jade és Mindscape közös találmányaként indult volna. Az élet végül úgy hozta, hogy Jade egyedül indította útjára a labelt, amely a páros szerint nem is volt baj, mert a két zenész nem mindenben értett egyet, ráadásul Mindscape akkoriban kapta a felkérést Klute-tól a ‘Martian Chronicles’ album elkészítésére, így nem is ért volna rá a kiadó menedzselésére. Az Eatbrain megszületésének egyik oka, hogy nem volt állandó „otthona” Jade zenéinek. „Saját brand-et szerettem volna” – mondja. A logó is eme idea szülötte. Jade szereti a zombifilmeket és –kultúrát, ennek eredménye a jellegzetes embléma, mely egyszerűsége ellenére több hónapig készült. A kiadó működtetésének összetettségébe Jade munka közben látott bele igazán. „Eleinte nem gondoltam, hogy mennyi munkaórával jár egy label menedzselése, mennyi helyzetet kell kezelni akkor, amikor az ember több tucatnyi zenésszel van kapcsolatban.” Azt meséli, hogy gyakran az jelenti a nehézséget, amikor egy-egy zenész lassan dolgozik, és nem tudja tartani a megbeszélt határidőt. Ez Jade zenéire is sokszor igaz, mert a zenélés mellett például a kiadványok artwork-jét is meg kell terveznie, így a munka nem halad mindig az optimális tempóban.

Jade – valószínűleg SKC korai jó tanácsainak hatására – előszeretettel támogat kevésbé tapasztalt producereket is. „A zene számít. Ha a producer tartós, jó teljesítményt nyújt, akkor akár kezdő is lehet” – vallja. Annak ellenére, hogy Mindscape hivatalosan nem része az Eatbrain-nek, afféle csendestársnak tekinthető, hiszen minden zenét meghallgat, mielőtt Jade döntene a kiadásukról. Véleménye rengeteget számít a címkével kapcsolatos döntésekben. Jade pedig gyakran ad tanácsokat a megjelenésre váró zenék producereinek. „Szükség is van erre” – mondja Sas – „hiszen ha valaki sokat dolgozik egy zenén, akkor gyakran belehallja magát és a nem tökéletes hangzást is elfogadhatónak tartja. Ezért kell az aktuális trekket összehasonlítani a többi saját zenével, vagy mások jó zenéivel és ezért szükségesek a producer barátok tanácsai is.”

Nyolc kiadványt élt meg eddig az Eatbrain. Egy-egy release négy zenét tartalmaz, ezek közül kettő vinilen, kettő pedig digitális formátumban lát napvilágot. A lemezformátummal kapcsolatos véleményét Jade így foglalja össze: „A vinil különleges, hiszen általa kézzel fogható a zene. Emellett presztízsértékű is: a bakelit szelektálja a kiadókat. Csak a top kiadók engedhetik meg maguknak a lemezt, mert kevesen merik vállalni a vele járó kockázatot. Ismerni kell a zenét, a piacot. A napjainkban tapasztalható trend szerint nem túl sokan vesznek vinilt, de számuk standard, tehát lehet rájuk alapozni, így az Eatbrain lemezeinek kiadása szerencsére nem veszteséges.”

Kizárólag bakelitet kiadni azonban a páros véleménye szerint értelmetlen elitizmus lenne. Ezzel ugyanis sok embert megfosztanának, kirekesztenének a zenék meghallgatásának lehetőségéből. Ráadásul, rossz minőségű, rippelt zenék letöltését eredményezheti. „Régen én is sok lemezt gyűjtöttem, mert nem volt más lehetőségem hozzájutni a zenékhez. Megvan a különlegessége, de technikai hibái is vannak” – mondja Jade. „Aki nem DJ vagy gyűjtő, annak nem érdemes megvennie a lemezt” – teszi hozzá Mindscape. „Ráadásul a digitális megjelenés sok olyan zenésznek ad érvényesülési lehetőséget, akik korábban nem kaphattak volna esélyt” – jelenti ki, majd megegyeznek abban is, hogy az mp3 megjelenések korában több a kevésbé feltűnő zene. Van olyan label, amely kizárólag digitális release-ekkel foglalkozik, mégis minden trekkje nagyon jó, de sajnos számos olyan címke is van, amely szinte hetente-kéthetente ontja a zenéket, sokszor azon az áron, hogy a megjelenések nagy része középszerű, így nem annyira feltűnőek a jó zenéik sem.

