Heti lemezajánlónkban a mélyebb, finomabb zenékre koncentrálunk: terítéken a Faded Music új válogatás EP-je, Theory és remixerei szuperbúvárkodása, a Demand Selects második része, Oliver Yorke újdonsága, fincsi likvid a Malaky & Satl párostól és Zero T friss megjelenése.
VA – Back to Roots EP Vol. 2 (Faded Music)
A Fade vezette kiadó válogatásai izgalmasak szoktak lenni (csakúgy, mint az ukrán producer saját dolgai), és a hagyomány szerencsére a Back to Roots sorozat második részével sem ér véget. Az ötzenés cucc hű marad a címéhez, hiszen bő 25 percre visszarepít minket a drum and bass hőskorába. Nyomokban Ed Rusht és Opticalt, Matrixot, Digitalt, Spiritet, Dom & Rolandot és még sok mást tartalmaz, szóval a retrospektív hangulat garantált. Ahogy mondani szoktam: idősebbeknek csemege, fiatalabbaknak kötelező törióra!
Theory – Babylon Dem Remixes (Translation)
Többször is megénekeltem már az IPC hasábjain, hogy milyen k*rva jó kiadó a Translation, és az eddigiekhez most egy újabb strófát fűzök hozzá. A washingtoni labelnél most Theory 2010-es Babylon Dem-jéhez nyúltak vissza egy remix EP erejéig. Az anyagról természetesen nem maradhatott le az eredeti producer újraértelmezése, mely őszintén szólva alig különböztethető meg a korábbi változattól. Igaz, ettől még elég jó, de inkább valamiféle VIP-nak kellene nevezni. A Translation előző megjelenését szállító The Untouchables verziója egy nagyon mély, az original verzió dubosságát átvevő, mégis gördülékeny, rendkívül ízletes darab. A Double O-féle remix aztán végleg alámerít a minimálraszta óceánba, a Mantra nevével fémjelzett átértelmezés meg egy fokkal zaklatottabb irányba viszi a hallgatót.
VA – Demand Selects 2 (Demand)
Nemrég jött ki az első rész, és máris itt a második, amely nem kevésbé méltó a figyelemre. Az essexi NotioN kezdése gyilkos: az Aberrations egy nagyon aljas roller, masszív lábdobbal, apró snare-rel, éles cinekkel és folyamatos, morgó basszussal. Ezen a vonalon megy tovább a SubMarine-féle Void is: derék iparosmunka, de az előző zenével nem veheti fel a versenyt. Az EP magyar vonatkozása Gamma nevéhez fűződik, a harmadik trekk a Transparenttel közösen írt We Do. Semmi cécó vagy finomkodás: a drop után mocskos minimalista halfstep szakad ránk, kreatív effektkavalkáddal. Kicsit sem tánctérbarát, annál inkább agybamászó. Az anyagot az ukrán Owneath darabja zárja. A Big Data Rising eleinte nem több egy sokszor hallott, jól kivitelezett halfstepnél, aztán a második drop footwork-ös-dzsungeles hangulata felébreszti a fókuszát vesztett hallgatót.
Oliver Yorke – Kali / Helion (none60)
Április 4-én jön a Silent Dust-féle none60 újabb kiadványa, ezúttal Oliver Yorke stúdiójából. A londoni producer nem ismeretlen a mélyebb, izgalmasabb zenéket kedvelők előtt, hiszen a Vandal, az IM:LTD vagy az Alignment címkéjén is feltűnt már. Mostani single-jét a legkevésbé sem lehet a drum and bass kategóriájába sorolni (ahogy sok korábbi darabját sem). Bár a Helionban vannak dzsungelelemek, a zenék a felezett 160-170-es sebességen csordogálnak, nagyon kellemes atmoszférával, finoman kidolgozott hangulattal. Kiváló reklám az elektronikus zenének ez a megjelenés.
Malaky & Satl – Her EP (Soul Trader)
A Malaky & Satl páros szépen alakul, új megjelenésük is remekül beleillik a jobbféle liquid funk-családba. A Her és a Dreams are Gone is egy feszes darab, remek vokál- és hangszermintákkal, mindkettő az a fajta drum & bass, amit tipikusan naplementés kocsikázás vagy vonatút kísérőjeként tudok elképzelni. Az EP negatív kakukktojása a Silence Groove-féle Dreams are Gone-remix, ami egy nagyon rosszul sikerült Technimatic-koppintásnak tűnik.
Zero T – Tot Close To See EP (Integral)
Remek vinil látott napvilágot Zero T keze nyomán, amelyen Steo és az egyre népszerűbb Phase is közreműködik. A címadó darab egy nagyon kellemes, romantikus-melankolikus roller, határozott, erős dobbal és bugyinedvesítő vokállal. Határozottan, mégis visszafogottan gördül a Withstand, amely igazi univerzális darab: háttérzenének ugyanolyan erős, mint egy okosabb buli egyik kiemelt darabjának. Phase egy 2008-as Zero T-zenéhez, az Essential Inch címűhöz nyúlt hozzá. Az eredeti egy nyers, zakatoló roller, igazi bulidarab, ez meg egy gondolattal megfontoltabb. A hangulat hasonló, a főtémák is, csak a szikárság finomodott.
