Tombol a dnb-dömping, elég, ha csak pár hónapot tekintünk vissza és azt látjuk, hogy jobbnál jobb szerzői és válogatásalbumok jönnek egymás után, minőségi EP-k sorjáznak, a kiadók egy része megújulni látszik, vannak nagy visszatérők, de – ami a legfontosabb – rengeteg a kiemelkedően jó zene, aminek természetesen örülünk. Annak még inkább, hogy az év albuma pályázatnak újabb nevezője van, mégpedig nem más, mint a Symmetry kiadó legújabb produkciója, melyről talán csak az nem hallott még, aki nem akart. A The Other Side LP – címéhez hűen – az „odaátról” származó, sötét és fenyegető techy-orgiát hozza el nekünk, mégpedig a legfelkapottabb producerek és a kiadófőnök, Break kezei alól.
A megjelenés apropóján ki kell térnünk arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a disztribútor erősen elbaltázta a dolgokat, és két egész napig beszerezhető volt az album a digitális boltokban. Bár a történet vicces, azért ezen a szinten már illene figyelni, mindenesetre a szemfülesebbek idő előtt beszerezhették az mp3-akat. Az album két 12”-esen, valamint CD formátumban is elérhető, természetesen – mint ahogy az lenni szokott – utóbbi egy-két ráadás trekkel is kedveskedik. Az egyik legjobban várt összeállítás tehát befutott a kiadók polcaira, nézzük, mit is tartogat számunkra.
A Love So True valószínűleg a legtöbb Break fan számára nagyon várós volt, szokásos grandiózus intro, nagyszerűen eltalált minták garmadája, majd támadnak a szigorúan kimért dobok. Szokásos, visszafojtott reszelés, egy kis játszadozás a vokálokkal, és meg is van egy újabb, szerethető Break zene – valljuk be, elég jó kezdés. Az Ulterior Motive duó munkáiban főként a dobszekció az, ami markánsan jellemzi a formáció stílusát; kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a dobok alapján azonnal rá lehet vágni: igen, ez hamisítatlan UM. A Code 3-vel közösen írt Yeti esetében sincs ez másképp, bár a röfögős, elfojtott bassline egy idő után kicsit unalmas, mégis – pont a dobok miatt – elég izmos nóta.
Az első felvonás harmadik zenéje a legtöbb fórumon óriási tetszést váltott ki, és – be kell, hogy valljam – nekem is ez a kedvencem, ugyanis a Something New Xtrah-féle újragondolása minden alkalommal grimaszt csal az arcomra, hiszen valami embertelen falbontást kapunk. A „techy-halfstep” új szintet lépett: nyúlós-ragadós lead-ek, zseniálisan komponált percussion-rengeteg, szépen kidomborított basszusok… Első osztályú zene, minden másodperce élvezet. Korábban igen emlékezetes kollabok születtek a Break & Silent Witness páros közreműködéséből, ám az utóbbi időben mintha ritkább lenne az összedolgozás, éppen ezért fokozott érdeklődéssel vártam a The Hills Have Ears-t. Már csak azért is, mert egy általam nagyra tartott, korai Wes Craven film címére reflektál. A szokásos epic intro után változatos, kellőképpen aljas és morcos főtéma robog végig a hallójáratainkon, vadul csapkodó tech-őrület az alstílus minden jellemzőjével felaggatva, garantált tánctérrobbantás.
A második korong rögtön egy újabb kiemelkedően jó zenével indul, a zseniális Murmur után újabb Break és Octane & DLR kombó, mégpedig a Power Down, amely egész nyugisan indul, és nem is durvul el, mégis lendületes, kellemes és harmonikus dallamokkal operáló, pengetős roller. A Need For Mirrors nótát – bár mélyszekciója erősen addiktív – igen unalmasnak találtam, sablonos pötyögés, volt jobb a srácoktól, ellenben a Fields, Hydro, Mako és Villem négyes által jegyzett Dissolve már annál inkább izgalmas a maga melankóliájával és ügyesen megszerkesztett dobképleteivel. A lezárás – csakúgy, mint a kezdés – természetesen a főnököt illeti, ő pedig búcsúzóul – szó szerint – szétrúgja a seggünket, ugyanis a Kicked To Death a széttorzított Break-basszusokat új magasságokba emeli… Brutális és hatásos zárás.
Ez tehát a vinil verzió, de aki a fényes korong mellett dönt, nem fogja megbánni, hiszen több igazi csemege is található rajta. Gondolok itt elsősorban a nagyszerű Third Act-re (igazából azt kell mondjam, Prolix munkáját bármelyik trekkre szívesen lecserélném a vinylről), valamint a szintén nagyszerű Eastcolors zenére (Watch Out). A Who We Are pedig egy kellemes, laza kis Break zene, becsempészve egy kis világosságot az amúgy sötéten és gonoszan hömpölygő tech-áradatba.
Azt, hogy az LP joggal pályázik-e az év albuma címre, már mindenki maga döntheti el, hiszen – a kezdeti bénázás után – most már teljes egészében (ismét) elérhető az új Symmetry hosszanjátszó. Pure techy vibes – ahogy azt a label logója alól már megszokhattuk.