Egyértelmű előnyként értékeli a páros a (stúdió)technikai határok eltűnését (a kétezres évek elejétől kezdődően), mely egyre több fiatal zenésznek teszi lehetővé a munkát. A drága felszerelés napjainkban könnyedén helyettesíthető különféle szoftverekkel is. Saját indulására Mindscape így emlékezik vissza: „Anno, amikor csöves magyar diákként elkezdtem zenélni a Fast Tracker 2 nevű programmal a 286-os gépemen, álmodni sem mertem olyan technikáról, amilyenen az akkori londoni sztárok dolgoztak. Ma pedig közel ugyanannyi esélye lehet bárkinek, aki ebbe belefog.”

Az eddigi nyolc megjelenés ellenére máris a neurofunk hangzás egyik éllovasává nőtte ki magát az Eatbrain, ismertsége lassan a Lifteddel vetekszik. Cél, hogy Jade a címkére gyűjtse az általa tehetségesnek tartott zenészeket. Többször volt negatív tapasztalata kiadókkal, ezért most próbál úgy viselkedni, hogy az maximálisan korrekt legyen a producerekkel szemben.

A következő lemez-release egy négyzenés Mindscape EP, a ‘Rat Pack’ lesz, mely lehetséges, hogy szakít a korábbi hagyományokkal és mind a négy trekk vinilen jelenik majd meg. A változás oka prózai: az érintettek nem tudtak dönteni arról, hogy a számok közül melyik kerüljön fekete korongra (ugyanis mindet egyformán jónak tartották). Beszélgetésünk közben sem volt még világos, hogy egyben, vagy elcsúsztatva, két részre bontva kerül a polcokra a négy zene, úgyhogy az érdeklődők fordítsanak kiemelt figyelmet a kiadó Facebook-oldalára. A megjelenés november közepére várható, amit egy spanyol-olasz kollab követ majd Kung & Aeph stúdiójából. Jövőre egy megjelenés erejéig visszatér a kiadóhoz a már korábban is kiadott Neonlight, a cseh tehetség, QO az utolsó simításokat végzi négyszámos EP-jén, amelyen Ryme Tyme is közreműködik. A veterán ausztrál-német páros, Rregula & Dementia is célegyenesben van már a zenéik befejezésével, továbbá a feltörekvő bolgár zenész, L 33 is önálló EP-vel készül.A 2014-es év nagy dobása lesz az Eatbrain első válogatásalbuma, mely a premier neurofunknak nevezett hangzást, azaz az Eatbrain-re jellemző sound-ot foglalja majd össze. Az LP-n lesz Jade szólózene és egy Jade & Mindscape kollab is, amely most készül. Rajtuk kívül feltűnik majd több olyan producer is, akiknek a hírneve napjainkban épül, például L 33, a görög Disphonia, és a veterán kanadai, NC-17.


Egy producer – pláne ha kiadótulajdonos is – gyakran szembesül az illegális letöltések kérdésével. Jade szerint például Oroszországban nagyon jellemző, hogy szinte senki nem vesz zenét, de nyugatabbra haladva – nyilván az anyagi-gazdasági helyzettel egyenesen arányosan – ez egyre kevésbé írható le, ott még iPod-ra is sokan vásárolnak. Mindscape véleménye szerint az a legnagyobb gond, ha egy-egy zene a megjelenése előtt kiszivárog a világhálóra, hiszen így később nem lesz érdekes. „Elismerés, ha egy torrentoldalon feltűnik a zeném, ráadásul népszerűsíti a munkámat. DJ-ként azonban azt mondom, ha zenélsz és abból pénzt keresel, akkor kutya kötelességed megtisztelni a másik zenészt és megvenni a számait.”

