„A Hospital visszatért”, ez volt az első gondolatom, mikor találkoztam az Everything Was Nothing klipjével, ami a világot megjárt, oxfordi születésű Hugh Hardie első EP-jének kezdő dala a legendás H betűs címkén.
Mi lehetne inspirálóbb egy drum and bass iránt érdeklődő fiatalnak, mint felnőni Cambridge-ben, majd melbourne-i és torontói egyetemi évek után Bristolba költözni? Emberünkre a 2000-es évek lélekkel teli, jazzy Hospital-hangzása, a d’n’b-n kívüli világból pedig a neo-soul és a hiphop volt nagy hatással. A producerek közül pedig Logistics (akinek legutóbbi albumán egy közreműködés erejéig szerepel az Icarus című szerzeményben) Nu:Tone, Calibre, Break és Lenzman munkásságát kedveli a leginkább. A kiadó látószögébe Etherwood által került, aki beletette egy korábbi szerzeményét (Tearing Me Apart) egy online mixbe, ami egészen a Hospital irodájáig és Hugh bemutatásáig jutott. Az ezt követő évben feltűnt Hospital-válogatásokon, aztán pedig – nem meglepő módon – szerződéskötéssel folytatódott a sztori. Így elindulhattak az album munkálatai, amit lehetséges, hogy egy második EP is meg fog előzni az idei nyár egyik legjobb anyaga, a City Soul EP után.
A meglehetősen találó címet viselő anyagról Hugh olyannyira készségesen nyilatkozott, hogy a saját gondolataimon kívül az általa leírtakon keresztül mutatom be ezt a kiválóra sikeredett EP-t.
„Nagy rajongója vagyok a 90-es évek UK garage hangzásnak, így az Everything Was Nothing is a szcéna által népszerűvé vált „organ bass sound” alapra épül.” Mindehhez sikerült Benji személyében egy kiváló vokalistát is találnia, aki lélekkel teli énekével teszi teljessé a produktumot. A lendületes felvételekkel operáló videó pedig egyenese arra késztet, hogy elinduljak a városba.
Hugh személyes kedvence ez EP-ről a Light It Up, ami ízig-vérig magában hordozza az általa kedvelt, 2000-es évekre jellemző hangzást, és „benne van az a játékosság és nyáríz, amit a zenéimmel közölni szeretnék”. A zene érdekessége, hogy a DJ-szettjei alkalmával ez bizonyult a legnépszerűbbnek, holott a fentiek ellenére eredetileg nem ez volt a favorit számára.
A kiadvány legrégebbi darabja a Shudder, ami a négy közül dal közül talán a legmélyebb darab. A zenét a megjelenés előtti egy évben csiszolgatta Hugh Hardie a tökéletességig, nem volt hiába a ráfordított idő. Az okosan és kellő mennyiségben felhasznált vokálmintákkal tarkított szerzeményből kellemesen gomolyog a füst.
Hallgathatod akárhol, ha becsukod a szemed, a City Soul azonnal egy nyüzsgő nagyváros forgatagába repít. A Silence Groove közreműködésével megkomponált groovy bassline roller önkéntelenül is mozgásra késztet. A gyönyörű zongorabetétre épülő zene nem hagy időt a pihenésre, a rövid kiállást követően azonnal továbbzakatol, a csilingelő billentyűk pedig esetenként szédületes klimpírozásba csapnak át (Hugh egyébként zongorán is játszik). Silence Groove kapcsán az alábbiakat említi a fiatal producer: “Sokat beszélünk zenéről, és sokat is dolgozunk együtt. Imádom azt a fajta megközelítést, amit képvisel, a hasonló zenei ízlésünknek hála nagy móka volt számomra ez a kollaboráció. Esélyes, hogy fogunk még együtt stúdiózni az év folyamán.”
Összességében elmondható, hogy több mint kiváló indítása ez egy karriernek. Nagyon kíváncsian várom a következő megjelenéseit.
