A helyzet az, hogy semmi okunk panaszkodni: elég sok frankó zenét kaptunk a fesztiválszezonra. A Criticalt igazgató Kasra nem aprózta el, rögtön két rilízzel szállt be a buliba, és nem is akárhogyan! A kiadófőnök a Critical Recordings 100. vinilmegjelenését két frissen indított sorozattal ünnepli.
Kellemes a tudat, hogy vannak olyan kiadók, amelyek folyamatosan tartani tudnak egyfajta minőséget, stílust, sőt, egy-egy megjelenésükkel akár feljebb is teszik a lécet mind maguknak, mind a szcéna többi szereplőjének. Azt hiszem, aki találkozott már a Critical névvel a lemezborítókon vagy a letölthető podcastek trekklistáiban, az tudja, miről beszélek. Bár természetesen vannak gyengébb és erősebb megjelenései is a labelnek (na meg persze ízlések és pofonok), csalódnunk eddig ritkán kellett.
Ugyan a kiadó a vinil megjelenésekkel kapcsolatban jubilál, a Binary csak digitális kiadványokat hoz majd. Ahogyan Kasra fogalmazott: “friss zenék, friss producerektől”. Egyébként ennek a leírásnak tökéletesen meg is felel a Hyroglifics nevét viselő rilíz. Valahová az Ivy Lab-féle elszállós flow és Machinedrum kalapálós, kompromisszummentes “régit az újjal” munkái közé tehető ez a három zene. Nagyon dicséretes, hogy a Critical nemcsak beáll a sorba az újító, kísérletező zenékkel, hanem vágja is előre az utat. Elég nehéz írni erről a kiadványról, de rosszat írni még nagyobb feladat, úgyhogy azt mondom, meg kell hallgatni! Szerintem a Bay City Ballers Club a legerősebb zene a három közül, de mind más és más irányban mozog, így lehet, hogy valakit éppen a Killamanaman szintis-effektes orgiája vagy a My Own hiphop ütemei fognak meg.
Szerencsére a vinilgyűjtők sem maradnak üres kézzel: a Systems hagyományos, 12″-es megjelenés Halogenixtől, egy digitális exkluzívval megtámogatva. Kicsit ambivalens érzéseim vannak ezzel a kiadvánnyal kapcsolatban, mert bár nagyon jó trekkek vannak rajta, itt kevésbé éreztem a koncepciót. Kapunk likvidet, hip-hopot, elborult lépegetős halfstepet, meg egy okosabb, neuróba hajló zenét is, és bár mind nagyon jól sikerültek, egy picit furcsa ez a vegyesvágott. Tulajdonképpen ez az a fajta EP, ami egy DJ-táskában nagyon jó, ha ott van, viszont egymás után hallgatva a zenéket kissé csapongó. Amellett persze nem mehetünk el, hogy Halogenix mennyire sokoldalú producer, és ahogy írtam: mindegyik zene nagyon király. A kiadványon nekem a Zoe Klinck vokáljával megtámogatott Too Good tetszett a legjobban, de óriási parkettarobbantó lehet a Porcupine is a megfelelő helyzetben. Ja, és a Her Waves egy hangulatos klipet is kapott, érdemes megnézni.
A Binary és a Systems tehát jött, látott és.. várjuk, mit hoz a jövőjük. Az biztos, hogy nagyon jó a belépője mindkét kiadványsorozatnak, úgyhogy várjuk a mihamarabbi folytatást!
