Pete-tel, a 90-es évek végének meghatározó dnb figurájával, és mai visszatérőjével beszélgettem a múlt héten napvilágot látott 31 Recordings megjelenése kapcsán. A hazai szcénának ugyan jelentékeny az esemény, de Pete aka Ghost Warrior elmondása alapján nem kell komoly reményeket fűzni a dolgaihoz. Várhatóan itt-ott megjelenik majd, de “nagy táncolásra ezután sem kell számítani” mondja, “ez az én világom, ezt szeretem, tudom csinálni.”
Valószínű, hogy a mai hazai drum and bass közönségből nem sokan ismerik a neved, a munkáidat, pedig régóta zenélsz. Mesélj kicsit a kezdetekről, a Nightshift-ről és a Music Forever-ről!
Hát ez nem lesz egyszerű, rövid sem, mert lassan húsz éves emlékekről beszélünk, de megpróbálom összeszedni. Igazából nem tudom miért, de a Jungle Heat 1995 CD borító ugrik be mindig, ha próbálok visszaemlékezni a kezdetekre, aztán Timeless, A made up sound, Dispatch #1-2. Ezek kazettán voltak meg, addig hallgattam, amíg meg nem ette a walkman. Akkoriban kezdtem lejárkálni egy barátommal az Underground Recordsba, ahol mindenki megfordult, aki számított: Palotai, Cadik, Solid, Ozon, a Random Soundz fiúk, Garam Péter (Future Sound of Budapest), és még sokan mások. Azt hiszem, veled is itt ismerkedtem meg, de már megtárgyaltuk, hogy mi nem tudjuk, honnan ismerjük egymást. Tommyboy, az üzlet tulajdonosa járkált ki Londonba lemezekért, és olyan cuccokkal jött vissza, hogy felfogni is nehéz volt, hogy egy pár napja megjelent Metalheadz vagy Moving Shadow korongot hallgatunk. Zeneileg nagyon nagy volt a dózis abból, ami kint ment Angliában, a stílusomat is nagyban meghatározták ezek a számok. Azt hiszem ekkor álltam át a dnb sötét oldalára. Ezúton is köszönöm Cadik-nak, Photek-nek és a Source Direct-nek!
Aztán bevonultam katonának, amit annyira nem éreztem, de visszagondolva így kellett történnie, ugyanis a katonaság ideje alatt ismerkedtem meg Németh Marci hangmérnökkel, aki később az első magyar drum and bass kiadó, a Subscope egyik alapítója is. Megmaradt a barátság a laktanyán kívül is, állandóan együtt lógtunk, és újra elkezdtünk lejárni az Underground Recordsba, ahol jobban megismerkedtem Cadikkal, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ő nagyon lelkesen mutogatta a legújabb zenéket, annak ellenére, hogy tudta, sosem fogok lemezt venni, és mindig türelmesen meghallgatta az igen gyenge dalaimat. Deutsch Gáborral (Anorganik) is itt ismerkedtem meg. Ő teljesen más dolgokat készített, mint én, mégis nagyon gyorsan összebarátkoztunk. Neki már akkor úgy szóltak a zenéi, hogy nem értettem, hogy ezt hogy csinálja. Aztán itt kicsit homályosak az emlékek, mert ugye bulizni is kellett elég sokat, de a lényeg az, hogy megalakult a Nightshift. A munkamegosztás úgy nézett ki, hogy én megírtam egy sötét vázlatot, aztán Gáborral közösen befejeztük, meg egy kicsit próbálta a világvége hangulatot enyhíteni. Már 2000-ben úgy ismerte a Cubase-t, hogy én csak villanásokat láttam a képernyőn aztán egyszer csak elkészült a szám. Közben elindult a Subscope Recordings, Mango, Marci, és a tulajdonos, Lajos vezetésével. 2000 körül volt néhány 12″-es megjelenésem a Subscope-on, nagyon szépen elindult minden. Majdnem minden nap a stúdióban lógott mindenki, hozta megmutatni az éppen befejezett vagy befejezetlen zenéjét – kazettán(!). Aztán a pontos okokra nem emlékszem, de egyszer csak az angol tulajdonos nem foglalkozott tovább a kiadóval, és ezzel együtt a Subscope is szép lassan eltűnt, szétment a brigád. Pár évvel később még Brainnel, Skeammel (szerk.: Random Soundz) és Anorgranik-kal összeültünk, hogy újraindítsuk a kiadót, de inkább megittunk pár sört, aztán mindenki hazament (nevet).
A 2000-es évek eleji lemezes megjelenések után egy időben, talán 2003-2005 környékén több live act-et bevállaltatok Nightshift-ként, amik elég jól is sikerültek, aztán eltűntél. Elárulod, hogy miért?
