A drum and bass szcéna mindig tartogat valami érdekeset számunkra. Különböző, meglepő jellemeket is, akik sokszor más műfajból léptek a dobok és basszusok világába. Ilyen a 26 éves Telomic is, aki a főleg a tengerentúlon óriási népszerűségnek örvendő EDM-et hagyta maga mögött, több milliós hallgatottság után, hogy nyugodt, mély, melankolikus dallamaival a mi füleinket boldogítsa. De ki is ő, és mi vonzotta egyáltalán az elektronikus zene irányába? Telomic-kal beszélgettünk.
(Click here to read the English version)
Mostanában mindenütt látni a nevedet. Gondoltad volna, hogy eddig jutsz, amikor drum and bass irányába fordultál?
Őszintén? Néhány évvel ezelőtt, emlékszem, egy megbeszélésen azt mondtam, hogy Telomic csak egy mellékprojekt és nem igazán gondoltam többet a dologba egy kis mókánál. Azóta pedig nagyszerű látni, hova jutott a dolog. Persze még mindig úgy érzem, hosszú út áll előttem, de ugrásszerűen haladok arra, amerre szeretnék.
A művészneved elég egyedi. Utal valami számodra különlegesre? Hogyan rukkoltál elő vele?
Ez egy elég vicces sztori, ugyanis egy kisebb pánik során született ez a név. Eredetileg „Half Light” név alatt terveztem megjelentetni a zeném, de éppen az utolsó simításokat végeztem az első saját számaimon, amikor valaki feltűnt ugyanezzel a névvel. Pánikba esve írtam rá a barátaimra, és egy közeli barátom javasolta a Telomic nevet, nem hiszem, hogy még emlékszik, honnan szedte, de egyszerű volt és még nem volt foglalt, azóta pedig hozzám nőtt.
És már a DnB világban is ragad, persze jó értelemben véve. Mesélnél nekünk a zenei hátteredről? Játszottál valamilyen hangszeren fiatal korodban? Zenesuli? Bármi, ami közelebb hozott az elektronikus zenéhez…
Zenével körülvéve nőttem fel, ami fantasztikus volt, aztán egy szintén egészen zene központú suliba jártam, így már gyerekkoromban hegedülni kezdtem. Tinédzserként gitároztam, aztán a zeneírásra olyan 17 éves kor körül kaptam rá, mert elegem lett, hogy másoktól függ, hogy valami kreatívot alkossak. Később egyetemre is mentem, zenei produkció kurzusra, de ha újrakezdhetném, biztosan nem mennék még egyszer. Szereztem ugyan értékes tapasztalatokat, de többet tanultam a saját magam útján, így nem igazán érte meg.
Van egy kis történelmed az EDM-mel. Hogyan jutottál a Drum & Bass-ig ettől a stílustól? Gondolod, hogy valaha visszatérsz majd az EDM-hez?
Mindig is szerettem a drum & bass-t, a szettjeim kezdetben is nagyrészt ezt a műfajt követték, mint ahogy a számaim is, így egyértelmű volt, hogy váltanom kell. Leginkább a kezdeti sikereim tartottak az EDM mellett és azt hiszem elég sokáig üldöztem ezt az álmot. Rengeteg nagyszerű emberrel hozott össze ez a zenei irányzat, ezért sokkal is tartozom neki, akárcsak a rengeteg fantasztikus művésznek, akik körülvettek, de egy idő után egyre inkább kiábrándultam a műfajból.
Hogyan írnád le a zenéd valakinek, aki soha nem hallott még rólad? Illetve, mik a céljaid művészként?
Az új EP tartalmaz egy egészen táncparkettre való számot, de általában a számaim többsége kissé lecsupaszított, nyugodt, mély dnb. Mostanában többet kísérletezem egy kicsit energikusabb hangzással, de csakis ezen az atmoszférán belül. Úgy gondolom, az a célom, hogy továbbra is fejlődjek, a tapasztalataim alapján. Az a legrosszabb dolog, amit művészként tehetsz, hogy leragadsz valahol, elvesztve a kreativitásod, és újra meg újra ugyanazokat a cuccokat készíted. Éppen ezért ezt próbálom elkerülni, amennyire csak tudom.
Az már biztos, hogy megtaláltad a saját hangod, de egész pontosan mi, illetve ki az, aki inspirál?
A DnB elég széles skáláján mozog az ízlésvilágom, olyan mélyebb darabokkal játszó kiadóktól kezdve, mint az 1985 vagy a Flexout, egészen a táncosabb stílusvilágú Liquicity-ig. Egyébként nagyon szeretek bármit, ami chill, nagy kedvenceim Quickly Quickly vagy IHF és Tom Misch, de a garage stílus is közel áll hozzám, olyanok, mint Burial, Sorrow vagy Vacant.
