A matekozós-kopogós okosbéz rajongótábora több kellemes élménnyel gazdagodhatott az idei első néhány hónapban. Hála istennek, úgy tetszik, hogy az év minden pontjára jut egy-egy izgalmas kiadvány. A berlini illetőségű Survey projekt (Hardy Schulz és Stephan Albrecht párosa) rögtön két EP-vel is jelentkezik, melyek közül egyik sem okoz csalódást.
A kettő közül korábban megjelent dupla, a Time EP az immáron legendásnak mondható DSCI4 kiadó gondozásában látott napvilágot a napokban. A különösen igényes kiadvány tízinches, áttetsző lemezeken érkezik igazán ízléses borítóval (és meglehetősen ízléses zenékkel is), a külcsínre tehát nem lehet panaszunk.
Na de természetesen a fontosabb kérdés, hogy milyen trekkeket kapunk. Röviden, a Time EP igazán feszesre sikeredett. Az első oldalon lévő Move In Time egyből megfogja az embert, a lüktető grúvok, morgós, torzított basszusok a 2004-2006 körüli időket idézik (bár mostanában újra kezd “trendivé” válni ez a hangzás). Aztán jön a következő trekk, a Warp Resistant, ami már egy lépegetős, kattogós, lassabb zene, olyan húzással, amire nem lehet nem bólogatni, az ember szinte látja maga előtt a félhomályban vicsorgó arcokat a táncparketten. Kicsit egyszerűbb, de hasonló elemekkel operál a kiadvány második korongján szereplő Both Sides. Az As You Want pedig egy pörgős roller, zakatoló dobokkal és sziszegős cineléssel, tulajdonképpen a bevált formulát követő mélyebb darab. Az utóbbi két trekk is hibátlan, bár talán gyengébb, felejthetőbb az első kettőnél, ettől függetlenül az egész kiadvány nagyon egyben van. Az viszont igaz, hogy óriási újdonságokra, kísérletezésre vagy fordulatokra nem érdemes számítani: ez az a fajta hangzás, amit ismerünk, azok a trekkek, amiket már hallottunk korábban. Mindegyik kiváló, de nem száz százalékig eredeti. Pontosan ugyanazt az érzést fogjuk kapni, amit egy friss Ulterior Motive, Break vagy egy Dispatch kiadványtól várhatunk, ami egyeseknek lehet negatívum is, de ha az előbbi nevekkel egy lapon említünk egy mostanában berobbant producerpárost, az szerintem nem lehet degradáló.
Számomra érdekesebb élmény volt a később megjelent Chop Chop EP. A Translation Recordings nagyon jó érzékkel válogat a kísérletezős, de még táncparketten is működő zenék közül, ennek a fenti EP is ékes bizonyítéka. A Time EP után indítva az Acting Posh már a drop előtt felborzolja a hátamon a szőrt: beteg, hullámzó béz, elszállós atmoszféra, zörejek, koppanások, aztán bele a közepébe: visszafogott, de mégis agresszív zene, a végletekig kidolgozva, egyszerűen zseniális. Folyamatosan épül, változik, 7 percnyi utazás. A címadó trekk, a Chop Chop sem különb: itt is dominálnak a zajok, aztán a sercegésbe lassan beépül a többi elem: a tekergő bassline, a torz, sztereóban szépen mászkáló lead, a fel-felbukkanó midrange basszus. Óriási, ahogy térben létezik és mozog az egész. A Paperhands az egyik legremekebb roller, amihez mostanában szerencsém volt (bár valljuk be, elég erős a mezőny): talán itt már lehet érezni a Time EP-re is jellemző “használjuk a bevált recepeket”-mentalitást, de a trekk különleges dinamikája ezt el is feledteti. Egyedül a Pressure-nél éreztem, hogy egy kissé középszerűbb a többinél, de azért személy szerint örülök, hogy a srácok ezzel a vonallal is kísérleteznek. Úgy érzem, az ilyen felezett ritmikájú dobokkal operáló zenékben nehezebb nagyot alkotni, itt ez most sajnos véleményem szerint nem is jött össze. Ettől függetlenül rendben van ez a zene is, el tudom képzelni, hogy van, aki imádni fogja.
Aki a táncparkettre tervezett zenék felé hajlik, inkább a Time EP-vel kezdjen, nem fog csalódást okozni. Azt hiszem, egyértelmű, hogy én a Chop Chop EP-t érdekesebb kiadványnak tartom, de mindkettő nagyon rendben van és nemhogy ajánlottak, egyenesen vétek kihagyni őket: immáron mindkettő elérhető az interneten és a lemezboltokban egyaránt.
