Válogatásalbummal jelentkezett a hamarosan leköszönő Renegade Hardware, a Warm Communications megint nagyot húzott, Amoss és NickBee egy-egy Mayhem & Logam-zenét remixelt kiválóan, az Invisible pedig kerek számot ünnepel: kint a huszadik megjelenés. Nézzünk négy jó kiadványt az elmúlt bő egy hétből!
VA – Reflections LP (Renegade Hardware)
Aktívan fejezi be pályafutását a legendás Renegade Hardware. Például most itt van a Reflections album, amely régi és új arcokkal, klasszikus és modern hangzással, tizenegy zenével kezdi el felrajzolni a pontot az i-re. Azt nem mondom, hogy a cseresznyét teszi fel a habra, mert ahhoz azért több kellene. Mindenesetre rendben van ez, sokszínű válogatásalbum egy sokszínű kiadótól. Az öregeknek Double O Nothing Can Hurt You-ja fog bejönni, aztán Loxy & Perpetuum az Adversary-vel, és Stranjah is szállítja az elvárható dobparádét. Ink a modern búvárhalfstep vizén evez, Fade pedig egy kifejezetten izgalmas, váltásokban bővelkedő trekkel tette hozzá a magáét az albumhoz. Mindenkit nyilván nem fogok felsorolni, de Alix Perezzel kapcsolatban annyit még hozzáteszek, hogy tíz hallgatás után sem tudom eldönteni, hogy a Whiplash trapbe oltott remixe jó-e, vagy sem.
Mako – For Love Or Money EP (Warm Communications)
Az amerikai kiadót egyetlen IPC-olvasónak sem kell bemutatni, számtalanszor írtunk róla. Az összes cikknek az volt a konklúziója, hogy a Warm Communications jó label, megbízható megjelenésekkel, olyan címke, amellyel szemben mára jogos lett a magas elvárás. A következő adagot – alig egy hónappal a Metalheadznél kijött EP-je után – az Utopia Music-vezér Mako szállítja, és ő sem veri le a lécet. A For Love Or Money egy elszállós, klasszik break-ekkel operáló cucc, amelyben a The Sect-tag Section 63 is megmutatja lágyabb oldalát. Személyes kedvencem a The Shot Off: csattogó 2-step bomba, ami a drop után rögtön visszadobja a hallgatót a ’90-es évekbe. D’n’b-atyai pofon! A záró How Do You Feel egy rejtélyes, ugyancsak múltidéző zene. Szinte félidőben jön a valódi drop, és az egész sound olyan, mintha egy jóféle, korai Optical-szettet hallgatna az ember.
Mayhem & Logam vs Amoss / NickBee (Santoku)
Az Amoss és Nickbee remixelte Mayhem & Logam egy-egy zenéjét a Santoku új single-jére. Előbbiek Centuria-verziója egy igazi szörnyeteg, visítva tekertem vissza a dropra az első néhány hallgatáskor. Semmi extra, csak egy jó kis techroller, játék a cinekkel meg az effektekkel, de nem is kell több egy hajnali két órai sikoltozáshoz. Az Infinity NickBee remixe az intró alapján valami atmoszférikus úszás is lehetne, és végül is az is, mert a drop után csak annyira durvul be, hogy ne felejtsük el a felvezetést. Jó mélyen üt a basszus, kalapál a dob, az atmó beúszása meg a kiállás során újfent lehet egy kicsit lebegni, hogy aztán megint elsüllyedjünk a drum & bass-örvényben.
VA – Invisible 020 EP (Invisible)
Azért szeretem a Noisia-féle kiadót, mert túl tud lépni a modern neurókliséken, és képes igzalmat, változatosságot csempészni a megjelenéseibe. Így van ez a huszadik rilíz kapcsán is, amely egy igazi nemzetközi EP. Az orosz Abstract Elements (melyet Bop és Diagram alkot) egy pattogós-pittyegős, minimalista darabbal vette ki a részét a négyzenésből: a Curcuma a kétezres évek eleji Cause 4 Concern-hangzására emlékeztet. Németország adja az EP morcosságát, a Survey-féle You Wonder egy jóféle roller, füstös-fülledt underground táncterek talpalávalója, amibe még egy férfivokál is belecsúszik. A szlovák Subtension nem túl okos, valamiért izgalmas zenéje zárja a huszadik megjelenést: a néhol ijesztő, máshol zaklatott vagy éppen felpörgött hangulatú zene jó helyen van az anyagon. Nem úgy a germán Disprove szerzeménye, a Call the Shots, amely kétségtelenül kiváló iparosmunka, de ezt a fajta divatos hangzást sokkal inkább el tudnám képzelni egy RAM-válogatáson.
