Break interjú: “Durvább nem engedni a negyvennyolcból!”

0

A 20 éves magyar drum and bass ünnepének egyik húzóneve, a bristoli Break nem kegyelmezett a közönségnek. Nemcsak szigorú szettjeiről híres, hanem arról is, hogy kimondottan ritkán ad interjút. Lássuk, mit oszt meg velünk!

Hogy tetszett a buli

Nagyon bejött! Durva, hogy ebben a teltházas buliban mindhárom teremből drum and bass szólt.

Nem először jártál nálunk. Melyik a legemlékezetesebb föllépés számodra?

Őszintén szólva, már jó pár éve voltam nálatok (legutóbb 2009-ben Egerben), így az emlékeim kicsit megkoptak. De mindig remekül éreztem magamat Pesten és vidéken is.

Milyen emlékeket őrzöl rólunk?

A legfontosabb emlékeim: frankó kaják, vendégszeretet és hogy mindenki, akivel találkoztam, tök barátságos volt.

Mi a véleményed a magyar drum and bass-ről?

Combos a szcéna. Chris.SU-ért sok éve rajongok, Mindscape és Jade is kiváló producerek. A Bladerunnaz gárdája világszínvonalú, az egyik legprofibbak, akikkel valaha együtt dolgoztam.

Mit gondolsz, merre halad mostanában a d’n’b?

Úgy tűnik, két fő ágazat van. A kommersz (nevezzük csak lakosságinak – Évi) nagyon nyálas és semmitmondó. Jó hír viszont, hogy az underground megerősödött az elmúlt években. Rengeteg producer rámegy arra, hogy minden zenéjében eltúlozza a drop előtti fölpörgetést, viszont a közönség már 10 másodperccel utána unatkozik. Én egyenletesebb groove-ra és energiára vágyom a bulikban. A többi műfaj ezt kevésbé szenvedte meg, mint a d’n’b. Remélhetőleg azért ez a trend is megváltozik a közeljövőben.

A Simpler Times volt számomra a tavalyi év albuma. Még úgy is, hogy csak októberben jött ki. : ) (L.A.S akkori lemezajánlóját lásd itt.) Számodra mik a jellemzői ezeknek az „egyszerűbb időknek”? Minek kapcsán van benned nosztalgia?

Köszi szépen, ez jólesik. : ) Részben az előző válaszomban említett jelenségről van szó: a ’90-es években, amikor a d’n’b még újdonságnak számított, elsősorban a zene és az eredetiség dominált. Nem kimondottan az a fajta népszerűségi verseny volt, amikor a szett háttérbe szorul a Facebookra posztolt tömegfotó mögött. Amikor ezen az albumon dolgoztam, rengeteg jungle-t hallgattam, és rájöttem, hogy amit igazán hiányolok, az a számok megkülönböztethetősége mind jellegüket, mind mondanivalójukat tekintve. Ezért lett ennyire változatos a Simpler Times; szerettem volna a lehető legteljesebben megmutatni, mi minden inspirál zeneíráskor.

Londonban születtél és nőttél föl – csupán picit több mint egy évtizede élsz Bristolban, ahová a zene miatt költöztél. Mik ennek az előnyei és a hátrányai?

Bristolban sokkal könnyebb az élet. Londonban mindenhová minimum egy óra az út, míg itt kábé 15 perc. Általánosságban véve a bristoliak többsége kreatívabb, még az átlagember is jobban szereti a művészeteket és a zenét. Szerintem zeneíráshoz a legnagyszerűbb város, mert London felszínes „értékeit” itt nem hájpolják.

Az összes rézfúvós hangszert kipróbáltad a tuba kivételével, 7 éves korod óta zongoráztál, 12 éves korod óta doboltál, és 15 évesen belefogtál a producerkedésbe – volt-e valaha más elképzelésed, mint zenésznek állni?

A keresztapám divatfotós New Yorkban, 16 évesen majdnem az asszisztense lettem, de végül ennyi idősen nem akartam külföldre költözni. A zene a legnagyobb szenvedélyem, el se tudom képzelni, hogy mással foglalkozzak.

A zenéidnek az eredeti breakbeatek előtt tisztelegve adsz címet (pl. Isis, eredeti: The Sorcerer of Isis).

Számomra fontos, hogy fölismerhető legyen, ki inspirálta egy-egy zene groove-ját vagy hangzását. Valakik egyszer már rengeteg melót tettek azokba a bizonyos dobokba, amik a dalaim részét képezik, tehát ez így fair.

