Sok tekintetben különös időket élhet meg napjainkban az ember lemezgyűjtőként. Köztudott, hogy manapság ez a szenvedély reneszánszát éli, a hírek szerint például a HMV percenként adott el egy lemezjátszót december hónapban, karácsony előtt. Nemrég pedig sokak álma vált valóra; a japán Panasonic bejelentette a legendás Technics SL 1200 újrakiadását (más kérdés, hogy a termék kereskedelmi árát illetően jobbára rémálomról beszélhetünk csak). A vinyl-kultúra mérlegének két oldalán a mennyiség és a minőség állnak, amit számtalan mostanában készült dokumentumfilm és írás segítségével megvizsgálhattunk alaposan. Ezek az új, gyakran zavaros idők ideális(abb) táptalajt kínálnak azok számára, akik lemezkiadó indításába szeretnének fogni. A növekvő érdeklődés hatására sajnos az indie címkét létrehozni vagy működtetni kívánók a lemeznyomás kapcsán akár hat (!) hónapos várakozási idővel is kell, hogy számoljanak, ami meglehetősen riasztó, azonban a kitartás meghozhatja gyümölcsét.
Az Ír Welfare és Rob DC. is azon bátrak táborát erősíti, akik gondoltak egyet, és útjára indították saját kiadójukat. A RuA Sound névre hallgató címke a tervek szerint tánctérre szánt bass heavy zenékre koncentrál majd, olyan fúziós darabokkal, melyeket a hip hop, grime, jungle, drum and bass és footwork műfajok inspirálnak. A hangzás iránt fogékonyak örömére az első megjelenés alanya az a Sully, akivel legutóbb decemberben találkozhattunk egy remek maxi erejéig az Astrophonica-n. Sok újdonságot nem kell várni a kiadványtól, azonban hozza az elvárható szintet annyira, hogy a korongon szereplő felvételeket talán még Om Unit vagy Fracture is szívesen kiadta volna! Nem érdemes egymástól különválasztani a zenéket, kiváltképp a két eredeti verziót. Trouble On Vinyl cuccok hangzását idézi a Lifted és a Rotten… mintha egy Just Jungle megjelenést hallanánk a ’90-es évek első harmadából. Ügyesen megkomponált dobképletek, kellő mennyiségű delay, valamint álmos és atmoszférikus hangképek vegyülnek a két track-ben, természetesen hozzájuk passzoló, szépen mintázott és filterezett vokálfoszlányokkal. Míg a Lifted kellemesen magához édesgeti a hallgatót, a Rotten ravaszan vezet a technikás, drumfunkba hajló jungle világába. Az EP harmadik felvonásáért a mostanában igen aktív és kreatív Sam Binga felelős, aki a már eleve full extrás Rottent csomagolta újra. A minőségi felezett drum&bass-szek közé igencsak illő, jungle-juke irányába is húzó darab biztosan feltűnik majd az erre szakosodott DJ-k szettjeiben lazításként, az őrjöngős blokk előtt.
Felmerül a kérdés, hogy ezeket a remek darabokat miért egy friss, ismeretlen kiadón kell megjelentetni? Magának a címkének igazán jó indítás ez, mégis félő, hogy elveszik a lemez a többi új címke, és a már jól ismert régiek között, még úgy is, hogy a rajta szereplő számokat hónapok óta pörgeti Om Unit, Fixate, Moresounds, DJ Madd, vagy Danny Scrilla.
