A hazai dnb / jungle színtér egyik legérdekesebb és gyakorlatilag szcénától független „vadhajtása” volt a Kartel-tag O.J. Sámson, valamint a mögötte álló, sokoldalú producer, Pierrot dzsungeles kalandozása a ’90-es évek végén. Kettejük projektje és Pierrot pop zenékből készült jungle remixei újra és újra felbukkannak az óta is a törteket kedvelők köreiben, nem kevés meglepetést okozva azoknak, akik eddig lemaradtak róluk. Most egy újabb ilyen felszínre törés tanúi lehetünk, de ezúttal a visszaemlékezéshez egy egész buli is tartozik, melyre mindkét említett művész egy-egy múltba révedő DJ-szettel, valamint új közös zenével készül! Az Impulsecreator phÓrumon és facebook felületein több ízben is ment a fejtörés, hogy mi a „plastic jungle” háttér sztorija, amire az alábbi Pierrot interjúban nagyjából húsz év után végre fény derül.
Fel tudsz idézni néhány előadót, vagy konkrét számot, ami elindított abba az irányba, ami az első magyar bandáknak készített jungle remixeidhez vezetett?
Nagyon emlékszem az első benyomásra, a UB40 egyik kislemezének B-oldalán találkoztam először a műfajjal, a Jungle Love c. önálló nótában. Mellbe vágott. Nem tudtam, hogy mi ez, csak egyszerre hallottam benne Londont, a jamaicai Kingstont, a technót és a raggát, és közben nagyon izgalmasan lo-fi hangzása volt, elsőre zűrös, megfejthetetlen ritmusképletei. Ettől kezdve kerestem a megoldást. Egyrészt hasonló felvételeket lemezeken, másrészt leírást a műfajról a külföldi sajtóban – abban az időben kénytelen voltam zenei és zeneipari magazinokat járatni, hogy képben legyek, ugyanis internetről még nem is hallottunk 1993-ban. 1994-ből származnak az első jungle lemezeim – ezek jobbára válogatások. Az egyes előadókat és a formálódó “alműfajokat” 1996-tól tartom igazán számon, ebből az időből van már több önálló albumom is: MC Det, Shy FX, LTJ Bukem, Spring Heel Jack stb.). Mindazonáltal rá kellett jönnöm, hogy ez a műfaj nem az albumokon tud kiteljesedni. Kislemezeket és válogatásalbumokat vettem később, hogy lépést tartsak a fejlődéssel. Aztán be kell valljam, a 2000-es évekre a lelkesedésem alábbhagyott, amint a ragga ízeket és az izgalmas ritmusképleteket egyre inkább átvette egy szikár, véget nem érő kalapálás (tisztelet a kivételnek).
Milyen úton jutottak el hozzád a kilencvenes évek elején friss zenék, új műfajok? Ha jól sejtem, amikor megismerkedtél a stílussal még legalább öt évre voltunk attól, hogy egy átlag magyar háztartásban elérhető legyen egy stabil internet kapcsolat. A YouTube, Spotify, SoundCloud és a többi ma létező platform pedig kb. a sci-fi kategóriába esett. Volt esetleg egy “taste maker” (például rádiós vagy DJ), aki befolyásolt?
Nálam 1996-tól elérhető volt az internet, 1997-ben már saját szervert is tartottam fenn – igaz, egy ideig az USA területén működött. De akkoriban mégsem ez volt a legjobb információforrás. Ismertem DJ-ket, de senki nem játszott eleinte a ragga-dub-jungle vonalon semmit.
Jártál a kilencvenes években Londonban, illetve Angliában? Eljutottál esetleg bulikra, koncertekre is?
Egy évben akár kétszer is jártam munkaügyben Frankfurtban és Londonban, így az ottani lemezboltok kínálatából csemegéztem – igazi ajánlások nélkül, csak az ízlésemre hagyatkozva. Bulikra nem merészkedtem el, nem mertem elmerülni a sűrűjében, de Londonban például nem ritkán megkérdeztem a boltokban, hogy mi szól a háttérben, illetve hatalmas mennyiségű CD-vel tértem haza mindig, amikből lehetett utólag válogatni. Fél napokat töltöttem a WOM és Virgin áruházakban és nagyon sok pénzt költöttem.
Volt kapcsolatod az akkori magyar underground-dal, követted esetleg a Pecsás bulikat vagy a Tilos rádiót?
Nem volt jellemző. Én mindenki számára amolyan “pop-arc” voltam, és ugyan a környezetem tudta, hogy komoly lemezgyűjteményem van akár trip hop, reggae és jungle lemezekből is, ez inkább az én “mindenevő” környezetemnek volt érdekes, illetve személyesen engem inspirált zeneileg. Konkrétan drum and bass vonalon meg mire az itthoni underground felkapta a műfajt, az már nem volt számomra annyira izgalmas. A fő érdeklődésem akkoriban már sokkal inkább a dub felé fordult, és az ott van a mai napig is.
Emlékeid szerint ki állt elő a “plastic jungle” ötletével, illetve milyen beszélgetéseken, zenei kísérletezésen keresztül jutottatok el a koncepcióig, amiből végül megszületett az O.J. Sámson album?
