A drum&bass világában az ősz első hónapja minden évben tele van erős megjelenésekkel, idén sincs ez másképp. A temérdeknyi kiváló anyag közül íme nyolc, amik mellett kár lenne hallgatás nélkül elmenned.
Redeyes – Broken Soul LP (The North Quarter)
Kétségtelen, hogy az utóbbi jó néhány évben felbukkant kiadók közül Lenzman címkéje viszi a prímet. A The North Quarter-nek komoly koncepciója, lelke, gyönyörű dizájnjai és nem utolsó sorban rengeteg minőségi zenéje van. Most egy hónapok óta várt Redeyes albummal bővült a kiadó diszkográfiája, a Broken Soul LP pedig magabiztosan hozza pontosan azt a minőségi liquid funk, hip-hop és house anyagot, amire számítani lehetett. A lemez előfutára, a DRS-szel közös The Hurt az igazi nagy durranás, de például a Tyler Daley vokáljával megáldott Late Night Jam, illetve az album befejező száma, a Back In My Soul is bámulatos. Szemellenzős drum&bass rajongók valószínű sokallni fogják a műfajon kívüli kalandozásokat, de az a helyzet, hogy a kiadó és Redeyes sem arról ismert, hogy csak a drum&bass-szekeret tolja, és ez így van rendben. A folytatásban várható egy album FD-től is, ami borítékolhatóan legalább ennyire masszív anyag lesz. Hajrá The North Quarter!
Moresounds – Warriah VIP (Astrophonica)
Nem vált himnusszá Moresounds tavaly áprilisban megjelent zenéje, tehát nem volt indokolt, mégis baromi jó, hogy elkészült a Warriah VIP. Az eredeti sem rossz, sőt, egy igazán jól eltalált, kicsit dzsungeles, kicsit öregsulis halftime darab, de a VIP-hez képest meglehetősen visszafogott. A felturbózott verzióban nagyobb szerepet kapott a jungle és a dub-os effektek, így már megvan minden ahhoz, hogy himnusszá váljon!
Bop – Untitled Patterns EP 3 (Med School)
A leftfield drum&bass egyik aktuális zászlóvivője, Bop elérkezett az Untitled Patterns trilógia befejező részéhez. A harmadik négyszámos EP legvadabb darabja egy drum&bass tempóba ültetett, aciddel jócskán átitatott techno zene, aminek egyediségével kevés idei megjelenés tudná felvenni a versenyt. A 65-ös sorszámú Untitled Pattern a bizonyíték arra, hogy a műfajban 25 év után is lehet újat, frisset alkotni. A 63-as és 64-es számok ambientes szőnyegei és koszos dobképletei Deep Blue legjobb pillanatait idézik meg, messzi galaxisokba utaztatnak. A 62-es pedig egy csipetnyi uk garage-t ad Bop jól megszokott hangzásához. Okos cucc.
Sinistarr – Void / Corruption (Unchained)
Különleges, egyedi zenéivel megjárta már Sinistarr például a Metalheadz, Exit és Renegade Hardware címkéket az utóbbi években, most pedig egy kínai kiadónál, az Unchained-nél landolt két száma. A Void egy militáns halftime track, aminek basszus-témája könyörtelen, egyszerű és imádnivaló. A Corruption dobjai és nyakatekert basszusai Sinistarr „megszokott” hangzását hozzák, ami szerencsére nincs elcsépelve túlságosan ahhoz, hogy ne lehessen szeretni ezt a tracket.
Bou – Fever / Only One (Subway Soundz)
Nyilván egy megjelenést, ami ennyire béna artwork-kel van megáldva, nem kell véresen komolyan venni. De a Logan D által igazgatott legújabb Subway Soundz kiadványnak nem is az a dolga, hogy komolyabb művészeti értéket közvetítsen, hanem szimplán annyi, hogy megmozgasson. Ez a két remek „mély jump-up” Bou-tól pont ezt teszi: a Fever-ben és az Only One-ban is egyaránt akadnak egyszerű, jazzes dallamok, ropogós, brutál hangosra kikevert dobtémák és persze kövér, lefojtott basszusok. A Manchesterben élő Bou egy ideje megbízhatóan szállítja a nem vinnyogós, hanem tradicionálisabb bristoli hangzásra hajazó jump-up zenéket, ezt a maxit pedig simán az eddigi legjobbjai közé lehet sorolni.
Silent Dust – Listen To The Night LP (None60)
Az izgalmas kis drum&bass kiadók egyikének, a none60-nak idei nagy dobása a két label-főnök, avagy a Silent Dust sokszínű albuma. A Listen To The Night eléggé túlmutat a drum&bass LP-k megszokott koncepcióján és repertoárján, annyira, hogy nincs is benne szigorú értelemben vett dnb. A tempó legtöbb esetben stimmel, hiszen 170 bpm körül mozgó ambientes, utaztató halftime-ok szólnak, melyek közé néhány príma hip-hop felvétel és egy szinte ütemtelen, meditatív darab ékelődik. Az érzelemben dús és rendkívül minőségi LP egyik legjobbja természetesen az a track, amiben DRS is vendégszerepel – a vokálja nagyon jól működik a zenével. A Refuse című számot egyébként Calibre is remixelte, amit az album samplerén lehet hallani. Zseniális újragondolás, csontig hatoló basszusmenettel.
Kauna – The Void Boy And The Mountains LP (Bandcamp self-release)
Az IPC jelenlegi legfiatalabb tagja, Kauna (aka m0rley) az elmúlt négy zenei évét összegzi bandcampen kiadott albumával, ami erősen ajánlott minden olyan drum&bass rajongónak, aki megszállottja az Exit és Samurai kiadók által tolt hangzásnak. A jászberényi fiatal sötét ambientes morajlásokból, jungle-ből, népzenei és törzsi elemekből és nem utolsó sorban techno-ból építkező anyaga tele van remek ötletekkel és szokatlan megoldásokkal, utóbbira legjobb példa a tempóban trükkös Orion. A sokszínű LP további csúcspontjai közé tartozik a keleties Neon Glow és Ghost Town, a rendkívül nyers No Signal és a finoman dzsungeles Turn Back Time.
Jubei & Tyrone – The Arcane EP (Metalheadz)
Tyrone valószínűleg zenei élete legjobb napjait éli jelenleg, hiszen elég menő érzés lehet látszólag a semmiből egy teljes EP-vel a Metalheadz-nél landolni. Régi barátjával, Jubei-jel elkövetett anyaguk hozza a kiadó klasszikus oldalát: szikár dobokat, öblös basszusokat és nagy adag futurisztikus, sci-fi körítést kapunk négy track formájában. A – meglepő módon súlyos stab-ekkel teli – Stabs névre keresztelt ’headzes roller az EP húzózenéje, a Hoppers Theme tiszteleg legjobban a kiadó előtt, a Saboteur igyekszik meglovagolni a Kings Of The Rollers által indított szörny-bassline trendet, az Avalon pedig mindegyikükhöz képest jóval visszafogottabb, de finom cucc.