A Nightshift fellépések egész jól sikerültek, játszottunk párszor a Jailhouse-ban, a Merlinben, és más kisebb bulikban (szerk.: 2003-ban az IPC Sajtóklub-on is volt Nightshift live a Trafóban). Aztán 2003 körül az történt a drum and bass-szel, hogy teljesen befosott. A kedvenc producereim vállalhatatlanul szar zenéket csináltak, olyan irányba ment az egész, hogy szép lassan elment a kedvem a stílust hallgatni. Nagyon röviden: Pendulum fertőzést kapott a műfaj. Tudom, ezzel lehet vitatkozni, de akiket én szerettem, azok mind rossz zenéket kezdtek el gyártani, akiket meg nem szerettem, még annál is rosszabbak lettek. Partikra járkáltam még, de egy idő után úgy éreztem, csak kínzom magam, úgyhogy azt is abbahagytam. Elkezdtem más irányzatok, például a techno és electro felé nyitni. Ami sok időre nagyon beragadt, az a Scorn volt. A komolyzene is ebben az időben kezdett el jobban érdekelni, ezek gondolom az öregedés első jelei voltak.
Minek köszönhető, hogy ezek után visszatértél? Mikor fogtál bele komolyabban a zeneírásba újra?
Igazából közben is írogattam, de nem dnb-t, hanem próbálkoztam mindenféle tempókkal, de azt hiszem szinte mind rossz volt, amit akkor csináltam. Aztán elköltöztem Vácról Budapestre, ahol újra összehozott az élet Garam Péterrel, akinek sok idejébe telt, de rávett hogy összeszedjem magam, és újra dnb-t csináljak. Ez nagyjából akkor lehetett, amikor elindult a Darkestral (szerk.: 2007) és jöttek az Autonomic podcast-ek (szerk.: 2010). Újra besötétedett rendesen! Végre “visszalassult” 170 bpm-re a stílus, technikás lett, megjelentek a kísérletező dobok, furcsa hangulatok és az ambient. Ezek is nagy löketet adtak, hogy újrakezdjem a komponálást. Elfogult vagyok, de szerintem ilyen szinten egy elektronikus műfaj sem tudott megújulni.
Milyen eszközökkel, szoftverekkel kezdtél zenélni, és mára hogyan változott ez?
Trackerrel kezdtem és azzal is fogom abbahagyni. FastTrackerrel kezdtem 1993-ban, sokáig használtam, majd MODPlug Tracker-re váltottam, és most jó ideje a Renoise-zal készülnek a zenéim. Utómunkálatokhoz a Soundforge és a Cubase vált be. Hardware-t sosem használtam, nem is engedhettem meg magamnak, de nem is vonzott soha. Az otthoni mikro stúdió egy Genelec monitorból egy Rel sub-ból és egy AKG K550 fejhallgatóból áll.
Mennyi idő alatt készülsz el egy track-kel, vagy ahogyan te hívod, dallal?
Elég lassan készülnek a dalok, néha fél év is kell, hogy be tudjak fejezni egyet. Elsőre nem igazán hallatszik, de folyamatosan történnek nagyon apró, néha csak három-négy hallgatás után észrevehető változások a számokban, amikkel direkt nagyon halkan operálok. Próbálom úgy komplexen felépíteni a számot, hogy az összhatás mégis egyszerű maradjon. A legfontosabb a dob, azzal foglalkozom a legtöbbet. Van, hogy hetekig csak a megfelelő hangzással küzdök, aztán még pár hét mire minden a helyére kerül. Néha eszembe jut az egyik kedvenc jótanács Photektől. Egy interjúban kérdezték tőle, hogy mégis hogyan csinálja ezeket a mai napig utánozhatatlan dobokat? “Addig vágom, amíg jó nem lesz”. Kösz!
Az új időszámítás kezdete óta többek közt Loxy, Reza, Presha, Gremlinz, Homemade Weapons és Fre4knc játszotta az új Ghost Warrior-öket, de úgy emlékszem mesélted, hogy DBridge és Ant TC1 (Metalheadz!) is érdeklődött irántuk. Hogyan juttattad el a zenéidet, és miért pont nekik? Na és a visszajelzések milyenek?
Amikor úgy éreztem, hogy már elküldhetem a zenéket, akkor elkezdtem mindenkit finoman molesztálni soundcloud-on, aki hasonló stílusban mozog, mint én. Eleinte szinte nulla visszajelzés volt, nyilván azért mert nem voltak elég jók a cuccok. Aztán egyszer csak Loxy visszaírt egy velőset: “The Gate = Sick”. Onnantól kezdve minden CX mixben volt egy Ghost Warrior, aztán Reza, Homemade Weapons, Presha is elkezdtek reagálni és játszották is a zenéim, ami nagyon jó érzés volt.
