Az év első heteiben mindig lassan jönnek a drum&bass megjelenések, de azért már akad néhány 2017-es dátummal ellátott kiemelkedő darab. Egy-két kiadvány erejéig még 2016-ba is visszatekintünk, egyszerűen túl jók ahhoz, hogy ne essen róluk szó
DRS – I Will EP (Soul:R)
2017 egyik első igazán fontos megjelenése az I Will EP DRS-től, melyről a Patife és Vangeliez közreműködésével készült címadó felvétel lassan, de biztosan a likvidhimnusz státuszig emelkedik. A finom zongorás alapok mellett DRS szövegelésére is érdemes figyelni, aki ebben az esetben sem fél olyan témákhoz nyúlni, melyek a kézfeltevésnél néhány fokkal komolyabbak. Az EP másik igazán forró zenéje a This Ain’t Love, ami ha van igazság ezen a bolygón, szintén rongyosra lesz játszva idén. Calibre ropogós, lötyögésre késztető dobjai és ügyesen használt gitáros, funkos mintái összeolvadnak DRS énekével és feszes rímeivel… tökéletes likvidfunk. A Skittles-zel és Greg Larkinnal készült Your Name egy kellemes meglepetés, hiszen ez sokkal inkább egy borús angol popdal, mint drum&bass zene. Ettől függetlenül remek darab, pláne azért, mert hozza ugyanazt a nagyvárosi kiábrándult hangulatot, amit például King Krule zenéi. A Sin lett egy picit kevésbé karakteres, de elképzelhető, hogy bulikon ez fog legtöbbet pörögni, tekintve hogy ez a leglendületesebb a négy közül.
Blu Mar Ten – Empire State LP (Blu Mar Ten)
A több mint húsz éve aktív Blu Mar Ten formáció elért hetedik stúdióalbumához, mely Chris BMT elmondása alapján Londonról, mint helyről, mint szimbólumról, és mint metaforáról szól. Úttörő technikák helyett lazán gördülő breakekkel, gondosan válogatott mintákkal és könnyed, de érzelmes szintifutamokkal reagál a csapat tizenkét zenén keresztül a racionalitást egyre inkább mellőző társadalmi és politikai eseményekre, trendekre. Ennek megfelelően az Empire State cseppet sem vidám, ellenben jól passzol a szürke téli hónapokhoz. Valószínűleg nem véletlen a december közepére datált megjelenés. Kite hűvös, éteri vokálja több szám esetében is felteszi az i-re a pontot, de egy dal erejéig a drum&bass Seal-je, Robert Manos is beszáll az egyórás utazásba. Kifejezetten otthonhallgatáshoz, begubózáshoz illik az Empire State, de a zárótrekk (Rollcage) gondoskodik arról kövér basszusaival és dzsungeles dobolásával, hogy kipattanjanak a szemeink. Talán ezzel a számmal próbálják felébreszteni az emberekben szunnyadó dühöt, de könnyen meglehet, hogy csak egy klasszikus PlayStation játék előtt tisztelegnek Blu Mar Ten-ék.
Response ft. Pliskin – Future Uncertain EP (Tempo)
Lehet, hogy a Tempo Records kiadványai nem hódítják meg az eladási listák élét, és nem ezektől hangosak Friction vagy a Noisia rádióműsorai, de talán nem is ez a céljuk, hanem szimplán az, hogy olyan jó zenékre fordítsák a figyelmet, amelyek hűek a drum&bass gyökereihez. Az utóbbi néhány megjelenésért Dramatic, Soul Intent, valamint Ink és Gremlinz felelt, a tízes sorszámún pedig Response és Pliskin neve fénylik. A manchesteri Response hozza a tőle megszokott morcos, néha amenes, néha szigorúan egyenes hangzást mindhárom trekken, melyek közül a Seal Clubba kiemelten ajánlott a Jonny L-es hatás miatt.
Alia Fresco – Alia Fresco EP (CNVX)
Nagyjából két hónappal a bejelentés után végre megérkezett a lemezboltok és a digitális áruházak polcaira Alia Fresco első szóló EP-je! A nyolc évvel ezelőtt életre keltett autonomic hangzás egyik kulcsfigurája és megalkotója, Kid Drama ezúttal egy nagyon tehetséges énekesnőt tol a reflektorfénybe, akivel korábban a The Levels csapat zenéin, vagy Beastie Respond mellett lehetett találkozni. Egyszerre simogató és érces hangja erősen emlékeztet Sade legjobb pillanataira, melyhez tökéletesen passzolnak a minden pillanatukban ’80-as éveket idéző alapok. A négyszámos Alia Fresco EP-n a pop és a drum&bass vegyülése a minőség romlása nélkül történik… szép lenne, ha ezt is felkapnák a rádiók.
