Valószínűleg a drum and bass-szcéna nagyja már az év végi szüneten, a karácsonyi családi mókán és a szilveszteri ünneplésen töri a fejét. Xtrah biztos, ami biztos, úgy döntött, hogy még év végére meglep minket idén indult kiadója második megjelenésével, még mielőtt elfelejtenénk, milyen is az igazi kiberfank. Örülünk? Örülünk hát!
Amikor kézhez kap az ember egy EP-t, stílusos, mattfekete borítóval, rajta olyan nevekkel, mint Xtrah vagy Mefjus, semmi oka szomorkodni. Még akkor sem, ha ők ketten csak a zenék felét jegyzik; sőt, kellemes meglepetést nyújthatnak Incognito és Phentix trekkjei is. Elvégre Xtrah vélhetően elég magasra rakja a lécet a saját kiadójánál. Azt gondolom, mindkét „újoncnak” komoly lehetőség egy ilyen kiadványra kerülni, annak ellenére, hogy már ők is letettek valamit az asztalra: az osztrák Phentix például korábban a Citrusnál és a Disturbed-nél jelenhetett meg, az új-zélandi Incognito pedig a még idén megjelent Shadow Funk EP-t jegyzi a Dutty Audión. (Végül is, ha az árnyékfank ment, valószínűleg a kiberfank is menni fog… Bocsánat.)
A csapat tehát adott, jöhetnek a zenék: A címadó Matriarch első ütemei az Xtrah-ra jellemző „filmes” hangulatot adják, majd rögtön megjelennek az első szintihangok, effektek, amikből rögtön tudni, hogy valami keményebb cucc fog következni. Vissza kettő, padlógáz, a drop ad egy kövér gázfröccsöt a kalapálós-lépegetős, dinamikus „okos-neuró” zenének. Tetszik a dobok egyszerűsége, nem bonyolult képletek, de remek hangzás, ahogy kell. Őszintén szólva én az Xtrah-féle stílust jobban érzem ebben a zenében – bár megjelennek a ropogós neuró-reecek (nem is akármilyenek), a horrorokat idéző effektek, a pörgős lüktetés, valahogy mégis azt a simára csiszolt bézt kapjuk, ami inkább Xtrah-t jellemzi.
A duó másik trekkje, a Fever mintha éppen az ellenkezője lenne: kissé szintetikusabbnak ható dobok, sidechain-elt, sikítós pad a háttérben, egy kis morgás még a drop elé, csak hogy üssön, aztán indulhat a móka. Széttördelt, torz basszusok, kíméletlen reszelés, egyedi dinamika – úgy érzem, itt Mefjus ült többet a produceri székben. Ez pont az a zene, ami ha felkerül egy buliban, a hangtechnikus kolléga biztosan átgondolja a karrierútját. Nem az az érzelmi hullámvasút, nem is a tipikus szerelmi ballada, inkább az a sikítós-ugrálós veretés, ahogy szokás nevezni. Személy szerint nem vagyok a legnagyobb rajongója az ilyen zenéknek, de ez nagyon egyben van. Remekül el van találva minden hang, a hangulat. Három Noisia tagból három ezt ajánlja.
Az első két trekk többszöri, egyre magasabb hangerőn történő meghallgatása után érdemes elővenni a másik korongot is. Itt Incognito Foundations zenéje az első, egy hagyományosnak nevezhető roller. Brutálisan jól szól ez is, a többi hasonló zenéhez képest sok újdonságot nem mutat fel, ugyanakkor jó helye van egy ilyen EP-n. Én úgy érzem, sok lenne négy nagyon pörgős zene egymás után hallgatva, így pont jól illik ide ez a húzós, pattogós darab, frankón épül-szépül, a filterezett közép-basszus pont ott dobja fel időnként, ahol kell, a csörgőkígyóra emlékeztető perkát pedig egyszerűen imádom! Az Xtrah által hangsúlyozott Cyberpunk (Cyberfunk?) érzést szerintem ez a zene hozza a leginkább.
A Hoax zárja a sort, Phentix műhelyéből. Szintén egy roller, szintén nagyon jól szól és… Szintén egy kicsit megszokott, egy kicsit felidéz minden hasonló zenét (bár, valljuk be, elég erős a mezőny). Épp annyival kevesebb a Foundationsnél, hogy ezt már merem középszerűnek titulálni. Bár nem rossz trekk, de a többi ötletessége itt nem hallatszik, a szinti-stabek sem dobják fel igazán, a dinamikája és úgy az egész hangulata egészen kiszámítható és felejthető. Azt gondolom, a négy közül ez a zene, ami a leghamarabb „elkopik” az ember emlékezetében, de éppen jó helyre került ahhoz, hogy sose vesszen el.
Összességében azt mondanám, hogy a Cyberfunk második dobása igen jól sikeredett, és fogjuk még hallani ezeket a darabokat. Nagyon rendben van az egész kiadvány, a borítótól pedig egyszerűen kiráz a hideg: amíg ilyen megjelenéseket kapunk hónapról hónapra, nem kell aggódnunk a műfajért.
