2011 októberétől nem hallatott magáról Fierce kiadója, a Quarantine, amely 2002-es születése óta a főnök trekkjei mellett olyan nevektől jelentetett meg lemezeket, mint Break, a Vicious Circle vagy Jubei. Igazi slágereket is köszönhetünk a címkének, hiszen a Noisia-féle Diplodocus mellett az örökzöld, Ed Rush és Optical jegyezte Rehab vagy a Fierce & Cause 4 Concern-féle Carrier is itt látott napvilágot. Válogatásalbumai is kiemelkedőre sikerültek, a Dominion, a Zenith és az Oblivion trekkjei egyaránt sokáig pörögtek a playlistekben. Néhány hónapja Fierce egy közleménnyel harangozta be a label visszatérését, mi pedig egy villáminterjúban járunk az újjászületés végére.
A Quarantine több mint kétéves szünet után tért vissza. Mit csináltál a legutóbbi megjelenés óta?
Annyiban hagytam mindent. Munkát kaptam, dolgoztam, és megpróbáltam elfelejteni a zenét.
Megtudhatjuk a hosszúra nyúlt kihagyás valódi okait?
Az évek során személyes és zenei életemben is rengeteg démonnal küzdöttem. A dolgok nagyon rövid idő alatt nagyon sokat változtak, és egyre nehezebben találtam olyan zenét, amit játszani akartam. Nem voltam az „új produkciók” nagy rajongója. Úgy tűnt, mindenki azt „tanulta meg”, hogy olyan legyen a hangzása, mint két-három másik produceré. Nem éreztem, hogy része lennék ennek a mozgalomnak. Vinilről játszó DJ-ként pedig szinte lehetetlenné vált technikai nehézségek nélkül fellépni a klubokban (pl. nem jól állították be a lemezjátszókat, ha voltak egyáltalán lemezjátszók). A hangrendszerek szintén a digitális hanghordozóknak kedveztek. Feleslegesen erőlködtem, szóval úgy döntöttem, eljött az idő a továbblépésre.
A kiadó visszatértekor a Facebookon publikáltál egy „közleményt”, ebből idézek most: „A Quarantine a közösségi média előtt indult, amikor a zene maga volt igazán fontos.” Mit gondolsz a közösségi médiáról általánosságban? Egyesek szerint értéktelenné teszi a jó zenét, mások viszont azt mondják, ez egy lehetőség a feltörekvő producereknek.
A „közleményt” nem én írtam, hanem valaki más, de egyértelműen van benne több dolog a kiadó ideológiájából is. Én ezt sosem írtam volna meg, halogattam volna a fogalmazást, ameddig semmi nem lett volna belőle. Próbáltam keresni valakit, aki jó az ilyen dolgokban, aki nem járja körbe a kiadó minden egyes nézőpontját és részletét.
Arra is rájöttem, hogy ezt nekem kellene csinálnom. Sok-sok dologban nem vagyok túl jó, amiben jónak kellene lennem egy kiadó működtetésekor, hiszen mondhatni, hogy én igazából csinálni és megjelentetni szeretem a zenéket. Szóval most próbálok sokkal jobban kapcsolódni a biznisz egyes területeihez. Mindig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a jó emberek találtak meg engem, úgyhogy nekem kizárólag a zenére kellett figyelnem. Mostantól ennek máshogy kell lennie, és remélem, végül rendben is fog menni.
A Quarantine egy megbízható, masszív kiadóként volt ismert, amely a szcéna elsősorban „techy” hangzásáról ismert neveitől adott ki zenéket. Ezt tervezed a jövőre is?
No igen, ez az a fajta címkézés, amelynek sosem voltam híve… Mindig is úgy tartottam, jó drum and bass zenét adunk ki. Sosem volt kifejezetten techy vagy más vicces kategóriákkal ellátható.
Azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kiadhattuk a zenéinket, és az évek alatt számos ember tudott közreműködni velünk. Remélem, mind ugyanezt érzik. Nem hallgatok túl sok mindent a feltörekvő producerektől, most nem erre vágyok. Ha néha mégis belefülelek egy-egy nekem küldött demóba, melyről azt állítják, hogy egy új „Quarantine roller” lehetne, én nem érzem ugyanezt. Sőt, néha egy-egy ilyen kijelentés el is szomorít.
Kiadóvezetőként mi a filozófiád?
Alapvetően a zeneírás és -kiadás. DJ vagyok, és olyan lemezeket csinálok, amilyeneket játszani akarok. Tényleg csak ennyi, hazudnék, ha azt mondanám, hogy más is van mögötte. Még mindig ez a fő motivációm, pedig a dolgok nagyon megváltoztak az elmúlt években. Igaz, hogy sok más művésztől is adunk ki zenéket, de ismétlem, mindennek a DJ-zés az alapja. A lemezekről, melyeket DJ-k csinálnak DJ-knek. Sok mindenben földhözragadt vagyok, különösen ebben.
Amint láttam, te vagy a legújabb DJ a Bassic (booking-ügynökség – a szerk.) választékában. Ez azt jelenti, hogy lemezlovasként is visszatérsz?
A No U-Turn-től érkező DJ/producer vagyok, mindig is ez volt a fő csapás. Ez az, ahonnan származom: zenét írni és pörgetni. Alex és Tom a Bassicnél nagyon rendes velem. Rendkívüli módon lenyűgöznek, hiszen egy kész arculatot adnak. Nem igazán vagyok jó saját magam „profilozásában”. Csak annyit érsz, amennyit a legutóbbi megjelenésed, és hát amint az elején említetted, a Quarantine több mint két évig inaktív volt. Szóval nagyon elégedett és hálás vagyok, hogy a Bassic rosterében lehetek.
Mi a helyzet a zeneírással? Készülhetünk az újabb megjelenésekre?
Persze! Zero T-vel május-június óta dolgozunk együtt. Élvezzük a folyamatot és az eredményt is. Nagyon nagyon támogató és buzdító ember az én 90-es évek végi produceri felfogásommal szemben. Ráadásul kiváló humora van, szóval, amint mondtam, nagyon élvezzük a közös munkát.
Mit gondolsz a vinil „haláláról”? Fel lehet támasztani a lemezpiacot? Egyáltalán érdemes foglalkozni ezzel? Chris a Blu Mar Tenből azt mondta, hogy bár mindig vannak, akik panaszkodnak a kevés lemezmegjelenés miatt, de meg kell érteniük, hogy a vinil nagyon sokba kerül és csak akkor érdemes pénzt fektetni bele, ha megtérül az ára. Egyetértesz?
Lemezről játszó DJ-ként az a fő célom, hogy lemezeket csináljak. Olyan időből jövök, amikor a zenét ki kellett fizetnie annak, aki vinilre vágatta (még a hivatalos megjelenés előtt). Volt egy trekk, te pedig eldöntötted, hogy kivágatod, vagy sem. Elsősorban a zenéről szólt minden. A dolgok megváltoztak, és tudom is, miért. A gyors hozzáférhetőség miatt, és azért, mert sokan már elkészülte után néhány perccel pörgetik az adott zenét. Habár egy USB-stick jóval több számot tud tárolni, mint amennyit lejátszol, muszáj lenne válogatni, szűrni. Jó lenne, ha ismét rá kellene találni a zenékre vagy a forrásra, ahonnan beszerezheted őket. Hiányzik ez a közösség. Számomra sokkal inkább a zenéről szólt, és mindig is arról fog.
