Itt az idő, hogy Sirmo tavaly márciusi mixe után ismét a UK garage műfajra fókuszáljunk kicsit, ebben fog segíteni legújabb IPC mixerünk, Raw-Soul! A tizennyolc éve szorgosan lemezeket gyűjtő DJ egy minden alstílusra kitérő, aktuális megjelenésekből építkező szettel mutatja be, hogy mi a helyzet idén az angolok egyik örök kedvenc zenei műfajában. Emellett a rövid interjúban pár lelkes gondolat erejéig megelevenednek a régi idők hazai garage történései és azt is megtudjuk, hogyan alakul át emberünk Mheolából Raw-Soul-ba.
Letöltés / Download: IPC Mix .74 – Raw-Soul
Royal Flush – Bad 2 Di Bone
Jason Laidback – Insane Vape
Low Steppa – Drums Re Rockin
TQD – Day & Night (Day Mix)
Low Steppa – The Redoom
Champion & Teresa – Red Light (Original Mix)
Sirmo – Dust Funker (Original Mix)
Nathan B-Line – The Sampler
Bassboy vs. Beyonce – Single Ladies
Mind Of A Dragon – Green Eyed
Steve Gurley – Walk On By (Cellardore Remix)
M-Dubs feat. Lady Saw – Bump N Grind (DKM Remix 2016)
Skepta vs. Mandy – Thats Not Body Language (Lee Morrison & Ben Rainey Mashup)
MHz – Cokane
Valószínűleg az emberek többsége nincs képben azzal, hogy a te sztorid milyen régre nyúlik vissza. Hogyan csöppentél bele a lemezgyűjtésbe, dj-zésbe és nem utolsósorban a UK garage-ba?
Minden a lemezgyűjtéssel kezdődött kb. 18 éve. Mixekben hallottam pár speed garage remixet, és teljesen rákattantam. Eleinte nem is tudtam, hogy mit hallgatok, így azt sem tudtam mit keresek igazándiból. A house és techno akkor is tetszett már, de ez valahogyan más volt. Egy osztálytársam haverjától kaptam egy kazettát, amire felmásolta DJ Stell Fat N Groove-ját és a Sincere-t MJ Cole-tól. Berohantam a lemezboltba, és mutattam walkmanből Soneec-nak, hogy ilyet keresek cédén. Hát nem nagyon volt, de lemezen előtúrta nekem az Anima Sound System ’68 korongot. Megvettem két másik lemezzel együtt, pedig akkor még lemezjátszóm sem volt. Kértem kölcsön az egyik rokonomtól. Innen már tudatosan kerestem a garage lemezeket és kvázi kifosztottam az I&I-t, az Undergroundot és a Trancewavet.
A dj-zés kicsit később jött. Meg akartam mutatni milyen izgalmas cuccaim vannak, és ezt a lemezpark növekedése is húzta magával. Értelemszerűen kellett két lemezjátszó meg egy keverő, és rengeteg idő, gyakorlás. A UK garage rengeteget változott akkoriban, mire én igazán képbe kerültem vele, már lecsengett a speed garage korszak, és jött helyette a törtebb 2-step. Az első fellépéseim alatt már inkább MJ Cole, Sunship és a Bump & Flex adták a fő irányvonalat.
A gyengébb időszakok ellenére mai napig azt gondolom, hogy a garage a legizgalmasabb zene. A lemezeket mai napig gyűjtöm és játszom is. Az ember mindig talál valamit, amiről addig nem is hallott, vagy épp rábukkan egy olyanra, amit 8-10 éve keres. Szerencsére szereztem sok kedves cimborát Londonban, Sheffieldben és Birminghamben, akik hasonlóan nagy garage-rajongók. Velük, rajtuk keresztül rengeteg olyan zenére tettem szert, ami talán még kint is igazi kincsnek számít, de nálunk tuti teljesen ismeretlen. Velük szinte naponta beszélek, infókat cserélünk és küldözgetjük az újdonságokat is. Szerencsére újabban van mit, bár főleg digitális megjelenésekről beszélhetünk.
Köztudott, hogy a hazai elektronikus zenei szcéna csak nyomokban tartalmaz és tartalmazott UK Garage-et. Össze tudnád foglalni azt a keveset, ami a stílus csúcsán, a millennium körül történt itthon? Kik voltak rajtad kívül azok, akik képviselték a műfajt, és hol lehetett elcsípni ilyen zenét?
