Nem igazán volt még olyan a drum&bass történetében, hogy egy teljes albumot szentelnek egyes track-ek VIP verzióinak. A V Recordings most bevállalta az úttörő szerepét és kiadott egyszerre 22 (!) zenét, némileg újragondolva. Egyaránt szerepelnek a Planet VIP-n régi nagy himnuszok és egészen frissnek mondható számok remixei (plusz egy Jumping Jack Frost DJ mix), szóval a szcéna fiataljainak és öregjeinek is jut finomság.
VIP-t a producerek azért készítenek saját (vagy néha mások) trackjeiből, mert így próbálnak újabb lendületet adni rongyosra játszott slágerüknek, vagy szimplán szeretnének egy olyan verziót pörgetni a szettjükben a mindenki által kívülről ismert zenéből, ami másnak nincs meg – így növelve az exkluzivitást másokkal szemben. A Planet VIP esete kissé más, mivel valószínűleg az összes itt hallható átdolgozás felkérésre készült. Ettől függetlenül van néhány darab, amik a kritériumoknak nagyjából tökéletesen megfelelnek. TC például ügyesen csavart egyet saját, 2005-ös Maintain remixén: ez a basszusfutam egyszerűen megköveteli a nagy hangerőt. Nem ez az egyetlen Krusthoz fűződő VIP, hiszen DJ Andy és Mikrob is kaptak egy klasszikust: ők az Angles-t formálták át, de a végeredmény még a jump-up színtéren is kissé komolytalannak hat valószínűleg. Dillinja Grimey-ja sem került túl jó kezek közé, ugyanis a North Base nem sok eredetiséget tudott belevinni a VIP-ba azon kívül, hogy középtempóra húzta a sebességet. A két Roni Size újragondolás ellenben jól sikerült, főleg Nu:Tone lecsupaszított Strictly Social-ja, de Juiceman is ügyesen frissítette fel az It’s a Jazz Thing hangzását.
A nagy slágerek sora itt tulajdonképpen véget is ér a Planet VIP-n, szimplán jó zenéből viszont még fért a válogatásra. Need For Mirrors például magabiztosan szállít két, tőle várható feszes rollert, de Crytical Dub-nak is sikerül duplázni: a Situations VIP nagyon kellemes, a Meltdown VIP pedig egy érdekes jump-up / liquid funk fúzió. A nem mindennapi párosítás egészen jól működik. Likvid vonalról még nem árt nagyobb figyelmet szentelni Savage Rehab zenéjének, a Neck Funk VIP extra-funky fúvósainak ugyanis nehéz ellenállni. A harapósabb darabok szerelmeseinek pedig L-Side kedvez az árulkodó címmel ellátott Dubmonster VIP formájában.
Az utóbbi néhány V Recordings-os válogatáshoz hasonlóan a Planet VIP esetében is a szigorú minőségi kontroll hiánya okozza a zavart. Kicsit túl sok a töltelék (avagy nagyjából a tracklista – fentebb nem említett – harmada), és még az is érdekes kérdéskör, hogy miért volt szükség újra elővenni ennyire sok track-et, melyek nem hagytak túl mély nyomot már korábbi megjelenésük idejében sem. Igaz, hogy van pár gyöngyszem a 22 szám közt, de a „kevesebb néha több” elv követése nyerő ötlet lett volna.
