Vannak olyan producerek, akik ugyan évtizedek óta a zenében élnek, széleskörűen tájékozottak és képzettek, nevüket mégis csak napjainkban ismerik meg világszerte. Az ilyen emberek közé tartozik Paul T is. Esetében a zene mint életforma kifejezés nem nevezhető közhelynek, hiszen majdnem negyedszázada vesz részt az elektronikus zene vérkeringésében.
Emberünk az 1990-es évek elején, a brit klub- és rave-korszak hajnalán merült el az akkori hardcore zenében. Rendszeresen járta az olyan legendás klubokat, mint a Seduction, az Orange vagy a Reincarnation, miközben egyre inkább felkeltette érdeklődését a DJ-zés. 1993-ban aztán – saját megfogalmazása szerint természetes fejlődésként – belevágott a fekete korongok pörgetésébe. Ekkortájt fogott zenélésbe is JD Cruz és Rachele Wallace oldalán a Suburban Base Records körül sürgölődve. A producerkedés oda vezetett, hogy nem sokkal később Adam F oldalán is feltűnt. A két zenész egy londoni bakelitvágó cégnél futott össze és ismerkedett meg, aztán több számot is készítettek együtt. Szomorú tény azonban, hogy ezek a zenék sosem jelentek meg.
Hogy zenei tudását kiterjessze, Paul T nem sokkal később visszatért zenei gyökereihez és ismét elkezdett zongorázni. Ez jó hatással volt produceri képességeire, sőt, segítségével basszusgitáron is könnyebben tanult meg játszani. Ebben az időben a londoni zenész számos együttessel lépett fel az angol fővárosban. Ezen tapasztalatok sokat segítettek neki abban, hogy beleássa magát különféle stílusokba a trip-hoptól a dubig és a kísérletezőbb hangzásokig.
Neve feltűnt a Good Looking, a Dispatch, a Spearhead, a Phuzion vagy a Vampire címkéjén. Zenéit számos nagy nevű DJ – például Fabio, DBridge, Sabre, Lynx, Dub Phizix – pörgeti. Hangzását az érzés és lélek kifejezésekkel írja le és azt mondja, szereti a funky sound-ot, amit szívesen kever egyéb stílusjegyekkel. A közelmúltban Paul SG-vel és Serummal dolgozott együtt, és jelenleg is több szóló illetve közös munkája van folyamatban (melyeket reményeink szerint hamarosan hallhatunk Soundcloud oldalán).
Örömmel teszi hozzá, hogy a londoni drum and bass ismét növekszik. Rengeteg fiatal fedezi fel magának a stílust a törzsgárdát alkotó idősebb arcok mellett, vagyis olyan a szcéna, mint a 2000-es évek fénykorában. Világszerte egyre több új producer tűnik fel a színen, úgyhogy nem is vállalkozik arra, hogy néhány kedvencet említsen közülük. Úgy véli, a drum & bass – az időnként hallható pesszimista hangok ellenére – sosem hal meg.
