Mélység, sötét vibe-ok, húzós groove-ok, letisztultság, minőség… Dispatch. Nehéz lenne akár csak egy megjelenést is említeni az elmúlt évekből, amelyik ne rendelkezett volna a felsorolt jellemzőkkel. Nem csoda, hogy rengeteg dnb-fanatikusnál első számú kedvenccé vált a label. A soron következő, július 9-én megjelenő State of Suspension EP darabjai is kitűnően reprezentálják a kiadó nívóját, mely szám szerint a 60. megjelenés, az elkövetője pedig az az Amoss duó, amely egy korábbi Dispatch EP-n is bizonyított.A főiskolai barátságból kisarjadt formáció két tagja, James Evans és Andy Tweedale, már a dnb-vel való találkozásuk előtt is komolyabban foglalkoztak a zenével, majd a nagy dob és basszus-kattanás után úgy döntöttek, összerakják, amijük van. Ennek eredménye egy Cyclon megjelenés lett (Glurg Monster) 2010-ben, majd a Renegade Hardware is elismerte őket az Inception EP-n (Flex) és a Horsmentality LP-n egyaránt (Mentality), de több szállal kapcsolódnak a Horizons kiadóhoz is.
Stílusuk egyértelműen a ’kevesebb több’ elvéhez köthető, minimalista, ugyanakkor mégis kellőképpen agresszív zenéik kivétel nélkül megremegtetik a klubok tetőszerkezeteit. Nem árulok el titkot azzal, ha kijelentem: a legújabb Dispatch EP is maradandó nyomokat hagy majd táncparketteken. A két 12”-es korongon megjelenő négy trekk mellé egy ötödik is társul, amit minden bizonnyal digitális bónusz formában lehet majd elérni.
Az MC Fokus strófáival támogatott Shapeshifter nyugisan pötyög, majd a semmiből érkezik az alakváltó szörnyeteg vészjósló vijjogások közepette. Pengére kitekert dobok és iszonyatos mélységekből feltörő bassline nyitja meg a földet alattunk, míg a kissé sablonos Fokus-féle szövegelés igazából kevés pluszt ad az zene egészéhez. A lemezt megfordítva az idegesen vibráló groove-ok után lecsap a New Jack Swing. Csúszómászó lead-ek és frappáns váltások viszik előre a trekket, kiválóan egymásba font hangsávok teremtik meg a hintázás érzését, így adva elemi erőt az egész opusznak.
A C oldalra egy kollaboráció került, melyben Dabs a közreműködő fél. Ha az EP estében lehet ilyet mondani, ez a legvisszafogottabb zene: komótosan ballagó dobképlet, techy hangzás, elgyötört kiáltások, valamint kellően gusztustalan, csúszómászó lead-ek. Itt is a kompozíció az, ami gondoskodik arról, hogy elejétől a végéig élvezettel hallgassuk végig a Latch címre keresztelt művet. A Rollpipe pad-jei némi világosságot csempésznek ugyan az intróba, de azért azt már a legelején érezhetjük, hogy megint egy tömegpusztítóval van dolgunk. A túlvilágról beszűrődő sátáni hangfoszlányok és démoni vijjogások mellé erőteljes és testes szub–szekció társul, ami a folyamatos rohanás érzését adja. Igazi tánctérrobbantó, gyönyörűen kivitelezett mixdown-nal.
Az ötödik trekk egy sablon tech-vibe, szintetikus, kétlépéses dobképlet, kicsit Nymfo és Octane & DLR fíling, kevés, ám nagyszerűen összeillesztett hangsávval, de valamivel gyengébbnek érzem, mint a bakelitre válogatott zenéket, valószínűleg éppen ezért csak bónusz lesz. A Dispatch-rajongók ezúttal sem csalódnak, hiszen egy ütős EP-t tehetnek majd tű alá. Én egy nagy ötöst újfent bevéstem a kiadó logója mellé, mindegyik zene nagyszerűen felépített, kiválóan masterelt és kellőképpen aljas, a Rollpipe pedig egyik személyes kedvencemmé vált. Big up az Amoss-srácoknak!
Amoss – State of Suspension EP (Dispatch, DIS060EP)