Mi az a három dolog, amire a legbüszkébb vagy, és miért?

Hogy nem kurvultam el zeneileg, hogy szerető családom és csodás barátnőm van, illetve hogy azzal foglalkozom, amiről sráckoromban álmodoztam.

Persze sokkal keményebb nem engedni a negyvennyolcból, amikor villámgyorsan befuthatnál a média által táplált divat (déli)bábjaként… Nehéz megtanulni, hogy a fű nem zöldebb a szomszédnál sem, én viszont büszke vagyok arra, hogy igyekszem gyakorolni ezeket az erényeket.

Miért döntöttél úgy, hogy saját lemezkiadóba (Symmetry Recordings) fogsz? Minek kell szimmetriában lennie? Akár a blake-i értelemben

Javarészt azért, hogy a saját zenéimet megjelentessem úgy, ahogyan én szeretném. Sokan szem elől tévesztik a saját stílusukat és eredetiségüket, amint leszerződnek valahová. Ráadásul sose szerettem, ha van főnököm!

London Elektricityhez hasonlóan számodra is kihívást jelent a kiadó menedzselése és a művészi munka közti egyensúly/szimmetria megtalálása?

Valóban nehéz, de igyekszem egyszerűen letudni: hétköznapra jutnak a stúdió és a kiadó dolgai, hétvégente pedig játszom. Így nem nagyon pihenek, de legalább olyasmit csinálok, amit imádok.

Van-e olyan feltörekvő tehetség a Symmetry-nél, aki különösen megmozgat?

Boston.  A „Panoramic” című EP-je, amely sorban a harmadik, rövidesen megjelenik. A walesi Cardiffból származik, tehát Bristolhoz közeli. Korához képest ragyogóan tehetséges, több hangszeren is nagyszerűen játszik. Imádom, ahogyan a zenészi eszköztárát belecsempészi a munkáiba: jó hallani bennük a gitárt, vokálokat, egyéb finomságokat. Sokkal inkább valódi zenének érződik ezek által. Ráadásul parádés DJ is, mindenképp érdemes megnézni!

Mi az eddigi legnagyobb bakid föllépésen?

Semmi túl para (lekopogom). Persze jó párszor sikerült már benézni a kábeleket, és kihúzni mindent.

Magánemberként legendásan ellene vagy a közösségi oldalaknak. Mi az, ami ehhez kötődően a legviccesebb eset?

Nem is tudom. Talán az, hogy a fotókon nem vagyok megjelölhető, így állandó kérdés, hogy ki az a srác ott középen. Még mindig nem értem ezt a nagy hisztit a közösségi média körül! Nem mindenkinek annyira közösségi ám az, ha folyton a telefonját bámulja. Térjünk már vissza a valóságba! Tudományos tanulmányok szerint a való életben legtöbbünknek 25–100 valódi barátunk van. A közösségi média indulása óta ez a szám ugyanaz, sőt, talán egy kicsit kevesebb is. Számomra ez elég vicces.

A Degrees of Freedom nevű, non-d’n’b projekted Kyóval és Max Taylor dobossal 2015-ben jelentette meg a „Children of the Sun” című EP-t a Gutterfunknál. Várható újabb megjelenés is?

Áprilisban fog kijönni a „Without You”, amely egy vokálos house szám. A zenék általában különböző műfajúak, olyasféle ez az egész, mint a Groove Armada vagy a Massive Attack. Leginkább a reggae/dub, a house/diszkó, illetve a triphop/hiphop áll középpontban. A kezdetektől fogva készítettem ilyen zenéket is, csak sosem volt alkalmam kiadni őket, erre szolgál most ez a trió.

Sikerült már filmzenét írnod? Úgy hallottam, ez az egyik célod.

Valóban az egyik fő célom, jól tudod. : ) Rengeteg filmzenét írtam már gyakorlásként, vagy csak a magam örömére, de sajnos eddig nem jutottam el a filmbizniszig. Ha a magyar filmesek közül bárkinek van szabad kapacitása, keressen meg!

Milyen művészeket hallgatsz mostanában?

Bill Evans, Gregory Porter, a Surreal and the Sound Providers, a The Four Owls és Thelma Houston pörögnek nálam jelenleg.

Mi a leghasznosabb, bevált tanács, amit a magyar rajongóidnak is átadnál?

Szeresd, amit csinálsz, és adj bele mindent! Ezt észre fogják venni! Köszönöm a lehetőséget.

Share.

About Author

Leave A Reply