Al Pack az elmúlt egy évben ismert liquid DJ-k támogatását szerezte meg, zenéit többek között Random Movement is pörgeti. Jazzy mintái és hatásos funk dobjai egyre több táncparketten hagynak nyomot. A 37 éves, 18 éve a DJ-pult mögött álló producer csak néhány esztendeje foglalkozik saját zenék írásával, mégsem érzi, hogy késésben lenne a fiatalabbakhoz képest. Erről és sok másról is kérdeztük interjúnkban.
Mindenekelőtt mutasd be magad pár szóban!
Al Pack vagyok, jazzy / soulful drum & bass producer Dél-Angliából. 2008 óta zenélek.
Előtte mit csináltál?
A parton éltem és a tengeri biztonsági iparban dolgoztam (hajókra terveztük mindenféle kütyüket), mellette pedig hobbiszinten vitorláztam.
Milyen zenei tapasztalataid vannak? Játszol hangszeren?
Nem igazán, csak a szokásos iskolai dolgokat említhetem. A zene mindig érdekelt, így 1995-ben DJ-zni kezdtem. Mióta producerkedni kezdtem, azóta szedem magamra szépen lassan a zene elméleti részét is. A jövőben szeretnék elkezdeni zongorázni tanulni.
Azt mondod, 1995 óta DJ-zel. Mivel kezdtél?
Akkoriban voltam egyetemista és éppen első élményeimet szereztem a klubok világából. A house, az old school hardcore és a US garage volt népszerű, szóval ezekkel kezdtem. Játszottam például Masters at Work-öt és Prodigyt.
Hogyan merültél el a drum & bass-ben?
Ez is az egyetemi időkben történt. Az az igazság, hogy a zene és az éjszakai élet sokkal jobban érdekelt a tanulásnál. A barátaim egy része már hosszabb ideje követte a d’n’b-t. Az ő mixkazettáikat hallgattam és keverni is ők tanítottak meg. Élénken él az emlékezetemben egy One In The Jungle szett, amelyet a rádióból vettem fel, és addig hallgattam, ameddig a kazetta tönkre nem ment. Nagyon nagy élmény volt még egy londoni, AWOL buli is. Nagyon gyorsan megszállottá váltam. Ráeszméltem, hogy a törtek érdekelnek igazán, főleg a garage, a drum & bass és az akkori hip-hop.
Kik voltak a korabeli példaképeid?
Alex Reece, Andy C és Roni Size, bár igazából akkoriban mindenkit szerettem. Azt hiszem, meg kell említenem még Kenny Kent és Shy FX-et is, bár hosszú ideig tarthatna a felsorolás.
És kik a mai kedvenceid? Ki az, akivel szívesen dolgoznál együtt?
Dave Owen, Random Movement, Sevin és Pennygiles.
Őszinte kérdés következik. 37 éves vagy; napjaink tehetségei kis túlzással tinédzserkorukban tűnnek fel. Nem érzed magad hátrányban velük szemben?
Néha azt érzem, hogy korábban is belefoghattam volna, de olykor sokáig tart kitalálni, hogy mit is akarsz az életedben, aztán úgy intézd a teendőidet, hogy meg tudd valósítani a terveidet. Kora-harmincas koromig keményen melóztam, aztán vettem egy házat. Ez aztán sokkal rugalmasabbá tette a helyzetemet és megadta a lehetőséget, hogy arra koncentráljak, amit igazán csinálni akarok. A mai embereknek manapság remek lehetőségeik vannak arra, hogy már fiatalon elmerülhessenek a zene technikai részében. Az iskolában mi is tanultunk hangszereken játszani, de akkor nem igazán érdekelt a dolog. Ez azonban változik, igaz, hogy lassan, de nekem ez így kényelmes.
Vagyis inkább szórakozásból csinálod, mint munkaként?
Egyáltalán nem. Ez az, amit csinálni akarok. Erre koncentrálok és nincs is más tervem. Az a célom, hogy a munkám egyben szórakozás is legyen.