Sajnos én kis fáziskéséssel, 1998-ban csöppentem bele, a speed garage korszak végét csíptem el, akkoriban könnyen bele lehetett szaladni ezekbe a zenékbe szinte bármelyik housebuliban. Igaz, teljes garage szetteket nem nagyon játszottak, inkább csak blokkok mentek, vagy egy-egy slágeresebb darab. Az E-Play klubban volt egy srác, aki gyakran játszott garage warm-up szetteteket, de Palotaitól is lehetett hallani underground bulikban. A Waxman (Pedro) által is fémjelzett bulik nekem sajnos kimaradtak… ha lenne időgépem…
Kiemelném még a Matzuga és Double M párost is, akik Morning Café név alatt pörgették akkor a finomabb, éneklősebb darabokat. Rajtuk keresztül kerültem igazán közelebb a bulikhoz. Domino Crew néven szerveztünk partikat Vulmannal kiegészülve, aki hozta a soulful house vonalat. Aztán jött egy nagy üresség, szinte sehol nem történt semmi. 2006-2007 körül kezdődött el megint valami, például a Mélygarage bulik a Merlinben, illetve a Ninjabreakz eseményeken tudtunk elég sokszor zenélni, többek közt az A38-on is. Bár ez már nem a kezdet, de az elmúlt öt év alatt kaptunk rengeteg külföldi fellépőt is ebben a témában, lásd MJ Cole (Bladerunnaz/Test) vagy El-B (Bounce)…
Remélhetőleg a fenti sor folytatódik még, és hallatunk pár igazán nagy klasszikus nevet itthon.
Mit szólsz a garage utóbbi években zajló feltámadásához? Szerinted kikre érdemes odafigyelni mostanában ebben a stílusban?
Természetesen örülök neki, de meg is lepett egyben. A modern hangzás nem feltétlenül arról szól már számomra, amit a 2000-es években jelentett a garage szó, viszont találni számos olyan remixet, feldolgozást, ami kifejezetten tetszik, friss, aktuális és modern. A mai zenei egyvelegben és keveredésben teljesen megjósolhatatlan, hogy meddig tartja fent magát a stílus, és mennyire tudjuk mi magyarok befogadni. Jelen pillanatban pozitívnak értékelem a helyzetet, itthon is lényegesen nagyobb szerepet játszanak az új garage zenék, ráadásul jól keverhetők a bassline, grime cuccokkal, amitől színesebb lesz egy buli. Legjobb példa erre Sirmo, aki nemcsak jó zenéket ír, de energikusak a szettjei is. Akit kiemelt figyelemmel kísérek az DJ Q, az Urban Sprawl csapat és az Ultra Bass Records. Mike Millrain is kezd visszajönni, rá még talán azt is rá tudom húzni, hogy a klasszikus hangzást hozza modern köntösben.
Átestél egy névváltoztatáson tavaly. Fokozatosan elhagyod, kinövöd a Mheola nevet és végleg váltasz Raw-Soul-ra, vagy párhuzamban futnak majd együtt? Mit kell tudnunk az új alteregódról?
A névváltás a fejemben már régóta érett. Úgy éreztem, a Mheola név már szűkebb korlátok közé szorít, ezt szeretném még flexibilisebbé, tágabbá tenni. Mindenképpen keresni akartam egy olyan nevet, ami jobban kifejezi az egyéniségemet és a zenét is, amit játszom, hallgatok. A garage zene mellett nagyon érdekel a finomabb deep house, azon belül is a jazzes vonal. Olyan számok, amiket az ember vízparton ücsörögve hallgat. Innen ered a soul. A raw-t pedig a múlt köti ide. Ez kifejezi a garage-ben rejlő nyers erőt, a lendületet, a kellemes szaggatottságot. Ez a két tágabb határvonal, ami között igazán jól érzem magam. A váltás végleges, de kell kis idő, amíg fejben is átáll erre az ember. Az új alteregó tulajdonképp annyi változást hoz, hogy meg tudom mutatni egy másik oldalamat is vele. Ilyen például Szentendrén a Seldon által szervezett Varázsnap, ahol műfaji kötöttségek nélkül lehet a Duna partján napsütésben játszani bármit, ami lazulós. Tökéletes vasárnapi levezetés.
Végezetül oszd meg velünk, hogy mit hallhatunk az IPC-nek készült mixedben?
A mixet igyekeztem változatosan összeállítani, van benne tört és egyenes, éneklős és kicsit „grime”-osabb rész is. Régi dolgokhoz nem nyúltam most annyira, de pár klasszikus így is belekerült. Persze ezek főleg bootlegek, egyéb újragondolások. Az alapkoncepció az volt, hogy ez a mix adjon egy átfogó képet arról, hol is tart most a garage és a pillanatnyi kedvenceim se hiányozzanak belőle.
