Mérföldkőhöz érkezett Lenzman kiadója: a négy évvel ezelőtt indított The North Quarter első válogatás albuma május eleje óta kapható, és magabiztosan szállítja azt a színvonalat, ami egy ilyen nagyszabású projekttől várható.
Másfél év alatt állt össze a Quarter To Quarter LP, de Lenzman albumhoz fűzött szavai alapján ennél valami sokkal régebbre visszavezethető dologról van szó: „Mikor beleszerettem a zenébe, meg akartam osztani ezt a varázslatos érzést másokkal és ez a vágy továbbra is bennem él. Megpróbáltam olyan művészeket összehozni ezen az albumon, akikkel hasonló értékeket képviselünk, akik még sosem voltak összehozva ilyen formában, és velük együtt egy időtálló szándéknyilatkozatot készíteni.”
A szándék minden bizonnyal a drum&bass lélekkel teli oldalának erősítése volt, amiben persze semmi meglepő sincs: a kiadó létezése első pillanataiban a liquid funk érzelmes, borongós, művészi vonalát jelölte meg stílusául. Ehhez jön még nem kevés hip-hop és neo-soul behatás, valamint néhány szigorúbban gördülő momentum.
Az LP kezdőzenéje egy gyönyörű dal, a soul-énekes Azekel Don’t Wake The Babies című zenéjének Lenzman átirata. A kiadó főnöke lényegében megtartotta azt a törékeny, visszafogott hangulatot, amit az eredeti szám képviselt, és alácsúsztatott finoman pörgő drum&bass dobokat és hosszan nyúló szőnyegeket. Remek, hogy Azekel vokálja nem tűpontosan illeszkedik az ütemekre, élettel telibbé teszi ezzel a tracket. Nagyon erős darabja az albumnak a Don’t Wake The Babies remix, de az igazán nagy szenzáció az In My Mind Break átirata, amiből két verziót is kapunk. Az egyik természetesen a klasszikus Break-recept: szolid intró, erős vokál, majd droppolnak az öblös basszusok. Nincsen hatalmas különbség az eredeti és a remix közt, de pont annyival lett mozgalmasabb, hogy az utóbbira jobban meg lehet indulni majd a tánctéren, ha egyszer újra engedett lesz a táncolás. A másik, Dubbed Out Mix valahol a dub és a half-time között mozog: a dobképlet elringat, viszont a bassline annyira zseniális, hogy muszáj adni rá plusz hangerőt. IAMDDB vokálja egyébként mindkét környezetben remekül működik!
A címke megjelenései kapcsán az érintett művészek közül többen is nyilatkozták már, hogy Lenzman-ben az a nagyszerű, hogy képes a legjobbat kihozni az emberből. Tetten érhető ez a törekvés Atlantic Connection zenéjén, ami egy remekül eltalált, house-inspirálta, minimalista track, Steo énekével kiegészülve. Az amerikai producer mostanában szerencsére újra aktív, de ez a szám jócskán túlszárnyalja közelmúltbeli produkcióit. Nagyon erőset alkotott Zero T is a Keep Falling-gal, ami simán megérdemelné, hogy ne egy feltörekvő label válogatásán legyen elrejtve, hanem egy kiemelt Metalheadz megjelenés A oldalán tündököljön. Hibátlan a dobszekció, a pumpáló basszus, minden apró díszítőelem és az albumon duplázó Steo vokálja is. Olyan, mintha a nemrégiben kiadott Exiles EP egy hiányzó darabja lenne.
Akik a már megszokott The North Quarter hangzásra vágynak, azok sem fognak csalódni az albumban, hiszen többen is szállítják az elgondolkodós, kissé befordulós, hallgatós darabokat. Tokyo Prose, Kyrist, LSB és Satl zenéi ügyesen elkerülik a mára már teljesen kliséssé vált, néhány szomorkás zongora-akkorddal könnyeket kifacsarni próbáló megoldásokat. Vagy ha használják is, azt úgy teszik, hogy a végeredmény minőségi legyen, és valódi érzelmeket váltson ki az emberből, ne csak céltalan kesergést. Ezen a vonalon Redeyes száma az egyik legkiemelkedőbb: a Lust-ban egyszerre vegyül az említett szomorkás klimpírozás és a simuló neo-soul. Submorphics és Pola & Bryson együttműködése, valamint Echo Brown zenéje pedig két remek példa arra, hogy milyen is az igazán jó utaztató drum&bass.
A Quarter To Quarter LP legkeményebbje a Total Science duó által prezentált Killa. A ropogós dobok, agresszív basszusmenetek és dzsungeles kiegészítők összességéről ordít a messziről felismerhető TS-hangzás, amit sosem lehet megunni. Ezúttal FD is a szigorúbb énjét villantotta fel: a Your Touch soul-os elemei mellékesek, a központban itt a tapsolós pergő, a konga-futamok és a bassline állnak. Mindkét fent említett zene igazi jolly joker a DJ-szettekben, mert bárhol el lehet sütni őket, de otthoni hallgatás közben is megállják a helyüket. Az album egyetlen, vegyes érzelmeket kiváltó száma Anile-tól származik, ami valahol a Marcus Intalex előtti tisztelgés és a szégyentelen másolás közt mozog. Nyilván Anile célja az előbbi volt, de a U No Who U R inkább csak arra jó, hogy elmerengjen az ember, mennyivel menőbb lehetne még ez a már amúgy is szuper album, ha Marcus is részt tudott volna venni benne.
A változatosra sikerült, időtlen daraboktól hemzsegő Quarter To Quarter LP május 8-tól kapható digitálisan, illetve egy gyönyörű borítóval ellátott tripla lemezes verzióban. A szívvel és lélekkel készült album minden pillanatában érződik a gondos odafigyelés, valamint az eredetiségre és magas minőségre való törekvés, ami már önmagában dicséretre méltó hozzáállás, de ezt az anyagot szimplán a zenék miatt is érdemes rongyosra játszani, majd évekkel később újra és újra előszedni.