A két producer – a többi, világszerte ismert és elismert stúdiómágushoz hasonlóan – DJ-ként is igen aktív. Amikor kedvenc buliélményükről faggatjuk őket, azt mondják, hogy olyan sok a jó buli, hogy nehéz kiemelni közülük egyet-egyet. Jade mindenesetre megpróbálja: „Ulmban, egy kiszuperált night klubban játszottam Zero Methoddal. Életemben nem tapasztaltam olyan hangulatot. A biztonsági őr a pultban pörgette gumibotját, miközben mögöttem, a színpadon két táncoló lány egymásra locsolta a pezsgőt. Aztán az egyikük a buli hevében kiverte barátnője fogát a pezsgősüveggel, de a sértett rá se rántott. Megismételhetetlen atmoszférájú parti volt.” Megemlíti még azt a palermói bulit, ahol a közönség tagjai Eatbrain-logós kartondobozokkal a fejükön szaladgáltak (ezzel is megerősítve, hogy a brand kiépítése jó úton jár.) Több helyet is magasztaltak, kiemelték például az amszterdami Melkweg-et vagy a cseh Let It Roll fesztivált, de nem feledkeztek el a budapesti színvonalról sem, hangsúlyozva a Black Sun Empire-féle Blackout kiadót prezentáló bulit vagy a legendás, Ed Rush & Optical-féle Virus 15. szülinapi rendezvényét. Szó esik egy közös új-zélandi turnéról is. Jade így emlékszik vissza erre: „Lekésett gépek, elveszett csomag, vulkáni hamu, földrengés… Mindezek ellenére fantasztikusan éreztük magunkat, köszönhetően a helyszíneknek, a lelkes promotereknek és a közönségnek. A wellingtoni, aucklandi, és a christchurch-i buli kiemelkedően jó volt.” (A páros természetesen említett néhány kellemetlen élményt is szerte a világból, de ezeket elrejtjük a diszkréció homályában, mindenesetre tanulságos dolgokat meséltek kínos repülőtéri élményektől kezdve a szervezői bénázásokig.)

Ami pedig a duó közelmúltbéli, illetve hamarosan érkező megjelenéseit illeti, Sas rögtön egy Hotelsinus remixszel kezdi: „Érdekessége számomra, hogy nem drum & bass. Néha van olyan időszakom, amikor drum & bass-csömört érzek, ilyenkor van lehetőség mással kísérletezni, egyéb stílusokban tapasztalatot szerezni. Ekkor születnek deep house, tech-house vagy akár hip-hop, trap kezdemények, amelyeket általában be sem fejezek, mert csak a magam szórakoztatására csinálom őket. Ez a kalandozás természetesen a drum & bass munkáimra is jó hatással van.” Amint mondja, egyébként is előfordul, hogy a megszokott Mindscape-hangzáson túl, a drum & bass-en belül is valamerre másfelé kalandozik.

Az idei megjelenések felsorolásában ott van egy V Recordings-release a brazil BTK-val, egy State of Mind remix (melynek népszerűségére jellemző, hogy bakeliten mind elfogyott) a francia M-Atome kiadónak, és fontos megemlíteni a korábban már megjelent ‘Ultrasonic’-ot, mely most a magyar Magical Gravity és az osztrák Body & Soul újraértelmezésével ismét kapható. Ami a jövőt illeti: készül a fentebb említett EP az Eatbrain-re, alakulnak a válogatásalbumra szánt zenék, és jön majd egy nagyszabású remix projekt a Commercial Suicide-on megjelent ‘Martian Chronicles’ album zenéiből.

Jade nemrég épített magának új stúdiót (természetesen Mindscape hathatós fizikai segítségével), így ismét aktív produceri életet él. „Végre készülnek a zenék, az első, ‘What You Are’ című az albumon lesz majd rajta, de lesz egy EP-m a Blackout kiadónak is, amelyen többek között a Black Sun Empire ‘Stone Faces’ című számából készített remixem is hallható lesz. Újra beindult a közösködés Mindscape-pel, a ‘Friday 13th’, melyet MC Coppával írtunk, már majdnem kész.”

Az Eatbrain-brand szerves része az időnként megrendezett labelnight, melyen minden alkalommal a kiadó kötelékébe vagy a label által képviselt hangzásba tartozó előadó lép fel. Az osztrák Mefjus, az orosz-ukrán Teddy Killerz és a szlovén Telekinesis után ezúttal a német Neonlight prezentálja a friss neurofunk bombákat. Aki tehát közelebbről is megismerkedne az Eatbrain életérzéssel (és a kiadó következő megjelenésével, azaz Mindscape ‘Rat Pack’ EP-jével), az november 30-án látogasson el az A38 állóhajóra!

(Az eredeti cikk a Magyar DJ Magazin novemberi számában jelent meg.)

Share.

About Author

Leave A Reply