Hydro, War & Mateba – Clair Obscur / Nostalgia (Warm Communications)
A Warm Communications úgy tűnik 2017-ben is magasan fogja tartani azt a bizonyos lécet, első megjelenésük ugyanis két olyan finoman kidolgozott zenét tartalmaz, melyek távol állnak az egy loop-ot ismételgető, ötlettelen drum&bass-től. Hydro, War és Mateba két gyönyörűsége egy olyan hullámvasútra tesz fel, amiben első hallásra alig érzékelhető, hogy meglehetősen sűrű váltásokkal utazunk könnyed és durvább hangulatok között. Míg a Clair Obscur lassan hömpölygő dobokkal és zord basszusfutamokkal operál, addig a Nostalgia egy könnyebben fogyasztható formában mozgat a sötét és világos területek között. Lemezen is kapható, gyűjtőknek ajánlott!
SBSLS001: Sam Binga x Sully x Livity Sound
A Sam Binga album egyik legerősebb darabja, a Warrior Queen rímeivel támogatott Wasted Days egy olyan remixet kapott Sullytól, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni. Az eredeti grime-os, halftime-os őrület helyett itt egy ropogós, timestretchelt dzsungeldarabbal állunk szemben. Ennyire autentikus jungle zenét jelenleg egyszerűen senki más nem képes összeütni, csak Sully. Warrior Queen pedig annyira jól passzol mindehhez, hogy nehéz megérteni, miért nem ő az egyik legkeresettebb női MC a drum&bass/jungle szcénában. A korong másik oldalán egy egészen más hangulat fogad. Dubtechnós hatások, repetitív lábdobolás és misztikus, sötét hangulatot árasztó elnyújtott szőnyegek a legfőbb motívumai a Sam Binga által remixelt End Pointnak. Az eredetileg Pev és Kowton által összehozott trekk újragondolása kiváló meditatív zene, szóval ez a lemez így erősen dupla A-oldalas.
VA – Chronic Rollers Vol. 3. (Chronic)
21 számmal támadt január 27-én a Chronic Rollers harmadik része, melyen kizárólag tánctérre írt drum&bass felvételek sorakoznak egymás után. A válogatáshoz tartozó mixet ezúttal a Sao Paolóban élő L-Side készítette, akitől állítólag sok jóra számíthatunk 2017-ben. Az biztos, hogy az általa készített, dubby dnb és a jump-up közt egyensúlyozó Soundclash az LP egyik legjobb darabja, de akad még jó pár ígéretes zene itt. Jaybee például könnyedén megidézi Jonny L szellemét az All Night-ban, Need For Mirrors pedig egy feszes techsteppel gondoskodik arról, hogy ne maradjunk mozdulatlanok. Command Strange egyszerre mutatja meg lágy és keménykedős oldalait a Selecta-ban, Flaco és Submorphics pedig egy baljós, vokális, de legfőképp nagyon egyszerű rollerrel (Inferno) emelkedik ki. Jóféle dj-toolokat gyűjtött össze a Chronic ismét.
Klax – Rekanize EP (Critical)
A Systems sorozatos debütálás után először tér vissza a brightoni Klax trió egy teljes EP-vel a Critical-hoz, a hangulat továbbra is elég őrült. A három srác agyament dobolásából most is kapunk, főleg a Risk It-ben, ami egy törzsi rituálé csúcspontjait idézi meg. Hasonlóan elképesztő a címadó zene, ami már jóval szorosabban kapcsolódik a halftime hangzáshoz. A Fluoro Riddim és a Cacoma kevésbé egyedi darabok, ellenben meg van bennük az a fajta lendület, ami képes heves reakciót kiváltani a tánctéren tartózkodókból. Nem csak a lábunkat, a lelkünket is ápolja egy zene erejéig a Klax: a The Sway-en érezni az Ivy Lab hatását, de ha ennyire finom az eredmény, kit érdekel ez? Változatos anyag a Rekanize EP, amin biztosan talál magának mindenki egy-két kedvencet.
