Őszintén szólva egy kicsit lehangol, hogy a Critical a mély-okos vonal képviselete mellett határozottan evez közelebb a neuro vizeihez. Persze, tudom, hogy most ez a legfelkapottabb dnb-irányzat, és tartani kell a lépést a közönségigényekkel, de a vaskalapos Critical-rajongók jobban örülnének, ha megmaradna a “klasszikus” sound. Öröm az ürömben, hogy a Mefjus-féle Emulation zenéit remixelő megjelenés elég jó lett, így még ha a hangzás kemény is, a minőséggel nem lehet gond. Hogy így van-e, könnyen eldönthető: hallgassunk bele az EP-be!
A Suicide Bassline VIP-verziója nem sokban különbözik az eredetitől. Két körrel hamarabb jön a drop, szabályosabb a dobalap, a bassline-pofonba a tenyeres ütésen kívül belecsúszik az ököl is. A kis ráncfelvarrás garantálja, hogy az egyik legnagyobb Mefjus-bomba még egy jó ideig közszájon (és -fülön) forogjon.
Sokkal nagyobb a kontraszt a Continous eredetije és VIP-je között. Míg az original verzió egy visszafogott, mondhatni kifinomult darab volt, addig a Mefjus-féle saját újraértelmezés egy igazi őrület-halfstep. Az a fajta csápolásra késztető nehézbombázó, amelyre garantáltan felrobbannak a táncterek.
Audio Godzilla-verziója az intróban egy az egyben átveszi az eredeti zene felezettségét, úgyhogy eleinte nem is világos, mitől remix ez a remix. Aztán a drop megválaszolja a kétkedő kérdést: az Audio védjegyének számító soundot szabadítja rá a hallgatóságra, és így menetelünk bő öt percen keresztül.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az egész Mefjus-album bejött, de az Expeditiont kifejezetten éreztem. Arra a hangzásra emlékeztet, amely miatt 2002 környékén megszerettem a Black Sun Empire-t. Ezt a határozott, kicsit trancy, kicsit szigorú, izgalmas atmoszférát InsideInfo is megőrizte, és éppen csak annyira alakította át a zenét, hogy azon a saját kézjegye érződjön.
A Zoe Klinck vokális szupportjával készült romantikus reece-dubstephez, a Takinghez Ed Rush nyúlt hozzá, és csinált belőle egy erőtlen (vagy inkább erőlködő) veretést. Nagy kár ezért a zenéért, kifejezetten gyenge darab.
Maximmal készült a halfstep-hiphop Change of Mind, amit most a régen hallott Rawtekk kapott meg egy újrakotyvasztásra. Jó lett az ő verziója is, simán megérdemelte volna, hogy ne csak digitális bónuszként lehessen hozzájutni.
Alapvetően jó kis EP lett ez a remixanyag (Mefjusban egyébként is elég nehezen lehet csalódni), de nekem továbbra is meggyőződésem, hogy a Criticalnak nem biztos, hogy a neurószcénában kell érvényesülnie. Megjelenés február 12-én, de a türelmetlenek már előrendelhetik a cuccot a kiadó oldalán. Vinilre csak háromszáz példány készül, szóval érdemes gyorsnak lenni!
