Ritka az olyan alkalom, amikor egy lemezajánló csokorban csupa kiemelkedően jó megjelenés kap helyet. Ez most egy ilyen cikk lesz, hiszen a MachineCode Eatbrain-féle album samplere, Heist Horizons Musicnál megjelent szólója, Obeisant criticalos debütálása és a Shogun 100 című sorozatának negyedik része is remek. Jutalom volt megírni ezt a cikket egy nehéz hét végén. Kattintsatok a továbbra, győződjetek meg az igazságról!
MachineCode – Mechtropolis LP Sampler (Eatbrain)
A magyar neuróhelytartóság újabb albummal örvendezteti meg a stílus közönségét: a Terraform EP után szólóalbummal jön a MachineCode! A Mechtropolis LP négyzenés samplere egyelőre még csak exkluzív Beatport-rilíz formájában érhető el, de július 4-én érkezik a többi üzletbe is, a vinil pedig remélhetőleg mielőbb kapható lesz.
A Current Value és Dean Rodell alkotta párosnak jól áll a neuró is. Hiteles, hogy minden zenéjükben ott a techno és az a maró érzet, amely CV korábbi, csecsemőgyilkos, Therapy-pozitív hangzásában is benne volt. Agresszív, ipari, szigorú, monoton, mégis fantáziadús. Tetszik, hogy érzem benne azt a “koszt”, amit a sok agyonhangmérnökösködött tech-neuro zenében gyakran nem fedezek fel. Az EP üde színfoltja a Speaker, amely (legalábbis a megjelenés többi zenéjéhez képest) lágyabb, utazósabb vizekre evez, hogy az első három trekk feszültségét agykárosodás nélkül sikerüljön levezetni. Jó cucc, várjuk az LP-t!
Heist – Rejected Love & Charybdis (Horizons Music)
Heist elég sokszínű producer, kiválóan lavírozik a basszusgazdag rollerek, a wobble hatású (vagy kifejezetten clownstep, igen, ezt a szót használom) zenék és a finomabb hangzású dolgok között. Abban azért megegyezhetünk, hogy elsősorban a tánctérre dolgozik, és nem kifejezetten finom eszközökkel igyekszik hatást gyakorolni a hallgatóságra. Ehhez képest a Rejected Love egy olyan mély zene, hogy szinte el sem hiszem, hogy Heisttől van (ugyanezt éreztem a zenész Metalheadz-EP-jén megjelent Ghost on My Shoulderjét hallgatva). Meditatív atmoszféra, természetközeli effektek… Nagyon finom!
A másik oldal remekül kompenzálja az előzőt: a Charybdis egy jó kis táncalapanyag, nagy lábdob, kicsi és pofozkodó snare, morgó bass, nyolcbites feltét a kiváló alapon. Menő! Elvileg nemsokára érkezik is a polcokra.
Obeisant – Binary Vol. 9 (Critical)
Itt a Critical Binary sorozatának újabb epizódja, amely most egy kicsit eltávolodik a korábban megszokott, gyakran széttört alapú, kísérletezőbb soundtól, és egy jóval szabályosabb, 2-step-orientált megjelenéssel rukkol elő.
Az újonc Obeisant Soundcloud-oldalán e négy zenén kívül egyetlen partihouse szerepel, emberünket nyugodtan nevezhetjük tehát újoncnak a dnb-társadalomban.
A Dreamcatcherrel indítunk: jóféle partidarab á la Critical, akár Kasra vagy S.P.Y stúdiójában is születhetett volna. A Bass Drop sem cicózik, sőt, még egy fokkal magasabbra teszi a tétet: kifejezetten kemény, fémes hatású trekk, egészen szokatlan a Binary repertoárjában. Személyes kedvencem az On My Mind. Mindenben az ízlésemnek való: csak sokára jön a drop, amit először egy Slip Thru-ra, majd egy tetszőleges Dillinja-zenére emlékeztető kiállás előz meg, a beindulás után meg lehet elereszteni a hajat. Egészen nagy bomba. Azért szerencsére a kevésbé bulibarát zenéket kedvelők sem maradnak kielégetetlenül: a Twilight remekül egyesít house-ban megszokott elemeket footwork- és mindenféle bass music-hatásokkal, egy kifejezetten eklektikus elegyet alkotva. Obeisant debütáló EP-je remek belépő a drum and bass egyre szélesedő palettájára.
VA – Shogun 100 EP Part 4 (Shogun Audio)
Egy hónappal az előző után érkezett a Shogun Auio 100 sorozatának negyedik része, amely ugyanolyan sokszínű, mint az első három.
A Signs-féle Unchained elég sok buli parkettjét letarolta az elmúlt hónapokban, és most már végre a home usereknek is adott a lehetőség egy jó kis vonaglásra. Nincs mit szépíteni, kurva nagy gránát ez a zene. Tegye fel a kezét, aki nem fejeli szét a falat a drop előtti basszus-reece hatására! Friction és Karma a No Returnnel hűti le a kedélyeket: lendületes, basszusgazdag, mégis melankolikus roller lepiccselt vokállal – likvidbuliban nyerő választás. Ed:it tovább mélyül a szépség óceánjában, a Turn to Nothing egyértelműen az EP legjobb zenéje. Hatásvadászattól mentes, mélyről feltörő basszussal, vokáltöredékkel, zongorával, határozott, kopogós dobbal támadó romantika. És hogy a könnycsatornák garantáltan ne maradjanak épen, arról a manchesteri North Base és Charlotte Haining gondoskodik. Az Unexplained a Hybrid Minds által kinyitott zongora- és vokálkapun lép be a lelkünkbe, és előhozza az összes elrejtett érzésünket. Visszavonom az előbbi kijelentésemet: ez az EP legjobbja!