Rengeteg zenédet lehet meghallgatni Soundcloud oldaladon. Meg is lehet majd venni őket? Mesélj egy kicsit a következő megjelenéseidről!
Azt szeretném, ha az emberek sok zenémet hallhatnák addig, ameddig a megjelenéseim sora elkezdődik. Erre az évre egy masszív alapot tervezek release-ekből. Ameddig nem tisztul le minden részlet, addig nem lehetek konkrét, így sajnos nem mondhatok többet annál, hogy öt kiadóval állok kapcsolatban, és két EP-m is napvilágot lát majd. A következő hetekben sokkal több részletet árulhatok el, egyelőre sajnos be kell érnetek ennyivel.
Phil Tangent a cikkünkben “sample man”-nek nevezte Pennygiles-t. A te zenéidben is rengeteg jazz/soul hangminta tűnik fel. Te lennél a másik “sample man”?
Valóban, az én zenéim is eléggé mintaorientáltak. Rengeteg időt töltöttem kutatásukkal, de sok, hasonló zenei ízlésű emberrel is megismerkedtem, akik ötletekkel segítették a keresgélésemet. Nagyon hálás vagyok nekik ezért az inspirációért, ráadásul sok – zenélésre fordítható – időt meg is spóroltam miattuk.
Mi a véleményed napjaink drum & bass világáról? Elég pörgős, nemde?
De igen. Bár késve kezdtem a többi producerhez képest (ráadásul jó sok zenész van manapság), remek lehetőségnek érzem az időt az elmélyülésre. A szcéna teljesen globális és hiszem, hogy a soulful vonal egyre inkább visszatér, marad és inspirál sok-sok embert.
18 éve DJ-zel, szóval bizonyára rengeteg bakelited van. Még mindig pörgeted őket, vagy áttértél a digitális formátumokra?
Elég nagy drum & bass lemezgyűjteményem van, egészen 1995-től. Még mindig imádok a fekete korongokról játszani, szeretem a felszerelés egyszerűségét, a kevés kábelt… Még mindig ez a legkényelmesebb formátum számomra. Az elmúlt három évben azonban CD-t és Seratót is használok. Mindez nagyon praktikus és lehetővé teszi, hogy a többi zenésztől kapott számokat egyszerűen megszólaltassam. Az is jó benne, hogy nem kell olyan sok cuccot cipelni a fellépésekre. Ettől függetlenül tervezem, hogy a jövőben több only vinyl mixet is csinálok még.
Melyek a 2013-as terveid és céljaid?
Alapvetően az, hogy keményen dolgozzak és megőrizzem a lendületemet. Egy szilárd alapot akarok magamnak megjelenésekből és feltűnni néhány jól ismert kiadó címkéjén. Szeretném megtartani a nagyobb nevű DJ-k támogatását és jó lenne minél többször fellépni. Ezen kívül – mintegy részmunkában – másféle technikai dolgokba is belefogok – például tanítok, de dolgoztam már mozgássérülteket segítő zenei technológiákon is. A központban azonban a drum & bass van.
Aktuális top 5-ös listád?
Pennygiles – Life Goes (Innerground)
Random Movement – Down Somehow (Innerground)
Dave Owen – Less is More (Good Looking)
Duoscience – My Way (Diskool Records)
Dave Owen – Sunny San Juan (SP Breakz)
Brit vagy, biztosan szereted a focit. Melyik a kedvenc csapatod?
(Nevet) Bocs, de nem igazán szeretem a futballt. Természetesen kivételt képez a VB, amely nagyon izgalmas szokott lenni. Amikor fiatal voltam, a Liverpoolért szorítottam, de csak mert a barátaim is. (Nevet)
Az interjú végén üzennél-e valakinek?
Just want to thank K. Sabroso , Dave Owen, Spectrum DnB – Dublin, Adnana Sun, Essef and everybody who has supported my music. (Az üdvözletet szándékosan nem fordítottuk magyarra, hogy a címzettek is értsék – a szerk.)
