Évek óta tart a jumpup őrület Belgiumban, iszonyatosan erős a Bristolból eredő alműfaj ott, de ez nem jelenti azt, hogy a drum and bass más válfajai nem jutnak szerephez az országban. Itt van például a 2014 óta üzemelő Halogen Music, egy főként kísérletező zenéket támogató címke, amin a számos eddig kevésbé ismert tehetség mellett olyan előadók szerepeltek már, mint Etch, Danny Scrilla, Phase vagy Fanu. A mély, minimalista és felezett daraboktól kezdve a footwork által inspirált őrületeken át a jungle-ig sok mindent megmutatott már a belga kiadó. Aki még nem fedezte fel a label eddigi megjelenéseit, annak érdemes az antwerpeni Corrupted anyagával kezdeni, ugyanis a Late Night Conversations négy trekkjében minden jó benne van, amit a Halogen Music képvisel
Egy meglepően mély és sokrétű beszélgetésben volt része Corruptednek egy vadidegen emberrel, annak az éjszakának a hangulatát igyekezett másnap a címadó dalban összefoglalni. Széttördelt dobok cikáznak közel hét percen át a Late Night Conversations-ben, hol drumfunkba hajló vadulás, hol cammogó halftime szól az alfa állapotba repítő szőnyegekkel, szóval a zene hűen tükrözi azt, hogy milyen, amikor két ember elmerül a diskurzusban. Az EP egyik kiemelkedő, valamint a többitől meglehetősen eltérő darabja a Lakeway segítségével létrehozott One Eyed Text. Egy – jó értelemben véve – totál fura, felezve menetelős zene, amiben a juke, grime és hardcoretechno elemek tökéletesen egybeolvadnak. Ez a szám jó példája annak, hogy ha merőben újat nem is, vagy nagyon nehezen lehet már kihozni a negyed évszázados múltú műfajból, az erre való törekvést nem szabad feladni.
Jóval könnyebben fogyasztható a melankolikus Intertwined, melyről Corrupted azt mondta a Drum&Bass Arena-nak, hogy rengeteg idejébe telt befejezni. A kipróbált vokalisták egyike sem passzolt igazán emberünk elképzeléseihez, ezért a bevezetőben hallható monológhoz maga a művész kölcsönözte hangját. A füstös kávéházak atmoszféráját megelevenítő Intertwined után itt az ideje Phase közreműködésével pontot tenni az EP végére. Egy nem túl karakteres, de nem is rossz dzsungeles intro, avagy a vihar előtti „csend” után két perc körül a zenészek olyan öblös basszusfutamot zúdítanak a hallgató nyakába, ami azonnal felveti a kérdést, hogy a Seal The Deal vajon miért nem a Metalheadzen jött ki? A kissé altatós bevezetés egy ilyen bassline mellett gyorsan értelmet nyer: nagyon jól passzol egymáshoz a két ellentétes dinamikájú elem.
A jazz, hiphop, soul, autonomic, ambient zenékből merítő, valamint az építészet és dizájn világa által is inspirált Corrupted debütálása remekül sikerült. A művész nem félt megmutatni önmagát és lelki világát, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen egy rendkívül mély és változatos anyagot kaptunk.
