Október utolsó hétvégéjén lezajlott – már sokadik alkalommal – a környék zeneileg legizgalmasabb fesztiválja, a grazi Elevate. Az osztrák-magyar határtól nem messze eső hangulatos, barátságos városban idén is egy csokornyi rendkívül aktuális és izgalmas előadót válogattak össze a szervezők a kompromisszum halvány jele nélkül. Aki tehát főműsoridős, harsány, kevés mélységet mutató fellépőkre vágyik, az itt ezúttal sem találta volna meg számításait, aki viszont szeret kalandozni a zenében korlátok nélkül, és nem fél attól, hogy újat hall, annak egy valódi paradicsom volt ez a fesztivál 2013-ban is.
Csapatunk úgy döntött, hogy fájó szívvel lemond az Elevate szerdai és csütörtöki programjairól, ami pélául Jon Hopkins ígéretes fellépését is magába foglalta (sebaj, itthon nemsokára lehet pótolni). A két legerősebb napon viszont mi is határozottan jelen voltunk, és hallottunk a szocializmusba visszarepítő mesezenétől kezdve sötét techno-n és felkaszabolt jungle-ön át furcsa zajokig mindent.
Az Elevate pénteki „nagyszínpados” programját a Red Bull Music Academy támogatta meg és Dorian Concept vezénylésével állt össze a line-up. A Dom Im Berg-ben ennek megfelelően a laza bítek, a wonky és hasonló finomságok domináltak Dorian Concept-től és Daedelus-tól, de Bibio szettje például egészen más irányba, a house és garage világába kacsintott ki, tehát a változatosság abszolút jellemző volt. Felix Kubin és James Pants párosa valami olyat játszott, ami talán a „sci-fi szintipop” szavakkal jellemezhető és egyben felidézte a Kis Vakond Kalandjainak aláfestő zenéit is. Néhány méterrel fentebb haladva a várhegy gyomrában egy jóval kisebb és indusztriálisabb hangulatú teremben, azaz a Tunnelben a fesztivál egyik legizgalmasabb estje zajlott. Az okosabb techno jelenlegi alfája és omegája, a L.I.E.S. kiadó / csapat mutatta meg magát, mi Xosar live act-jéből és Ron Morelli szettjéből csíptünk el néhány igazán jó pillanatot.
Másnap Stellar OM Source acid-es, techno-s élő produkciója döngette nem csak a hallójáratainkat, hanem tetőtől talpig minden porcikánkat. A fesztiválra alapból jellemző az, hogy az összes helyszín kiváló hangrendszerrel van felszerelve, olyannal, aminek a basszusa alaposan megrenget, elég hangos, de a közép és magas frekvenciák nem robbantják szét az ember fejét. A hölgy live actje alatt – talán azért, mert analóg dobgépekről és sampler-ekről szólt a zene – viszont az élmény még intenzívebb volt.
Szintén élőzött a Dom Im Bergben az osztrák Ogris Derbis, akik remek house-okat kreáltak, ám a duó éneklős fele néhol kicsit sok volt. Peverelist viszont semennyire nem okozott csalódást, ügyesen válogatott a bass music különféle szegleteiből, ráadásul csak lemezről játszott, ami dícséretes. A fesztivál záróakkordja egyben a leginkább várt fellépő is volt Special Request, azaz Paul Woolford személyében. A több stílusban is otthonosan mozgó producer/dj ezúttal jungle-ös énjét mutatta meg, szelekciójának 90%-ában ropogós törtek szóltak, ezeket egészítette ki néhány footwork számmal. Méltó zárás volt, az biztos.
Összességében elmondható, hogy a látszólag gyengébb idei line-up ellenére most is első osztályú zenei élmény volt az Elevate. A sok jól ismert fellépő helyett ezúttal sikerült a mostanában megszokott csatornák (Facebook, Soundcloud, Boiler Room, stb.) helyett a tradicionális módon, azaz a party közepén érdekes dolgokat hallanunk és új művészekkel megismerkednünk. Gyakorlatilag ebben erős a grazi esemény: vakon lehet bízni a szervezők makulátlan ízlésében, az ijesztően sok ismeretlen fellépő közül biztosan találni fog az ember kedvére valót, csak nyitottnak kell lenni.