Nem emlékszem én már a részletekre! Ötleteltünk, talán volt már akkor két nótakezdemény, amikor megkerestem Sámson Gabeszt, és a brainstorming közepette egyszer csak kipattant az ötlet. Lehet, hogy ő emlékszik, ki mondta ki először… Én azért szerettem ezt a megkülönböztetést, mert egyrészt nem kellett jungle-nak hívni azt, ami nem volt az. Mármint nem volt vegytiszta jungle. Másrészt pedig valóban műfajt teremtett a műfajon belül az, hogy az egyéb tánczenék gyakorlatához híven mind a négy negyedet ütötte a lábdob, ami érthetőbbé, táncolhatóbbá tette a ritmusokat. Ebben a tempóban (akkor inkább 160 és 165 bpm volt a szokásos tartomány) legfeljebb a korabeli gabba felvételeken kopogtak így a lábdobok, de számunkra izgalmas kísérlet volt, és nem is tűnt annyira stílus idegennek.
Az O.J. Sámson albumok az én kísérletezéseim voltak egyértelműen, de nagyon örülök, hogy ebben kiváló partnerre találtam Gabeszban. Ha nem így lett volna, nem is jött volna létre a projekt. Az első pillanattól fogva mindegyikünk számára egyértelmű volt, hogy nem az ő civil személye az előadó, hanem egy kitalált figura, egy amolyan képregényhős, aki egy álomszerű vagy futurisztikus világban él (vagy onnan jött), és akivel épp ezért fantasztikus dolgok történnek. Imádtuk ezt a “plasztik univerzumot”, amit elképzeltünk, és imádtuk O.J. Sámson különböző szerepeit. Tulajdonképpen sajnálom, hogy abbamaradt ez a játék, még szívesen gyúrtam volna a karaktert – akár zeneileg is.
Ha a jungle-re mint a dub “unokájára” tekintesz: végigkövetted esetleg a dubstep kialakulását és fejlődését is?
Dubstep? Ó, nagyon nem kedvelem! Ha már ilyen rokoni kapcsolatokat emlegettél, a Dubstep szerintem egy igencsak degenerált leszármazott a reggae családban. Egészen kis mértékben vagyok csak képes elviselni, akkor is inkább csak kiegészítő elemként, nem dominánsként. Bevallom, nem is értem a sikerét és a hosszú életét. De manapság van néhány dolog, amit nem értek – nyilván öregszem. (nevet)
Mi volt utoljára az a stílus, műfaj, ami “berántott” úgy, mint ’92-ban a jungle?
A ’90-es években néhány év alatt intenzíven formálódott a popzene és gombamód nőttek az új stílusok, amik rendre új elemeket, új látásmódot is bevezettek. Ez a folyamat a 2000-es évekre jelentősen lelassult, és csak néhány furcsa szörnyeteget szült, amik hosszú ideig a nyakunkon maradtak úgy, hogy közben elég agresszív módon uniformizálnak, szinte büntetik a kilengést és ez által a fejlődést. Gondolok itt pl. az EDM-re, a dubstepre vagy a trap-re is példaként. Ezek a műfajok számomra ráadásul zeneileg meglehetősen sekélyesek is, nem mutattak semmi vonzót. Egyedül a dubhouse érdekes számomra az utóbbi idők hozadékai közül, de azt is viszonylag hamar meg tudom unni. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak a múltba és a lemezgyűjteményem világába révedek. Vannak olyan alkotók, akik a mai napig remekül elszórakoztatnak, ha új albummal rukkolnak elő. A Dreadzone, a Dub Pistols, a Thievery Corporation mesteri lemezeket készítenek a mai napig, de a reggae színtér is ontja a jófajta (néha kifejezetten kísérletező, újító szándékú) projektjeit. Szóval nem unatkozom, de már nem mindent fogyasztok, ami divatos.
A mostani bulihoz akkor csak át kellett fésülnöd az említett gyűjteményt és kiválogatni egy szettre való zenét, vagy újra be kellett szerezned mindent digitális formában?
Nem kellett semmit sem újból beszereznem, a saját lemezeimről grabbeltem be a dalokat az összeállításhoz. Eltelt az akcióval néhány éjszakai óra.
A socfest.hu-n megjelent interjú szerint készültök egy új O.J. Sámson szerzeménnyel péntekre. Erről esetleg el tudsz árulni bármi részletet elöljáróban?
Amikor egymástól függetlenül rábólintottunk a felkérésre, találkoztunk is, és egy jót beszélgettünk, amire már évek óta nem került sor. Ekkor felmerült, hogy mi lenne, ha az alkalomra készítenénk egy új nótát. Mostanában mindketten nagyon mással foglalkozunk, de azért elég gyorsan kiszaladt az új koncepció és elkészült a dal, amit még most, az utolsó pillanatban fogunk rögzíteni. A tervek szerint a két DJ szett zárásaként kerül majd sor az ősbemutatóra. Ezúttal a lábdobok nem követik a “plastic jungle” hagyományait, de minden egyéb tekintetben a mű (Na ki van itt? címmel) hamisítatlan O.J. Sámson nóta. Nagyon igyekszünk, hogy elkészüljön időre.
Tehát július 20-án, pénteken irány a Trip hajó, ahol Pierrot és O.J. Sámson mellett fellép még DJ Ren, Log:N, Lia és Aelx! Katt ide a Facebook eseményért. Az alábbi mix pedig kötelező buli előtti hallgatnivaló!
