Az abszolút minimalizmus koronázatlan királya, Skeptical zárja az általa megnyitott évet az Exit Recordsnál, egy, az Imperial EP-hez hasonlóan egyszerű, mégis bivalyerős négyszámossal.
Az Outset EP legfőképpen abban különbözik a januári, szintén Exites Imperialtól, hogy itt sokkal nehezebb kiválasztani a legjobbat. Az új anyagon a zenék nagyjából egyformán jól sikerültek, és nem egy szám köré épül a cucc, mint az Imperial esetében, ahol a címadó trekket egyszerűen lehetetlen volt űberelni.
Skeptical ezúttal is négy tánctér-kompatibilis, pofátlanul kevés elemből építkező bombát alkotott. A jellegzetes, végletekig leegyszerűsített stílust legjobban a nyitószám, a Loophole prezentálja: majdhogynem egy kézen meg lehet számolni a zenében szereplő hangokat. De ezek egytől egyig hibátlanul tisztán szólnak, és tökéletesen illeszkednek az összképbe. A középpontban a feszes törtütem és az alatta kíméletlenül dübörgő subok állnak. Sok minden más nincs benne, de nem is hiányzik.
A Parallax hasonló alapokra építkezik, itt viszont a központi elem egy vokálfoszlány, ami egy egyszerű, tribalos beütésű veretés tetején szól. A vokális effektek kreatív felhasználása mindig is Skeptical erősségei közé tartozott, itt sem okoz csalódást.
A Between The Lines sorban a harmadik megjelent együttműködés Collette Warrennel, amelyről eddig viszonylag keveset lehetett hallani. Ez az EP legérzelmesebb zenéje, az intrót lágy vonós dallamok vezetik fel, aztán a vokált követően a szám hirtelen átcsap pörgős halfstep csörömpölésbe.
Végül a Just One Kiss zárja az anyagot, amit már jó néhány mixben hallhattunk idén. A képlet itt is egyszerű: felezett dobok, egyszerű bassline, monoton lüktetés.
Skeptical ismét hozta a tőle elvárt színvonalat, mindössze az okoz egy kis hiányérzetet, hogy az Alix Perezzel közös dolgai közül egy sem került rá az anyagra. Az Elephant Dreams-et például szívesen látnám már kiadva. Viszont a minimáléhséget ez az EP is tökéletesen csillapítja.
