Nagyon úgy fest, hogy a Charge kapcsán emlegetett „feltámadás” szó használata anno barokkos túlzás volt tőlem. Borzasztó volt látni azt a hisztit, magyarázkodást és vergődést, ami körbevette a History LP-t. Bár Mampi már sokszor bizonyította, hogy nem egyszerű eset, így azt hiszem, senkinek nem volt újdonság ez a történet. Jelenleg ott tarunk, hogy a Gangster ugyan már megjelent, de a History LP még mindig várat magára. Az MSR (Mampi Swift Recordings) felbukkanása egy újabb szálat vezet be a történetbe, és ez a megjelenés a History (újabb?) előfutárának tekinthető (azok számára, akik még komolyan tudják venni az öreg Mampit).
Bár a Charge, és vele Mampi Swift történelmi jelentősége vitathatatlan, sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a történet egyre inkább lezárulni látszik. Új fejezet esetleg a Historyval kezdődhetett volna, de nagyon úgy fest a dolog, hogy a felborult albumkoncepciót az MSR új megjelenése nem tudja feledtetni, ugyanis egy átlagos rilíz benyomását kelti. A Soldiers kemény, kellemesen csörgős dobjai és egyszerű lépegetős dallama a Gangstert juttathatja eszünkbe. Sablon partybanger, egy-egy bulin nagyot robbanhat, még ha túl sok mondanivalója nincs is a trekknek. A The Silence egész kellemesen kezdődik, majd elemi erővel csap le három kör után. Sajnos megint a szintidallam az, ami nem tudott felnőni a zenéhez, ám szerencsére kárpótol minket a brutálisan le-lecsapó sub, és a kiállóban megjelenő pad-ek. Úgy tűnik, az MSR-rel valamelyest folytatódik tovább a Charge-os hangzás, melynek kíváncsian várjuk a kiteljesedését (bár én már egyre kevésbé tudom követni az eseményeket). A Mampi-rajongók kezdhetik böngészni a zenebutikokat, ugyanis elvileg július elejétől már kapható az első MSR cucc.
