Az IM:LTD gondozásában hamarosan megjelenő remixlemez egy tavaly megjelent single újragondolása, nem is akármilyen nevekkel megtámogatva. Az eredetileg Gerwin, Nuage és 2Shy kollaborációjából született zenék már tavaly is remekül szóltak, de az ír Zero T és a brazil Bungle kezei között most új életre keltek.
Érdemes követni az IM:LTD megjelenéseket, mert nagyszerű úton halad az egyébként viszonlyag fiatal (kb. 4 éves múltra visszatekintő) francia kiadó, amely olyan magyar neveknek is helyet adott már, mint Exit9, Giocator, Payne vagy NFR. Az eredetileg a mélyebb, minimalistább hangzású trekkeket hozó kiadó mára kezdi kinőni magát és egyre több olyan megjelenés lát náluk napvilágot, amelyek már a táncolhatóbb, bulizósabb szettek kellékei lehetnek. Jelen kritika alanya minden szempontnak megfelel: érzelmes, mély, ugyanakkor bármelyik buliban bevethető.
A Zero T által újradolgozott Lying Portraits egy lassabb, kissé búsabb, melankolikusabb, kifejezetten elszállós darab, ami mellőzi az eredeti változat harapós basszusait és 2Shy keményebb vokáljait, ezáltal az eredetinél jóval érzelgősebb, folyósabb az összkép. A háttérben pattogó perkák és a filterezett cinek csak jobban erősítik ezt az elszállós érzést.
A flipen az előzővel szemben egy pörgősebb, tánctérrobbantó likvidet találunk – persze Bungle-től nem is nagyon várhatnánk mást. Kellemes padok, finom cin-játék, lassan bekúszó csöpögős basszus, visszhangzó vokál: már az első percben érzi az ember, hogy ez a zene nagyon jól van összerakva. A drop után aztán be is igazolódik – ez tényleg egy kiváló zene! Bungle nem félt hozzányúlni az eredeti, sokkal nyugisabb Soul Truth-hoz, majd hozzáadni a saját fűszereit – a kopogós dobok, jobbra-balra tekergő basszusok, a fel-felharsanó vokálok nem hagyják az embert egy helyben állni.
Azt hiszem, ez két tipikusan olyan zene, amelyekről nem érdemes ódákat zengeni – elég a lejátszógombra kattintani, aztán indulhat az utazás. Mindenképp ajánlott figyelni a megjelenést október közepén!