Amikor új számokon dolgozol, mindig sikerül megvalósítanod, amit elképzeltél? Úgy hangzik a dal, ahogy előtte elképzelted?
Majdnem soha, sőt, amikor egy új számon dolgozom, hajlamos vagyok minden verziót újként elmenteni, minden alkalommal, amikor valami nagyobb dolgon változtatok. Szóval a végén úgy 20-30 között mozog a mentett változatok száma, ezek között pedig van 3-4 olyan verzió, amik merőben mások. Nagyon ritkán sikerül egy dalt összehozni drasztikus változtatások nélkül, de többnyire először darabokra szedem az egészet, majd elölről kezdem.
Ki lenne az a személy, akivel a legszívesebben dolgoznál együtt?
Szívesen kipróbálnék valamit DRS-szel, de szeretek olyanokkal dolgozni, akik nem sokat mozognak ebben a szcénában, FKJ például elég menő lenne. Az ember álmodozhat (nevet).
Bemutatnád nekünk kicsit a Liquicity-n közelgő EP-d?
Már régóta dolgozom ezen, a címadó számot a 2018-as Liqucity Winterfestival-on játszottam először, de nagyon örülök annak, ahol most tartok az egésszel. A kiadóval közösen késleltettük a megjelenést egészen addig, amíg mindnyájan elégedettek nem voltunk az eredménnyel. Néhány hónappal ezelőtt egy teljesen más tracklistánk volt, de két zene kivételével mindent a kukába dobtam és elölről kezdtem. Az egész Liquicity csapattal fantasztikus együtt dolgozni és nagyon hálás vagyok a türelmükért és hogy hisznek bennem!
Visszatérve az EP-re, a címadó dal, a Gravity Within szupergyorsan megszületett, ami egyébként egy kollaboráció, köztem és az ausztrál Beloved in Love név alatt futó srácokkal, akik közül az egyik, Sam, már évek óta nagyon jó barátom. Küldött nekem egy vázlatot, amihez én is hozzáadtam a magam részét, aztán teljesen rápörögtünk a dologra. Mivel mindketten nagyon jó kapcsolatban állunk Laura Brehm-el is, megkértük, hogy énekeljen rá valamit a számra, Sam vokálja mellé, és így jutottunk el a mostani változathoz.
Több alkalommal is szerepelt már a neved a Liquicity és a szintén hozzájuk tartozó Galacy megjelenésein is; mikor szerződtél le és hogyan halad az eddigi közös utad a kiadóval?
Még 2018-ban küldtem el Boudewijn-nek, (Subsequent) a kiadó A&R-nak a Home és a Horizon című számaimat, és ő azonnal belelkesült, ami nagyon jó érzés volt. Már az előtt követtem a Liquicity-t, hogy maga a kiadó elindult volna, amikor még csak egy Youtube csatorna voltak, így ez egy igazán nagy pillanat volt számomra. Ezután küldtek egy e-mailt, rögtön az első megjelenés előtt, mondván, hogy szeretnének többet dolgozni velem. Innentől kezdve pedig minden ment magától. Olyan az egész csapat, mint egy nagy család, teljesen nyitottak arra, amit csinálni szeretnék, én pedig tisztelem a hozzájárulásukat a munkámhoz, így ez egy remekül működő kapcsolat.
Mi az 5 valaha volt legkedvencebb dnb számod? Tudom, hogy nehéz, nem is vagyok biztos benne, hogy én személy szerint tudnék választani.
Commix – Be True
Netsky – Memory Lane
Nu:Logic – Everlasting Days
LSB – Walking Blues
Alix Perez & Spectrasoul – Forsaken
Van olyan klub, ahol szívesen játszanál? Ha igen, miért éppen ott?
Nehéz kérdés. Talán a Fabric, Londonban? A Critical Records csinált régebben ott elég menő bulikat a 2-es teremben, ami nagyban formálta azt az irányt, amit hallgatok és amilyenben dolgozom jelenleg. Szépen bezárulna ez a kör, ha ott játszhatnék.
Léptél már fel Magyarországon ezelőtt? Tervezed, hogy ide is eljutsz?
Igazából még nem jártam arra. Valószínűleg én vagyok a legkevésbé világot járt személy a Földön, de mindenképpen szeretnék oda eljutni. (nevet)
Már csak egy kissé poénos kérdésem maradt zárásképp. Mi a legviccesebb dolog, amit el tudnál mondani magadról?
Hűha, talán jobb lenne, ha a feleségemet kérdeznéd, neki mindig akad néhány kínos sztorija rólam.
Köszönjük, hogy velünk voltál, kíváncsian várjuk az új EP-d és talán legközelebb majd a feleséged kérdezzük ki rólad.
Köszönöm, hogy itt lehettem!