“2015 márciusában… remélhetőleg…” – Dillinja interjú

0

Az idén 40. évét betöltő Karl Francis, vagyis Dillinja is bekerült a Bladerunnaz idei parádés, régisulis felhozatalába. Miután letolt egy erősen embert próbáló, háromórás szettet az A38-on, reggel fél hatkor, mosolyogva és készségesen állt kötélnek még egy interjúra is.

 Az A38 orrteraszán minden nyáron fut a Bladerunnaz „Friday” partysorozata. Sajnos múlt héten már el kellett búcsúznunk tőle idénre, de jövőre folytatjuk. Mindenesetre az összes ilyen megmozdulás (sőt, az összes drum&bass party) egyik csúcspontja, amikor felcsendül tőled a Friday. Tisztában vagy azzal, hogy mennyire időtlen zenét alkottál?

Fura ez, hiszen azóta már generációk nőttek fel. A „maradandó” zenék így sajnos aránylag gyorsan változnak. De persze irtó jó érzés, amikor egy track hallatán eszembe jut egy időszak, egy hangulat. Reméltem, hogy ma is lesz alkalmam nosztalgiázni egy kicsit, és jól sejtettem! 

A két szabadtéri bulid (2009-es Sziget és a 2011-es BalatonSound) után milyen újra zárt térben játszani?

Hát igen… Úgy emlékeztem, hogy most adom az első fedett bulimat nálatok, de aztán Valdiék emlékeztettek rá, hogy nem. Nagyon bejött, köszönöm!

Bár itt már nem volt rá lehetőséged, de mi a helyzet a hangbeállítással? Többször említetted, hogy nem foglakozol vele, mert úgysem lesz olyan, amilyennek igazából szeretnéd. A Valve azért elég magasra teszi a mércét. 

(nevet) Valóban. De ez ma este teljesen jó volt! Na jó, hát lehetett volna jobb is persze, de elégedett vagyok vele. Tényleg! A világ bármely pontján megállná a helyét.

Ma este kimondottan oldschool szettre kértek fel, amit hibátlanul végig is toltál. Ez gyakori egyébként? 

Sajnos nem, pedig baromi szívesen játszanék régi zenéket. Ezért is örültem annak, hogy itt lehetek ma este. Elképesztő jó kisugárzású buli volt, csodásak vagytok!

A piszkos basszusok és feszes ritmusok mesterétől várhatunk azért likvid zenéket is? 

Igen, mindenképpen. A Fabio és LTJ Bukem által játszott zenéket nagyon bírom amúgy is. Az én zenéimmel élőben sajnos nem nagyon kompatibilisek, hiszen tőlem mindenki a veretést várja. De a következő albumomon, ami bizony már jó ideje készül, mindenképpen lesz likvid is.

A „modernizált jungle” jelszavát tűzted a zászlódra a következő albumoddal kapcsolatban.

Úgy van, ez vissza is fog köszönni, hiszen új technikákkal dolgozom. Bár analóg srác vagyok, már én is digitálisra váltottam, és határozottan tetszik az a hangzás, amit kapok. Odavagyok a régi jungle-ért, de már milliószor játszottam, unalmas. Ideje megújítani, és nekem most ez a küldetésem.

Miben, mennyiben lesz más szerinted?

Az összetevői mindenképpen különböznek. Mindenki az amen break-re meg a hagyományokra alapoz, ezeket másolják. De ha visszanyúlunk a régi zenékhez, akkor már inkább eredetiben hallgatom azokat, úgyis jobbak, mint az utánérzések. (nevet) Én áttörést akarok, teljesen új zenét, ami a lelkülete miatt hangzik majd réginek.

És erre mikor kerül sor? Mikorra várhatjuk az új albumodat? 

Lassabb tempós és új zenék, hát igen… (szemmel láthatóan ki akarja kerülni a határidő megadását) Oké, akkor 6 hónapot adok magamnak mostantól. 2015 márciusában… remélhetőleg… már emlékeztetned sem kell rá. (nevet)

dillinja-interju2

A vinyl szerelmeseként nehéz lehet, hogy már nem lemezjátszóról játszol. 

Nos, egy éve döntöttem el, hogy a fellépéseimen már így lesz. Lényegében újévi fogadalom volt, mert egy szilveszteri bulim ment rá. Összességében szinte sehol nincsenek használható lemezjátszók, illetve nincsenek karbantartva, így a szettjeim totál szétestek. Ezután a CD/Serato megoldásnál maradtam. A Fabric meg a saját játszóim nyilván kivételt képeznek. De ez semmit nem változtat a lényegen, én mindig a bakelit rajongója leszek.

Beszéljünk egy kicsit a művészneveidről! Elég jól el vagy eresztve belőlük, ami azt illeti: Basic Influence, Capone, Cybotron, Digitech, Dillinja, D-Type, Original Master, Suburban Knights, The Specialist, Trinity… 

Ez kényszerűségből lett így. Annyira sok zenét gyártottam, hogy nem jöhetett volna ki egy név alatt. Erős túlzás lett volna. (nevet)

És mi a helyzet a Dillinja névvel? Több verzió is terjed ezzel kapcsolatban, de mi az igazság?

Sajnos semmi szenzációs. Gyerekkoromban a brixtoni szomszédunk mondogatta nekem, hogy ha már DJ vagyok, akkor hívjam magamat így. (John Herbert Dillinger, Jr.) Végül is bejött. A Capone (Alphonse Gabriel Capone) viszont már a saját választásom volt, ha már ez a maffiavonal képbe került.

Melyik az a három zene, amit mindig magaddal viszel?

Adam F – Metropolis, a Deadly Deep Subs tőlem, és Logistics – Together. Ezeket tutira. Igen, bármennyire is meglepő, odavagyok ez utóbbiért!

16 éves korod óta pörögsz a drum and bass-ben. Milyen tanácsot adnál ma egy hasonló korú srácnak, ha efféle ambíciói volnának?

Csakis szívből zenéljen! Most sokkal nehezebb kitűnni, mint bármikor. A netről gyakorlatilag bármit le lehet szedni, nagy a konkurencia is. Igazán minőségi zenét kell létrehozni ahhoz, hogy felfigyeljenek rád.

Igaz-e, hogy van olyan zenéd, amiben a basszust te saját-szájúlag szolgáltattad?

(nevet) Igen, tényleg van ilyen, kellett egy kis beatbox. Ez még a Lemon D-vel közösen összerakott első albumunkról való, a Human B-Bop. Nagyon passzolónak éreztem akkor, inspiráló móka volt.

Az újragondolásoknak is avatott szakértője vagy, óriási nevekkel dolgoztál együtt. Melyik remixedre vagy a legbüszkébb? 

A Faith No More-ra (Ashes to Ashes), az egy érdekes kirándulás volt.  Az Album of the Year bónuszcédéjén jelent meg, tényleg limitált darab volt. Élvezem, ha más műfaj zenéihez nyúlhatok hozzá, és ez egy kivételesen jó dal.

Van-e olyan rajongói megjegyzés, ami különösen emlékezetes számodra?

Az még mindig tökre jólesik, ha azt mondja valaki, hogy miattam kezdett drum&bass-t hallgatni. Ezt egyszerűen nem lehet elégszer hallani.

Köszönjük, és fél év múlva behajtjuk az albumot! :)

Share.

About Author

Leave A Reply