A nagymúltú Warm Communications sokak számára ismerős. A drum and bass absztrakt, experimentális oldalát reprezentáló címke évente csak pár rilízt engedélyez. Ezeken a 12”-eseken jó néhány elismert név megfordult már, legutóbb épp a Metalheadz-en jelentkező FD, de vendégszerepelt többek közt Lynx, Fracture, Stray & Halogenix, Seba, ASC, Mark System, Polar és Fanu is. Ezúttal – igazodva az eddigi kiadói trendhez – Mako, valamint Villem és Fields mutatja meg, hogy számukra milyen is az absztrakt dnb.
Az A oldalon rögtön egy morcos, széttördelt zenét kapunk a Whatever, Whatever személyében. Drumfunk kezdés, könnyed zongorafutam, majd a drop után elszabadul az őrület: rángatózó, szétcsavart LFO filter tekergőzik a végletekig szétvariált dobképleten, melyet kövér basszusorgia támogat. A perkák megjelenése újabb lökést ad a trekknek, majd a kiállásban egy oldschool szinti után ordenáré mélyszekció vezeti be a második felvonást. Nagyszerű zene, a tánctéren is bőven megállja a helyét, mivel – minden bizonnyal – kicsinálja a közönséget.
Az I Used To Be Like You indulását igazán vészjóslóvá teszi a kétségbeesett, lepiccselt monológ, valamint a sziréna vijjogása a háttérben. A drop után mégis egy lépegetős-dallamos álomvilágba csöppenünk, minimalista halfstep dobképlet kíséretében. Ügyes hangminták, harmonizáló dallamok, simogató bass: nyugistep, egy kis sötétség és egy kis napfény elegyéből megkomponálva.
Bár az egyre jobban diverzifikálódó dnb-kultúrában számomra értelmét vesztette az absztrakt fogalma, abban biztos vagyok, hogy a Warm Communications idei első korongja örömmel tölti el az experimentális dnb rajongóit. Megjelenés június 3-án.
