aftermath210Az erős középmezőnyben az IM:Ltd meglehetősen termékeny, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elmúlt hónapokban napvilágot látott, eszméletlen mennyiségű zene. Az „okosbéz”, a „minimál” és a „szentimentális halfstep” határmezsgyéjén lavírozó label ezúttal a The Aftermath LP elnevezésű albummal rukkol elő, melynek megjelenése márciusban várható CD és digitális formátumban egyaránt.

A szereplőgárdában túl nagy változás nem történt az eddigi nevekhez képest, zömmel új arcok és feltörekvő producerek zenéi kaptak helyet. A sort a címadó trekk nyitja Glen E.Ston előadásában: lágyan úszó szinti, pofonegyszerű, kétlépéses dobok, fílinges vokálfoszlányok és kopogós stab-ok, nem egy bonyolult zene. A Winteria – címéhez hűen – jégvirágokat karistol a hallójáratainkba, Es.tereo és Marlyn kiváló kis minimál muzsikája fagyos atmoszférát áraszt magából. A téli melankólia tovább gyűrűzik, a címadó trekk szerzőjének Black On Ice nótája teljes egészében kimeríti az „álmodozó halstep” fogalmát, és lágyan elringat óvatos és visszafogott stílusával.

Ha elbóbiskoltunk volna, akkor Es.tereo Have A Dream-jének Silent Dust-féle újragondolása kicsit felráz minket a szendergésből: hatásosan éles kickek, indusztriális hatást idéző hangok és szomorkás vokál adja a zene gerincét. Az ukrán Hibea korábbi szerzeményei sem hagytak bennem mély nyomot, és minden bizonnyal a Butterfly sem lesz a kedvenceim közt. Kivetnivalót igazából nem találtam benne, talán csak annyit, hogy az elcsépelt hangkészlet egész egyszerűen kinyírja a trekket, még ha egyébként a felépítéssel és a hangzással különösebb problémák nincsenek. Érdekességként megemlíthető, hogy a „music” szót benyögő női vokálfoszlány ugyanaz, mint ami K-Tee Hypnotize című nótájában (és még ki tudja, hány zenében) is fellelhető.

A szentimentális hangulat az All Inside Myselffel ér a tetőpontjára, melyet Physical Illusion és MC Fava jegyez. Az elejétől a végéig tökéletesen megírt zenéről van szó, igazából ez már egyáltalán nem is dnb, talán csak a gyakorlott fülek érzik ki ebből a valódi tempót. Kétség kívül az album egyik legjobb darabja, erősen ajánlott. A lengyel Mortem, aki nem is olyan régen látogatott hazánkba a Catch 22 brigád jóvoltából, nálam tagadhatatlanul az egyik legkiemelkedőbb újonc név. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Iceberg című zseniális szerzeménye, mely a Metalheadz-en landolt pár hónapja, de az IM:Ltd színeiben is prezentált már több alkalommal. Ezúttal emberünk lágyabbra vette a figurát, a Recall modemhangokkal operáló halfstep, hangulatával abszolút illik a The Aftermath eddigi koncepciójába.

Az Atom-féle Analog Books a címével mindent elárul, bár amennyire különleges a hangzása, legalább annyira unalmas is egy idő után. A Calculon nevéhez köthető Hold Back-kel szintén ugyanez a helyzet, sémás minimálkodás, semmi extra. Physical Illusion valószínűleg előszeretettel dolgozik együtt különböző ceremóniamesterekkel, ezúttal oldalán Kryptomedic-kel adja elő a We Feeling What We Doing című nótát, amely akár a srácok ars poeticája is lehetne (sőt, valószínű, az is). Ők kétség kívül érzik, amit csinálnak, ugyanis egyértelműen az album másik kiemelkedő darabjáról van szó.

Végezetül mondhatnánk, hogy volt jobb már rilíz a címkétől, de ez ebben a formában nem igaz. A The Aftermath-ot összehasonlítani korábbi megjelenésekkel nem igazán szerencsés ötlet, már csak azért sem, mert az album koncepciója egyértelműen a melankolikus érzésvilág köré épült, tehát semmi keménykedés, semmi aljaskodás, semmi tánctér-orientáltság, érzések és hangulatok kavalkádja keríti hatalmába azt, aki ad egy esélyt az IM:Ltd legújabb, „otthonhallgatós” albumának.

Share.

About Author

Leave A Reply