Oldalunkon először a tizedik Blendits-megjelenésről számoltunk be tavaly. A Rotterdamban működő kiadó azóta is köszöni szépen, jól van, és ontja magából a hűvös, minimalista rollereket. Tizenhatos sorszámmal a svájci Simstah írja be magát a címke történelmébe, és szállítja a techy zenéket, kiegészülve egy léleksimogató likviddel
A Bernben élő Simstah a Konfront.Audio duó feleként olyan nemzetközi címkéken tűnt már fel 2008 óta, mint a Flexout, Fokuz, Syndrome, Soul Deep és Citrus. Produceri munkásságánál lemezlovas múltja sokkal korábbi időpontra nyúlik vissza: mindössze tízévesen, 1996-ban kattant rá a drum and bass-re és vágott bele a DJ-zésbe. Két évtizedes szakértelme megmutatkozik a zenéin is: a minták és hangok a helyükön vannak, az összkép és a zenék atmoszférája alapján egy érett gondolkodású művésszel van dolgunk. Szólóban először tavaly, a Structured Music-nál hallatott magáról Simstah egy morcos, öblös basszusokkal felszerelt zenével, idén pedig az egyik legfontosabb minimálra (is) szakosodott labelnél, a Dispatch-nél jött ki egy DBR UK-vel közösen elkövetett EP. A Blendits-es ügy az első önálló, többszámos anyag. Nézzük, hogyan szól ez a mérföldkő.
Kietlen, űrbéli tájakat festő morajlások és effektek kapják a főszerepet az EP címadójában, a Profondoban. Simstah ügyesen fokozza a feszültséget másodpercről másodpercre a bevezetőben, majd hirtelen váltás után egy hömpölygő basszusmenet kerül középpontba. A feszültségkeltő hullám viszont újra beúszik, majd újra eltűnik, aztán megint előkerül, így gyakorlatilag közel hat percen át fenntartja ezt a heves hangulatot. Hasonlóan sötét és misztikus tónusú a Camouflage, talán egy fokkal egyértelműbb fejhajtás a 2000 körüli neuro előtt. Az EP harmadik zenéje teljesen kilóg a képből, hiszen a két szigorú trekk után egy gyönyörűen felépített likvidfunkkal okoz meglepetést Simstah. A Take Me Back tipikusan az a hipnotikus lélekbéz, ami egy-két perc után képes magával ragadni. Érzelemdús, de nem émelyítő zongorázás, trombitázás és csilingelés ejt rabul, ám a legjobb rész a zenében a folyton ismétlődő filteres houseminta, ami felidézi a teljes Musique Concrete albumot.
