A Silent Dust páros által 2011-ben életre keltett None60 címkén jelent meg a manapság egyre jobban ismert Lewis James maxija április végén, amire érdemes lesz figyelned, ha eddig elsiklottál fölötte. Egy egyenes, sci-fi hatásokkal tűzdelt rollert és egy felezett, autonomic-os darabot rejt a kiadvány, tehát a producer két, meglehetősen különböző területen mutatja meg magát – a végeredmény pedig több mint meggyőző!
Üveges hangokkal, hosszan elnyújtott szőnyegekkel indul a Searchtower; gyakorlatilag pillanatok alatt beránt a földöntúli filmek atmoszférájába. Gyönyörűen épül az intro: rövidesen bekapcsolódnak a dobok, további effektek, zörejek és basszusok, majd másfél percnél egy határozott vágással egészen más irányt vesz a track. A drop után ugyanis beindul egy végtelenül egyszerű, de pont ezért nagyszerű és szerethető, analóg hatású bassline – csak úgy üresen, a finoman gördülő alappal. Ennél a pontnál egy oldschool zenékben is otthonosan mozgó drum&bass rajongó valószínűleg csillogó szemekkel, illetve fülekkel hallgatja a számot, hiszen kristálytisztán kivehető, hogy a művész a 2000-körüli „intelligens”, lecsupaszított törtek világát idézi meg (amiben kiváló dolgokat adott ki például a Certificate 18). A bő hét perces mű az utolsó pillanatokig épül, alakul, amit üdítő hallani a dnb egy olyan szakaszában, amikor inkább a hanyagul összepakolt, egy-két ügyes loop-ból álló csodák pörögnek jobban.
A Templar III rövidebb, és egy fokkal kevésbé összetett szám, amiben ettől függetlenül ugyanúgy ott lakozik a távoli galaxisokba utaztató hangulatvilág. A felezett dobképlet miatt egészen más, visszafogottabb dinamikája van a zenének, amit az agresszívebb basszusfutamok igyekeznek ellensúlyozni. Ahogyan a Searchtower esetében, a témák itt is ötletesen váltakoznak és történetet mesélnek.
Lewis James egy erős Astrophonica és Rua Sound EP után a None60-nál is remekelt ezzel a két zenével, jöjjön még sok ilyen minőségi cucc tőle!