A 31 Recordingsnál megjelenő EP-nél már sokkal könnyebb dolgom volt: Chris, a kiadó menedzsere mindenkinek kiküldte az anyagot, én pedig csak vigyorgó fejjel olvastam a több tucat visszajelzést. Innen tudom, hogy többek között Ant TC1-nak, Kid Dramanak, DJ Flightnak, Cernnek és Ruffhouse-nak is nagyon bejött, amit hallott.
Pár éve mindenki arról beszél, hogy a fizikai hanghordozóknak leáldozott, neked is digitális megjelenéseid voltak az utóbbi pár évben, a legendás 31 Recordings pedig veled kezdi a digi megjelenéseinek sorát. Szerinted van még egyáltalán jelentősége a formátumnak, vagy csak presztízskérdés az egész?
Természetesen van, mert ki tudom rakni a falra. Viccet félretéve, én sosem DJ-ztem, nem is fogok, de úgy gondolom, hogy a producernek és a DJ-nek is egyaránt fontos a vinyl. Mikor megjelent az első lemezem a Subscope-nál, az olyan leírhatatlan érzés volt, hogy azóta is újra akarok belőle. Látni a lemezedet egy lemezjátszón forogni, ezt az érzést minden producer szereti, azt hiszem.
Mit gondolsz a mai drum and bass fősodorról? Találsz olyat benne, ami szerethető számodra?
Neked mi a fősodor? Erről elég sokat filozofáltunk már, megint kiderül, hogy totál be vagyok szűkülve. Azt hiszem, az lehet a fősodor, amit egyáltalán nem hallgatok. Elég sokat figyelem a Soundcloudot, sok mindenkit követek, de nincs a listámon például Friction, RAM recordings, Commercial Suicide vagy Shogun Audio. Ha így nézzük, amiket szeretek hallgatni, az inkább valami patakocska lehet. Nekem amúgy a Metalheadz, Exit, Samurai a fősodor.
Hogy állsz az olyan vadhajtásokhoz, mint az elmúlt években egyre erősödő Exit-es vonulat, a juke-os dolgok, vagy éppen a lassabb, ámenes, de tulajdonképpen már nem is dnb zenék?
Nem jön be. Amikor meghallgatok egy régi Stray-t, majd utána egy újat, néha elmorzsolok egy könnycseppet. Annak azért örülök, hogy DBridge nem kezdett el juke/footwork izéket csinálni! Erről a 150-160bpm-es nosztalgia jungle/hardcore-ról meg inkább ne is beszéljünk, ha erre gondoltál.
Kiket hallgatsz szívesen?
Régiek közül Photek, Source Direct, Hidden Agenda, Paradox (& Nucleus), Dom & Roland, Tech Itch, Dylan & Loxy, első Virus megjelenések, és persze a régi Metalheadzek. Újabbak Presha, Doc Scott, DBridge, Loxy, Overlook, Homemade Weapons, Clarity, Ruffhouse, Pessimist, ASC, Paradox & Nucleus, Mako, Cern, Skeptical, Resound, Kid Drama, RQ. Ezek mellett sok ambientet is hallgatok mostanság.
Mikor megmutatod az új zenéidet, mindig kapacitállak, hogy csinálj “táncolósabbat”, amivel arra szoktam célozni, hogy szívesen játszanám (persze releváns) bulikon a zenéidet, nem csak rádióban. Te mindig azt mondod, hogy olyat nem tudsz, nem akarsz. Szerinted milyen közegben állják meg a helyüket a zenéid? Te hol, hogyan szeretnéd viszonthallani őket?
A Fracture EP szerintem kifejezetten pörgős lett magamhoz képest! Nagy táncolásra ezután sem kell számítani, ez az én világom, ezt szeretem, ezt tudom csinálni. Amikor látok egy olyan plakátot, ahol az előbb felsorolt kedvenceim játszanak, ott azért remélem, hogy megállják a helyüket.
Az öt számos EP-ről melyik a kedvenc zenéd?
Fracture.
Ha most megkeresnének, vállalnál fellépést DJ-ként vagy live act-el?
Nem.
Melyik az a kiadó, ahol a legjobban szeretnél megjelenni?
Magneoton.
Itthon biztosan, de talán külföldön is sokan egészen más tevékenységed miatt ismernek, régebb óta foglalkozol divattal. Van egy boltod, de pontosítsd inkább te, hogy mit is csinálsz! Létezik itt bármi kapcsolódás a zenével?
Igen, van egy kis boltocskánk az Irányi utcában, a Black Box Concept Store, a szerelmemmel Bajcsai Vikivel nyitottuk 2011-ben. Feltörekvő magyar divattervezőknek adunk lehetőséget a bemutatkozásra, emellett Viki ruhamárkáját az IMOGEN-t is itt forgalmazzuk, építgetjük. Régi álmom volt egy nagy kiadónál megjelenni, és nagyon szerettem volna egy olyan vállalkozást, ahol a magam főnöke vagyok. Azt hiszem, az önmegvalósítási program jó irányba halad.