Alix Perez, valamint a Sabre, Stray és Halogenix alkotta Ivy Lab viszonylag könnyen megtalálták a közös hangot, hiszen mostanában mindkét műhelyből vagy éteri, lágy likvidek, vagy pedig meghökkentően absztrakt, kísérleti halfstep ütemek kerülnek ki. Az új Arkestra EP-n van mindkettőből bőven.
Az utóbbi évek Ivy Lab termésének nagy részét a likvid töltötte ki, a trió fő profilja ez, már azóta, hogy elkezdtek együtt dolgozni. Emellett azonban 2014-15 magasságában elkezdtek belemerülni a később future beats-ként elhíresült halfstep kísérletekbe, amit azóta is párhuzamosan szállítanak a tradícionálisabb drum & bass munkáikkal. Alix Perezt sem kell bemutatni a basszuszene rajongóinak. A belga producer szintén tapasztalt a soulful és likvid hangzásokban, és emellett szintén jelentkezett már szétcsavart felezett darabokkal (elég az Eprommal közös tavalyi Shades projektre, vagy a jó adag footwork hangzással megküldött 2014-es U EP-re gondolni). A szintén tavalyi Recall & Reflect EP langyos minimálsoulja után pedig nem kellett sokat várni az első közös EP-re, az Arkestrára.
Az anyag bakelites verziója öt számot tartalmaz, három likvidet és két halfstepet. Az első a Maiden, amiben nekem a Recall & Reflect hangzása köszön vissza egy az egyben. Szép darab, bár kicsit túl egyhangú hat és fél percen keresztül. Ezt követi a címadó trekk, ami szintén lágy és megnyugtató, és amit szintén gyönyörűen hangzó soul/r’n’b vokálminták díszítenek. A dobszekció az Ivy Lab munkája lehetett, nekem a Baby Grey jutott róla eszembe. A Last Lighton a jazzes vonal sokkal erősebb, több a valódi hangszeres minta, ami egy különleges adalék a hangzáshoz. Erre a zenére is el lehet aludni, itt is minden a helyén van, a három közül ez a kedvencem.
A Tell Dem egy éles váltás, amivel belecsapunk a future beats veretésbe. A dobszekció itt is szanaszét van csúszva, és szokatlan helyeken van megtűzdelve fura zajokkal és effektekkel. A zene majdnem négy perce alatt egy pillanatig sem unatkozunk, mindig tud valami újat hozni. Hatásos folytatása a Noisia – Ivy Lab kollab Possessionnek. A másik halfstep szám, a Stop It egy rövid, ritmikusan ismételt vokálfoszlánnyal indít, ez vezet fel egy bólogatós hiphop ütemet, amibe szintén minden belekerült, a zúgós bassline-tól a csilingelős-ambientes effektekig. Ügyes darab ez is, és pont akkor lesz vége, amikor kezdene egyhangúvá válni. A digitális verzió a fentiek mellett még egy negyedik likvidet is tartalmaz, No One Else címmel. Ez viszont zeneileg kicsit talán közelebb áll az ambienthez, mint a többiek, itt a halk padok teljesen elnyelnek mindent a feszes dobsávon kívül.
Sok meglepetést nem hozott az Arkestra, mégis nagyon ajánlom, mert négy, egymást tökéletesen megértő producer közös munkája ez, akikre külön-külön is megéri figyelni, együtt meg még inkább.
